Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1889 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1889-02-24 / 8. szám

csinálhat a tanár, népesebb, hatvan, hetven létszámmal bíró osztályokban ? Az iskolai tanítás sikere nagyobb részben attól függ : figyel-e a mondottakra a növendék. A jók, a szorgalmasok, a tanár szeme előtt ülők figyelnek, de mivel az osztály nagy része nem ilyenekből áll, sok lesz a figyelmetlen s hanyag, a kinek kisebb gondja is nagyobb annál, hogy arra ügyeljen, a mit a tanár vagy a felelő beszél. A jó, a szorgalmas, a figyelmes tanítványnak különben sem kell a magán óra. De a hanyag, a figyelmetlenre nézve nagyon hasznos lehetne, ha kisebb csapatban a tanár szeme elé kerülhetne, a mikor kizárólag vele foglalkoznék s elcsapangó eszét a feldolgozandó tárgyra szögeztethetné. A tanítás módszerében való jártasságával a gyengébb tehetségűeket sok idő pazarlástól kímélhetné meg, mert hiszen a tanulásnál is, mint egyéb dolognál, a siker nagy részben attól függ, hogy kellő helyen ragadjuk meg a fogó végét. Sőt a tanárra a magán tanításnak még az a haszna is lenne, hogy egyénileg is kiismerné növendékeit s nemcsak tanítói, de nevelői hatást is gyakorolhatna rajok. A mellett, ha a gyengébb tanulókat gyakrabban foglalkoztatja, őket a megtanulandók elsajátítására képesíti az által az osztály egészének színvonalát is emelné, nem ienne kénytelen a közórán sok időt vesztegetni azzal, hogy az ilyenekből valalamelyes feleletet kipréseljen, s ekként a meggazdálkodott időben előbbre mehetne és így sokkal többet végezhetne, mint jelenlegi nyomorult helyzetünkben. Ám ha a tanár helyzetét veszszük, akkor is csak azt mondhatjuk, hogy az ő érdeke is azt hozza magával, hogy magán óra adására feljogosíttassék. Midőn legjobban fizetett középiskolai tanáraink fizetése sem igen rúg feljebb ezer ötszász forintnál, akkor nem mondhatjuk, hogy valami fényes állást biztosítottunk számukra. E jövedelem egy harmadát felemészti nagyobb városokban a lakás, hát aztán élelemre, ruhára, önművelődési eszközökre mi marad ? Nőtlen embernek még hagyján; de mit csináljon a családos ember, hogyan ruházza, taníttassa gyermekeit ? Betegségtől, halálozástól pedig az Isten mentse, mert ekkor kérlelhetetlenül adósságba dönti magát s azzal egygyel többre tett szert, a ki vele eszik a tálból. Ugy hogy, ha szétnézünk a tanári statusban, csakugyan azt látjuk, hogy a kinek véletlen családi vagyona nincs, az többnyire jövedelmének szaporítása végett valami mellék foglalkozásra adja magát. És így az a mentség is hiába való, hogy azért nem engedtetik meg a tanárnak, hogy magán órán tanítson, hogy túlságosan ki ne fáraszsza magát. A szegény ember bizony fárad, ha a tanítással nem teheti, más terhet vesz nyakába, vagy elkeseredettségében tankönyv irásra vetemedik. Ügy bizony ! A szegénység a roppant tankönyv címnek az oka ; mert abból, míg a minisztérium meg-nem rendszabályozta, ha nem csurrant, mégis csak cseppent. Már hogy a tankönyvirás, vagy a hivatássunkkal ellenkező munka teljesítése nem fárasztóbb-e, mintha azzal foglalkozunk, a mihez legjobban értünk, azt gyarló eszemmel nem birom felfogni. Míg tehát a tanároknak a magán tanítástól való eltiltatásával a tanítás érdeke mit sem nyert, addig kimondhatjuk, hogy a tanárok