Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1888 (31. évfolyam, 1-53. szám)

1888-12-30 / 53. szám

semmivé tevén mindekkoráig fentforgó kéréseinket, sem azokat tovább ne folytathassuk, sem pedig soha akár Prédikátor urunknak akár pedig mesterünknek részére való keresetnek szine és fogása alatt, semmi praetensiót vagy keresetet (egyébb hogy az iránt a T. Uraság kegyességéhez folyamodhassunk) akármely úttal-móddal és helyen is ne indíthassunk és a következendő időbeli hivek se indíthassanak. Valamint pedig említett Prédi­kátor urunk ezen fél sessiót birni és használni fogja, mely mai napon főszolgabíró és adjunctus esküttjeinek nem különben a T. Uraságtól is kiküldetett Deputationak és ettyeki elöljáróknak jelenlétekben minden fogyatkozás nélkül az általunk elvállalt helyeken voltaképen ki is mérettetett és birtokába által engedtetett, ugy mindenek­ben a T. Uraságnak azon földek eránt való jussa, min­denkor tökéletesen hogy tovább is fent maradjon és csak a szokott törvényes kilenezed és tized alatt a pré­dikátor ur és successorai által birattathassék; az három réti földeket kivévén, az többeknek nonáját pedig, ha esztendőnként esedezni fognak, a T. uraság szabad tet­szése szerint elengedhesse, sőt a T. Uraság azon földe­ket fel is válthassa, más hasonlókkal reá állunk és abban is teljességgel megállapodunk, sőt örökös hiv jobbágyi alázatos köszönettel elveszszük ezen kegyes atyai Sege­delmét T. földesuraságunknak. Hogy pedig ezen kegyes ajánlásnak mivolta örökre fentmaradjon és minden kér­dések és kételkedések jövendőre is megelőztessenek, melyek az egymásiránt való bizodalmat, t. i. a T. Földes­uraságét mihozzánk és az iránt a miéinket megsérthet­nék, azon 15 holdaknak fekvése és kiterjedése ide is beiktatik a mint következik. Az első a zsámbéki üti cal­caturában az u. n. eskütt földekből álló 5 jugerum 1200 quadrat ölek, melynek hossza 216 széle pedig 2S'"Vt i ölet tesz, az felső részéről az Bódi határral, az alsó részéről pedig az esküitek földeivel határozódik. A második calcatura pedig a hármas határi dűlőben, melynek hossza 240 öl, szélessége pedig 25 öl jugerumból álló föld, melynek mind alsó mind felső szomszédjai az Uraság censualis földje. A harmadik calcaturában a szöllők mel­léki régi muhar földekből az út mellett 5 jugerum fél jugerum melioratióval együtt 130 széliben pedig 45s /6 ölek. Ezek igy tökéletességre menvén, következésképen minden praetensióink, kéréseink és további instantiáink cassáltatván semmi szin és kifogás alatt Prédikátor urunk élelme végett semmi keresetünk fenn nem tartatik, ugy a mester eránt sem. Melynek is nagyobb erejére és való­ságára mi az egész Helv. Confessioti levő Hívek, egy­szersmind ezen megnevezett Sz. Ecclesiának Lelkipász­tora e jelen való reversalis levelünket, nevünk aláiratta­tásával és tulajdon kezünk keresztvonásával megerősítve kiadtuk. Költ Ettyeken 1801. esztendőben januarius 20-dik napján Nagy János f Apostagi János f Pap Sámuel f Kurátor Farkas János f Körösi János f Szabó András f Botzor István egész község mindnyájan helv. Confessioti levők. Stephanus Kazay mpr Ecclae H. C. V. D. M. (L. S.) In unseren Gegenwart: Franc Schwab Richter f Ruprecht Aug f Franc Teller f Joseph Gautzt y als Zeige, geschworner der Ettyeker Gemeinde (L. S.) Coram­me Joane Pázmándy mpr. I. Cottus Albensis Ordinario Processuali Judlio, quo ad actum Deputationis specia­liter exmisso (L. S.). Coram rae Francisco Vinczenty mpr. ejusdem I. Cottus Adjuncto Jurassore (L. S.) * * * Ime a százados küzdelem, mely annyi vérző sebet ütött az egyház testén, ép a jelen század első napjaiban ért véget. Birodalmak