Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1889 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1889-02-24 / 8. szám

felfogását Jáhvénak mivoltáról és hatalmáról helyesen fogtuk fel, akkor az ő hitök «monotheismus» volt. Ezt a szót fogjuk ezután is használni szorosabb értelemben és értjük alatta: az egyedül való Istennek elismerését és tiszteletét. Az előbbiekből okvetlenül foly ez, és így tel­jes joggal tulajdonítjuk a prófétáknak. Kétség nélkül van valami megszorítás abban a képzetben, hogy «Jáhvé Izráelnek Istene.» A míg csak ennyit tudunk Jáhvéról, azt várnók, hogy mellette még más Isteneket is elismer­jenek. De a mint tovább vizsgálódunk, azonnal kivilág­lik, hogy a valóság nem felel meg ennek a várakozás­nak. Ugyanis : Jáhvé „a Sionban székelugyan, de «elhagvja népét», mihelyt nem tetszik annak magavise­lete; Jáhvé «ura» és «királya» Izráelnek, de egyszers­mind a seregeknek Istene is; ő a «szent» ;t kinek fen­séges fényessége betölti az egész földet. O a teremtője a természetnek, az embernek is ő az alkotója. Ez az Isten élt a 8-ik század prófétáinak lelkében, és egy ilven Isten mellett más Isten nem lehet, nem állhat meg. Korlátlanul uralkodik mindenen, habár figyelme, gondja mindig választott népére van irányozva. Jáhvé­nak lehetnek és vannak is nagy számban szolgái, tisz­telői, de önálló, saját területtel rendelkező Isteneket nem tűr meg maga mellett. Hoseának nevezetes mon­dása így szól: «Én vagyok Jáhvé, a te Istened, Egyptoui földétől fogva ; Nem ismersz rajtam kívül más Istent, Kívülem nincs több szabadítók 13, 4. 8. §. A prófétáknak Ítélete a többi Istenekről. A próféták monotheismusa tökéletesen számot ad arról az Ítéletről, a melyet ők a más népek Isteneiről kimondanak, és megfordítva, ebből az Ítéletből bizton következtethetünk az ő egyistenhivésükre. Mert hiszen az'természetes, hogy az egyistenhivő próféták csakugyan ítélnek a bálvány Istenek felett. Minden attól függ, hogy tisztán fogjuk fel az állapotokat és helyesen ítéljük meg. Azt hinnők, hogy ezek a próféták nagyon gyakran nyi­latkoznak arról, hogy a többi Isten nem létezik. Ez sehol sincsen nálok kereken kimondva. Hoseának említett nyilat­kozata csak annyit mond, hogy Izráel Jáhvén kívül más Isteneket nem ismer, de nem tagadják meg azoknak az Isteneknek létezését. Épen úgy nem nyilatkozik a többi próféta is a többi Istennek létezéséről vagy nem léte­zéséről. Másfelől azonban, ha nem is nyilatkoznak ilyen kereken a bálványok semmisségéről, mégis a dolog mivol­tára nézve az volt meggyőződésük. Ugyanis a próféták az idegen Isteneket az «él»-lel rokon «elil» névvel neve­zik, a miáltal egész hiábanvalóságukban, semmis vol­tukban tüntetik fel őket. Sőt a mi több, azonosítják ezeket az Isteneket «képeikkel», a melyeket azután gú­nyolnak, megvetnek, mint ((emberkéznek csinálmányait)): Jes. 2, 8; 17, 8; Mikhá 5, 12. Jesajá említi, hogy az Izraeliták «arany és ezüst bálványait)) = «elilim» : 2, 20; 31, 7; és másutt ezeket a ((bálványokat)) (elilim) egynek veszi ((faragott képeikkel)) upeszilim». Az assyr királylyal mondatja : <Valamint kezem utóiérte a «bálványoknak országait* Bárha < faragott képeik* számosabbak valának, Mint a Jeruzsálembeliek és Sámáriabeliek, A mint cselekedtem Sámáriával s az ő bálványaival Úgy cselekszem Jeruzsálemmel és az ő képeivel.