anyagilag sokat, nagyon sokat veszítettek. Ha megelédett, és szívvel lélekkel hivatásuknak élő tanári statust akarunk teremteni, akkor ne tiltsuk, sőt inkább egyenesen buzdítsuk tanárainkat arra, hogy szakmájuk körében érvényesítsék erejüket s tehetségüket. A szegénység elégedetlenséget szül, az elégedetlenség pedig nem lelkesített még soha senkit a munkára. Végezetül még azt is elmondhatjuk, hogy e fonák rendszabály csakis osztrák szomszédainknál és nálunk vált közkeletű eszmévé. Pedig a ki elfogulatlanul akar ítélni, bevallja, hogy a tanár, mint hozzá értő, csakugyan legjobban elkészítheti növendékét a reá váró feladat teljesítésére. Mikor a kapca szorul, még a tanárok magán óra adásának ellenségei is hozzájuk folyamodnak, s nem holmi tanuló tanítóhoz, segedelemért. Ismerek egy tankerületi főigazgatót, a ki gymnasiumi igazgató korában nem nyughatott addig, míg tanári testületét magán óra tarthatás jogától meg nem fosztotta, s mégis főigazgató korában egyik volt tanár társával készíttette el egyik érdekelt felét az érettségi vizsgára. Angliában, Franciaországban koránt sincs ily ellenszenv a tanárok magán tanítása iránt. Ott felteszik róla, hogy akkor is hivatásának él, ha nem nyilvános, hanem magán úton oktatja növendékeit. Angliában egy egy tanár háza valóságos nevelő-intézet, annyi nála a a kosztos diák, mert a szülők felteszik róla, hogy mint szakavatott ember legalkalmasabban taníthatja s nevelheti gyermekeiket, ha azok vele közvetlen összekötetésben állanak. Franciaországban pedig a benlakással egybekötött nagy intézetekben minden huszonöt növendék mellett ott van ~egy ismétlő mester, a ki nem csak felügyel tanulásokra, hanem egyenesen segíti, oktatja, előkészíti őket, úgy a mult mint a következő tanóra tárgyaira. Ha tehát azt mutatná a mult tapasztalat, hogy a magyar tanár minden ellenőrzés nélkül nem teljesíti lelkiismeretesen magán óra adás hivatását, (a mit kötve hiszek) ám ebből még nem az következik, hogy az egész rendszert el kell törölni, hanem legfelebb az3

hogy ellenőrzést kell felettök gyakorolni. Mert a mint láttuk, a magán órán való tanítást nemcsak a tanár anyagi érdeke követeli, hanem a szülőké még jobban s a tanításé meg első sorban. Ugyanazért e sok fontos érdek kielégíthetése szempontjából, a kényelmes tiltó rendszabály hozatala helyett, azon kellene inkább gondolkodni : mi módon lehetne a tanárok magán óra adását oly rendszabályokkal biztosítani, hogy ennek alapján minden érdek a legmegnyugtatóbb módon kielégíttessék. Ezzel elmondtam nézeteimet e kényes tárgyról. Most már, ha tetszik, szóljanak hozzá mások. Magamat csalhatatlannak épen nem tartom, ugyanazért örömest veszem, ha valaki az enyémmel ellenkező nézet helyességéről győz meg. De még jobban örülnék, ha az intéző körök az én nézetem helyességéi belátva, a magánórák engedélyezése által e sokféle jogos érdek kielégítését eszközölnék. Debrecen. Dr. Öreg János. T A R G A. A Kr. e. 8-ik század prófétáinak vallása. Keresztes József ó-test. biblika theologiájából. II. Czikk. 7. §. A próféták Jáhvismusa egyistenhivés. Nemsokára még közelebbről is szemügyre veszszük ezt a világkormányzást, a próféták várakozásainak rajzánál ; de már most is egy következtetés ötlik szemünkbe, a melyet azonnal ki kell mondanunk. Ha a prófétáknak