Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1888 (31. évfolyam, 1-53. szám)

1888-12-30 / 53. szám

KÜLÖNFÉLÉK. * Az orsz. prot. árvaház karácsonyfa ünnepélye f. hó 23-án d. u. 4 órakor tartatott meg nagy számú s előkelő közönség körében, melynek soraiban ott láttuk 7zí za Kálmánnét, br. Kochmeister Frigyesnét, özv. Székács Józsefiét, özv. Habétem J.-nét és Dániel Ernönét a vezető hölgyek közül; a férfiak között pedig Dr. Ballagi Mórt, Biberauer Tivadart, Busbach Pétert, Cséry Lajost, Giczey Samut, Illyés Károly curiai birót, Perlaky Eleket és Szilassy Aladárt stb. Két nagy teremben három szép karácsonyfa fényesen kivilágított ágai hintettek fényt az asztalokon összehalmozott ajándékokra, melyekkel a nemes emberbarátok kívánták meglepni az árvákat. Az apró játékoktól el a hasznos és szükséges ruhaszövetekig, élelmi szerekig és taneszközökig tömérdek adomány gyűlt ez évben is össze, mintegy igazolásául és bizonyítékául annak, hogy a keresztyén humanismus mind szélesebb körökben terjed s a szeretet nem kérdezi, hogy minő vallású, mely felekezethez vagy nemzetiséghez tartozik valamely jotékony intézmény, hanem segíti azt tisztán csak azért, mert jótékonysági intézet. Az adakozók között minden rendűek és rangúak, felekezetűek és nemzetiségűek képviselvék s nem egy nagyobb adományt köszönhetünk még izraelitáknak is. Csak a szeretet hatalmas egyedül a közbevetett válaszfalakat lerontani. Az egybegyűlt közönséghez és az árvákhoz Kenessey Béla theol. tanár és Doleschall Sándor ág. ev. lelkész intéztek beszédeket, közben az árvagyermekek énekkara zengett néhány szép, vallásos zsolozsmát. Ama jó kívánattal hagyta el mindenki e folyton fejlődő és nagy missziót teljesítő intézetünket, hogy az a mindenható szeretet, mely ezt életre hívta, tartsa fenn és növelje továbbra is, gyújtson iránta minél több szívben meleg érdeklődést, hogy ő maga meg minél nagyobb körre terjeszthesse ki jóltevő munkásságát. Adja Isten, hogy úgy legyen ! * Czékus István tiszai evangelikus püspök a napokban töltötte be 70-ik évét, minek tiszteletére szép ünnepélyt rendezett Rozsnyón a felvidéki protestánsság. Nagyszámú küldöttségek, egyházi és iskolai hatóságok képviselői, számtalan levélbeli és távirati üdvözletek fejezték ki a megérdemelt tiszteletet és elismerést az evangelikus egyház e nagybuzgalmú és törhetlen erélyű főpásztora iránt, ki folytonos munka közben felejti a 70 év nehézségeit s az ifjú erő rugékonyságával végzi püspöki és lelkészi teendőit. Az üdvözlő szónokok lelkes szavakkal mutattak rá Czékus nagyszámú alkotásaira a rozsnyói egyházban, a gömöri esperességben, az egy. gyámintézetnél és a tiszai ev. egyházkerületben, melyekben virágzó intézmények hirdetik a vasszorgalmu püspök hatalmas alkotó erejét. Az ünnepély lefolyásáról beküldött eredeti tudósítást a jövő számban fogjuk közölni, itt pedig engedje meg a tisztelt főpásztor, hogy mi is üdvözölhessük e fontos évfordulati alkalomból s nagyszámú tisztelőivel együtt kívánhassuk: ad multos annos! * Néhány szó Tiszavölgyi úr viszhangjára a protestáns irodalmi társaság érdekében. Tiszavölgyi úr a »Prot. Egyh. és Isk. Lap« dec. 8-iki 50. számában az én »óriási félre értésem«-nek s