* Jes. 10, 10 —11. Hosea még előbb : <Báloknak áldoznak, faragott képeknek visznek fűszert.* Midőn a bálványistent egynek veszik a bálvány­képpel, abból az következik, hogy semmi különbséget nem látnak a bálványimádás és a képimádás között. Meg vannak győződve arról, hogy Jáhvét kiábrá­zolni nem szabad. És ha ez mégis megesett, ez által szerintök a Jahvismus egy fokra szállott a bálványimádással. Tudjuk már, hogy Jáhvét Efraimban «bika» vagy «borju» képében imádták. Hosea így nyilatkozik róla: Ezüstjükből, aranyukból «képeket» csináltak, Azért, hogy megsemmisüljön ! Megveti borjú képedet Sámária Haragom felgerjed ellenök. Meddig nem tűrhetik a büntetlenséget ? Mert ez is Izraelből való ; Mesterember csinálta azt, Nem Isten ő. Hos. 8, 4 —6. Az ilyen helyek világosan bizonyítják, hogy a pró­féták Jáhvé imádása teljesen kizárja a más Isteneknek elismerését és imádását. Azoknak az Isteneknek az imá­dását az által teszik képtelenné, hogy egynek veszik a képeknek tiszteletével. Ez annyira fontos előttük a bál­ványimádásban, annyira kifejezi annak a sajátságát, hogy a «Jáhvé képe» is „nemisten" előttük. 9. Jáhvénak benső viszonya Izráelhez különösen Hosea szerint. Miután Jáhvé olyan különös, kiváló gondot fordít Izráelre, nagyon természetes az, hogy akaratát megis­mertette velők és bizonyos kívánalmakat szabott a maga népe elébe. Mindenek előtt megkívánja, megköveteli, hogy «egyedül őt imádja.» Ez az első fődolog. A bál­ványimádás a lehető legnagyobb bűn, a mit ellene elkö­vethet. Ez a prófétáknak közmeggyőződése : Jáhvé népe köteles őt imádni. Csak az a kérdés, hogy a próféták hogy fogják fel és adják elé ezt a kötelezettséget? Semmi esetre sem nézik tehernek, melyet Izráel nem rázhat le nyakáról a rettenetes Jáhvétól való féltében. A világért sem. Ez a képzet ellenkeznék a próféta fel­fogásával Jáhvé mivoltáról és különösen a a Jáhvé érzü­letével)) Izráel iránt. Ugyanis nem egyszer említik «kegyelmét», ((sze­retetét)) (kheszed) ; «irgalmát)) «könyörűletét» (rakha­majim); és ((jóakaratát)) «szívességét» (khén). A kheszed: Hosea: 2, 21. Mik.: 7, 18—20; Rakhamajim; Hos.: 2, 21 ; I. 6, 2, 22 ; Zak. 10, 6 ; Jes. 30, 18 ; Mik. 7, 19 ; «Khcn» : Ám. 5, 15; Jes. 30, 18—19, 33, 2; Jáhvét pásztorképében mutatják fel, a ki a maga nyájának gond­ját viseli. Zakharja: 9, 16. És megoltalmazza népét Jáhvé az ő Istenök, mint nyájat. ((Legeltesd az én meg­nyomorított juhaimat.)) Azért én felvevém gondviselését a megnyomorított juhoknak stb. Zak.: 11, 4. stb. Az izraeliták «az élő Istennek fiai)) «Hos. 1, 10 ; kiket «fölnevelt», ((megnövesztett.)) Jes. 1, 2. Ott van Jesajánál «a szőllőről» szóló dal, mely éppen olyan benső viszonyban tünteti fel Jáhvét az ő népéhez. Jes. 5, 1—7. Ezek és ezekhez hasonló nyilatkozatok azt mutatják, hogy Jáhvénak visszonya Izráelhez a leggyön­gédebb, a legbiztosabb, a legbensőbb természetű volt. Azt a gyöngéd viszonyt senki sem rajzolja olyan megragadó képekben, mint Hósea, a ki ebben a tekin­tetben egyedül áll. Szerinte a Jáhvé viszonya Izráelhez a házasságnak viszonya, és ezzel megegyezőleg a Jáhvé­hoz való hűtlenség, elszakadás a bálványimádás ((parázna­ság)). A leggyöngédebb szeretettel, a legnagyobb hűség­gel gondozta Jáhvé feleségét, a kit könyörületből vett el,

Next

/
Thumbnails
Contents