pusztulnak, nemzetek enyésznek el ily hoszszú idő alatt, az ettyeki maroknyi reformá­tusság, bár megfogyva és törve, de életben maradt. Kazay István lelkipásztor (1795—1802) igen nagy szol­gálatot tett az egyháznak, midőn annak elvett ingatla­nait visszaszerzette. Ha ő nincs, ki semmi fáradalmat nem ismerve minden követ megmozdított e czélra, nagyon hihető, hogy az egyház — anyagi erő hijjával — végkép felbomlik. Az egyház rövid jegyzőkönyvében különben ő róla (latinnyelven) a következőket olvashat­juk : O az, ki a kir. Helytartótanácshoz közvetlenül inté­zett kérelem által, az ettyeki egyháznak hajdan Sallai Márton esete folytán elidegenült javait, földjeit visszaszer­zette. Mely emlékezetes cselekedete által utódainak sokat nyert, magának pedig nem keveset ártott, mert a földes­uraság kegyéből kiesett és azon időtől fogva különböző ürügy alatt onnan elmozdittatását munkába venni az meg nem szűnt. Azért innen a superintendentia őtet megszabadítani akarván a hivatalos vexálás alól, elren­delte ... »Az ő idejében (1796) építettek a régi sörény­falú oratórium mellé (melyet még az ősi templom elvé­telekor emeltek 1720. körül) kőtornyocskát. Az orato­rium alacsony, mélyen a földbe építve vala, falai ki és bedüleztek, időnként javítgatták felsőbb engedélyivel, de költség hiánya miatt fel nem emelhették, valóságos pince forma alakja vala, midőn 1839-ben uj templom építtetett helyén. Kazai eltávozása után (1802) Kun Péter prediká­roroskodott, ki három év múlva a fejérvári káptalan által Sukoróra vitetett. Az ő idejéről jegyezve van : »minde­nek jól igazgattattak« a Tiszteletes Prédikátor és a lokale Presbyterium által. Kassája van, de ki vagyon adva, mely­nek fundusa a persely és a lélekbúzából megmaradt rész­nek eladása. Az oskola magának a prédikátornak gondvi­selése alatt levén, jóllehet kicsiny és gyenge, de csak­ugyan ugy igazgattatik, hogy a mennyiben lehet, a supe­rintendentia rendelésének megfeíeljen« Utána DöcziPéter, majd 181 i-ben Obernyik László jött lelkipásztornak, kinek idejében Báthori püspök vizitálván, a következőket jegyzette fel : »Van az egyháznak egy régi harangja 1736-ból, másik 1809-ből; egy urvacsorai cinkannája 1792-ből újítva, a »melyet az ekklesia még 1660-ban szerzett.« Czinpohár 1792. kanna 1792. keresztelőtál és kanna. A presbyterek rendesen választatnak, feleskettet­nek. A »bűnösök, botránkoztatok megpálcáztatnak míg jajt nem kiáltanak." Rendes felesküdött kurátora van. Minden év végén számot ád. Jövedelme jóformán semmi, a papnak járón felül. Lelkek száma 260. Rektor nincs. A pap tart praeceptort a maga költségén. 20—-25 gyer­mek van. Csak téli iskolát tart; irás, olvasás, ének, imád­ság. Uj zsoltár használtatik és a szentek hegedűje is. Harangozó 3 mérő búzáért, s adómentességért szolgál. Régi pecsétje: egy biblián kiterjesztett szárnynyal álló madár, mely csőrében egy irótoüat tart. Egy nagy A berű és egy olvashatlan betű. Körül virágok.cc Az egyház ujabbkori élete (László Görgy 1821—24 í Horváth István (1857) ; Salamon István (1860) s Rumek Gábor lelkészek idejében) a lét és nemlét közötti küz­delem korszaka. Az egykor tiszta magyar református lakos­ság, mely a török idejében fenn tudott állani, most a kath. németségtől körülvéve szegényedik vagyonban, fogyatkozik számban (1801-ben 347; 1815-ben 261; 1842-ben 200; 1869-ben 127; 1886-ban 109, a hozzá­tartozó bóthi pusztával együtt 200-ra tehető) s egyháza bizonyára megszűnt volna már, ha egyetemes egyházunk, egyházkerületünk, egyházmegyénk, testvéri jobbját gyá­molitására évenként ki nem nyújtaná. Biczó Pál, pátkai^reíorm. lelkész.

Next

/
Thumbnails
Contents