ennek folytán az én »félrevezetésem«-nek tulajdonítja, hogy a protestáns irodalmi társulat ellen, a tiszántúli ev. ref. egyházkerületben oly »erős oppositió« támadt s irja, hogy e hibát akkor követtem el, midőn a prot. irodalmi társulatról tett jelentésemben a többek közt ezt mondottam : »a címen az a változás tétetett, hogy abból a »tudományos« jelző kimaradt, azon az okon, mert jobbnak látták, hogy a theologiai tudományos iratok helyett, inkább a népies irányú iratok s könyvek létrehozására stb. fotdítsák működésüketcc és a társaság alapszabályaiból demonstrálja, hogy a jelentésben nem »a tudományos iratok helyett" hanem a tudományos iratok mellett kifejezésnek kellett volna állani. Lana caprina ! »Oriási« felfuvása annak a helyett szócskának, mely mellett pedig közvetlenül ott áll a felvilágosító inkább. Nem irtani én hogy »csupán népies iratok s könyvek létrehozására fordítsák működésüket« hanem irtam, hogy »a tudományos iratok helyett, inkább a népiesekre, hogy így ezek legyenek az elsők, a fők és nem a tudományosak ; mert hogy épen e célból hagyják ki a »tudományos« jelzőt, azt talán Tiszavölgyi úr sem tagadandja. Ne tessék azért se félreértőnek, se félrevezetőnek nevezgetni, mert saját szavaimat így értettem, így értették a Debrecenből jelen volt számos tanár urak is, kik közül csak egy is meg nem cáfolt avagy állítólagos hibámat, tévedésemet ki nem javította. Különben ha talán »víszhangja« elhangzásáig nem is, az óta már egy ujabb okiratból is meggyőződhetett Tiszavölgyi úr, hogy nem az én helyett szócskám az oka annak az »erős oppositió«-nak, melyet sem az ön által helyesebbnek állított mellett szócskával, sem a hasonló »Viszhang«-okkal megszüntetni nem lehet, hanem egy magasabb szempont, melynek ellenében így kicsinyeskedni, egy »nagy érdemű püspököt, ki számos más referenseket is meghallgatott, egy kiváló egyházkerület közgyűlését, egyetlen szócskával oly könnyedén félrevezethetőknek nyilvánítani — minden alap nélkül, s legfeljebb azzal az eredménynyel, hogy belőle egy parányi névre némelyek előtt tán valami homály vonulhat — gyarlóság ! — Kiss Aron, esperes. * Gyászhír. Az Úrnak egy öreg, megfáradt szolgája tért nyugalomra a napokban, Zolnay Dániel rittbergi nyug. lelkész személyében, élete 87-ik évében. Nyugodjanak békében porai! Az országos prot. árvaház részére: Horváth Mihály lepsényi ref. lelkész karácsonyfára 1 frt. Sajó szentpéteri ref. egyház 1 frt. Szerk. HIRDETESEK. A felső-szabolcsi ev. ref. egyházmegyébe kebelezett nagyhalászi egyház lelkészi állomására. Ezen egyház évi javadalmazása pénzértékben 1400 forint, mely áll 106 hold szántóföld, 14 hold erdő s egy hold + 800 • öl belső gyeptelek-kert jövedelméből, 100 köböl élet és 125 forint készpénz fizetésből. A földekért az adót, a belső gyeptelek kivételével, az egyház fizeti. Ezen egyház a tiszántúli egyházkerület osztályozása szerint I-ső osztályú. A pályázati kérvények a törvény értelmében felszerelve az 1889-ik év január hó 20-dik napjáig bezárólag nt. lAikács Ödön felső-szabolcsi esperes úrhoz Nyíregyházára lesznek küldendők. Debrecen, 1888. december. Révész Bálint, püspök. Felelős szerkesztő: Dr. Ballagi Mór. Főmunkatárs: Szőts Farkas.