Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1888 (31. évfolyam, 1-53. szám)
1888-02-05 / 6. szám
De mit bánja azt egy klerikális lap, ha megsértetik oly törvény mely, törvény ugyan, de neki Kezdettől fogva nem tetszett ? ha megsértetik a legérdemesebb ember, de a ki protestáns ? ha megaláztatik az ország egyik élő egyháza niszen a katholikus? Nekünk azonban dicsekedésünk a törvény, mely a protestáns egyház jogegyenlőségét a katholikussal újólag s tényleg elismerte; dicsekedésünk a koronás király, a ki egyházunk e jogegyenlőségét minden illetéktelen támadás ellen megvédi, s ezt most is dokumentálta ; és végre dicsekedésünk báró Vay Miklós, a mi fejünk koronája, a kinek kívánjuk, hogy új megtiszteltetését és tisztét érdemei régi fényében viselje igen soká ! RÉGISÉGEK. A felső-örsi ev. ref. egyház múltjának rövid rajza. (Folytatás.) Ezen Alsó-Orsön lakó, de Felső-Őrsön is birtokos buzgó református nemesek védszárnyai ala hajtván fejét a felső-örsi reform, egyház, s ezeknek hű pártfogása és oltalmazása mellett hozzá kezdett az Isten házának építéséhez 1740. julius 12-én, s oly serénységgel, szorgalommal dolgozott ezen szent munkán, hogy már azon évi julius 27-én elkezdődött benne a közönséges istenitisztelet. A melyet mikor Bíró Márton meghallott volna, még azon a napon, vagyis julius 27-én többed magával erőszakkal bement a nemesi fundusra, s a munkásokat eltiltotta az építéstől, melyet a következő okmány eléggé bizonyít:"5 ) »Alább megírtak hitelesen bizonyítjuk, hogy a alulírt napon és évben felső-örsi, nemes Zala vármegyében levő helyiségben kimenvén, és ugyanott a megírt helvét hitvallású felső-örsi lakosokat imaházuknak építésétől intvén és akadályozván, a midőn a helyszínére ki mentünk volna főtisztelendő felső-örsi prépost Bíró Márton urammal Tettes veszprémi káptalannak nagy prépostjával; úgy hasonlóképpen főtisztelendő Pöstyéni Mihály uram, úgymint méltóságos Acsádi Ádám veszprémi püspök kegyelmes urunk ő kegyelmeségének helyettese ; úgy hasonlóképpen tisztelendő Szabó Ferenc tekintetes veszprémi káptalannak őre (t. i. őrkanonokja) : azon alkalommal protestálván Alsó-Őrsön lakó Tóthy Ferenc, hogy azon fundusra, a hol az imaház építtetett be ne mennénk annak megvizsgálására : de mindazonáltal bemenénk annak tekintésére. Melyről adtuk ezen eíismeresünket, szokott pecsétünkkel és aláírásunkkal. Kelt Felső-Őrsön, 1740. julius 27. Dócy János, tekintetes nemes Zala vármegyének szolgabirája ; Szalai János ugyanazon nemes vármegyének esküdtje.« De az erőszakoskodással véghez vitt tilalmazás az elbúsult, de vallásukat szerető felső-örsieket elkezdett munkajukban semmit sem háborgatta, sőt inkább jótékonyan buzdította, annyira, hogy már augustus 23-án a templom kőfala egészen készen volt. A káptalan és prépostság folytonosan protestált az építkezés ellen; sőt még református jobbágyaiknak sem engedték meg, hogy abban bármi csekély segítséggel is legvenek. Legalabb jobbágyaiknak két kezi munkájával sincs hozzá semmi jussuk sem, jegyzi meg erre Deáki.<i 6 ) 35 ) A felső-örsi reform, egyháí Anyakönyve 1714. 95 1. 26 ) Ugyanott 5. lap. Bíró Márton eleget incselkedett, erőszakoskodott, hogy valamiképpen megakadályozhassa az építkezést, de nemes Móroca Gergely megmentette őket II. Miksa azon oltalom levelével, a melyet már fentebb is említettem, melyet kezébe véve, az útca-ajtóban elébe állt a templom foglaló prépostnak, és így szólt: „íme itt van ezen oltalom levél; s ha e vérrel szerzett fundusra bejöttök, vérrel kell elvesznetek.'1 - így menekültek meg a másodszor való templom foglalástól.2 7 ) Lassanként felépülvén a már mondott nemes funduson a templom, csakhamar arról kezdtek gondolkozni, hogy iskolát, tanító lakást is építsenek. Mivel pedig az a fundus, melyre a templomot építették, szűknek mutatkozott, és úgy találták, hogy azon a templom, parókhia-és iskola házak együttesen el nem férhetnek : folyamodott az egyház zalabéri Horváth Terézia asszonyhoz Tailián Ignác földes úr feleségéhez, hogy azon egy hold szántóföldjét, mely a parókhiális fundus északi szegletére dűl, kegyeskedjék oda ajándékozni. A folyamodvány eredeti fogalmazását Deáki István maga jegyezte be az anyakönyvbe, 2 S ) melyet jónak tartottam itt egész terjedelmében közölni: »Tekintetes jó Asszonyunk! Megemlékezvén a Tekintetes asszony anyai ágon való familiajának, a Tekintetes Anyós famíliának az Isten házához való jóságáról e mi siralmas romlásunknak idején: miképpen mi a Tekintetes Asszony elei által fundáltatott minden régi ekklézsiai jószágainktól megfosztatánk Bíró Márton prépost keménysége által, s máskép fel nem épűlheténk, hanemhogy némely alsó-örsi u. m. nemes Móroca és Tóthy famíliákból való közbirtokosok jó lélekkel, saját lelkük sugallatát követve fél-fél fundust adván, azon templomot, s parókhiát építénk; de az igen szoros lőn. Melyhez képest mivel a Tekintetes Asszonynak oly szántóföldje van mellettünk, a mely az Asszonynak jószágaihoz nem annyira illik, mint a megírt mi ekklézsiai jószágunkhoz^ mernénk könyörögni, hogy a Tekintetes Asszony is boldogult régi eleinek nyomdokit követni kívánván (mint arról mindjárt, mihelyt romlásunkat megértette, ígéretet tett is, s Tekintetes férjével Tailián úrral tanácskozott is, hogy közmegegyezéssel azt adnák át megépülésünkre); a megírt egy hold földet adná ide hasonló célokra örökben, és azt kiadott írásával is erősítené meg, hogy azon a tanítónknak egy pajtát, szérűt, a mesterünknek iskolát, veteményes kertet, örököst alapíthatnánk; a melyet, ha a Tekintetes asszony mint a megírt földnek örökös asszonya Istenéért s lelkéért megcselekszik, maradunk, a Tekintetes Asszonynak s egész familiájának Felső-Örsön, 1741. junius 2. Eletükért Istent imádó szolgái : a felső-örsiek közönségesen. « Ezen levélre zalabéri Horváth Terézia ily választ küldött: 2 9 ) »A minemű darab, mintegy egy holdból álló földemet felső-örsi, jószágomnak határában levőt, még 27 ) Az oltalom-levél bekezdése magyarul így van: »II. Miksa, Isten kegyelméből választott római csá zár, Német ország örökös császárja, Magyar-, Cseh-, Dalmát-, Horvát-Szlávországok kiiálya stb. méltóságos neuburgi gróf Salm Egyed Pozsony vármegye s Magyarország dunántúli részei főispánjának, Győr vára főkapitányának, királyi tanácsosunknak, va'amint nemes és vitézlő Thúry Márton veszprémi várunk jelenlegi kapitányának üdvünket és kegyelmünket. Elmondja ezután, hogy »kedvelt hívünket alsó-örsi nemes Móroca Györgyöt, aki Magyarországnak közhaszonra szolgáló dolgoxban nagy segítségére volt, fent nevezett kapitányok őt és maradékait, minden vagyonában és jogaiban védelmezzék meg. Kelt Prágában, 1571. február 19-én. Egykorú másolata a veszprémi reform, egyházmegye levéltárában. 28 ) A felső-örsi reform, egyház Anyakönyve: 1714. 6. lap. ) Ugyanott, még Deáki másolatában 1741-ből.
