Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1888 (31. évfolyam, 1-53. szám)

1888-12-23 / 52. szám

Szilassy Aladár, Szöts Farkas, Takács Lajos, Váradi Károly stb. A tárgyalt folyóügyek között örömmel vette tudomásul a választmány az árvaházi naptár leszámolási ügyét az utolsó négy évről, mely idő alatt a naptár Farkas József kezelésében aránylag elég szép jövedelmet hozott az árvaháznak, miért a választmány a kiadó-szerkesztőnek jegyzőkönyvi köszönetet és elismerést szavazott. A szokásos karácsonyfa ünnepély az árvaházban í. hó 23-án vasárnap délutánra határoztatott, alkalmi beszédek tartására Dolesehall Sándor és Kenessey Béla vá!. tagok kérettek föl. Bejelentetett néhány jótékony adomány is, ezek között Schneider E. és Saxlehner úrnők 100—100 frtja és Fuchs Gusztáv 1000 frtos hagyománya. A szokásos karácsonyi gyűjtések pénzben és természeti adományokban, melyek beszerzése körül az elnök és a női választmány fejettek ki nagy buzgalmat, az idén is szépen sikerültek. De van is szükség rájok, mert 90 árvagyermek kitartása és nevelése sok költségbe kerül Budapesten. * Advent a budapesti ref. egyház körében. Élvezetes adventi napokat élt át a budapesti ref. templomba járó közönség. A három első advent-vasárnapon három kitűnő beszédet hallott, melyeknek mindenikén valami apokalyptikus hang vonult át. Dec. 2-án Kenessey Bda theol. tanár prédikált a Jel. könyve 22. r. 20. versében levő e néhány igéről: Jövel azért, Uram Jézusi Egy fenséges kép után, melyben az ég titkaiba pillantó s annak tökéletessége után sóvárgó Jánost tüntette fel, kifejtette, hogy annak imája, mily sokat mondó, természetes és jótékony imádság. — Dec. 9-én Papp Károly lelkész az apostol felhívó szózatát intézte a gyülekezethez : Az éjszaka elmúlt; a nap elközelget; vessük el azért a sötétség cselekedeteit és öltözzünk fel a világossághoz illő öltözetbe. Különösen kiemelkedő része volt beszédjének, midőn a menny fényességét, a bűnös vétkeinek s ; ha meg nem tér, büntetésének rettenetes voltát festette. — Dec. 16-án pedig Szász Károly igazi lelkipásztori tapintattal a Jel. III. r. 20. verse e szavait: „Ime az ajtó előtt állok és zörgetek" úgy állította elénk, mint az Idvezítő feleletét az elhangzott imára : „ Jövel azért I Uram Jézus!" Elmondta azután, hogy az Úr kopogtat 1) házunk ajtaján, megkérdezvén, rendben van-e minden 2) szívünk ajtaján, hogy igyekezünk-e megszabadulni a bűnből s épen ő általa 3) a világ ajtaján, mely még most sem alakult át az ő akarata szerint. Ez utolsó, különösen megrázó, a világ bűnösségét ostorozó rész után az a határozott szó zárta be a hatalmas beszédet, hogy a világ bajaiból egy kivezető út van : a Krisztus. Vajha minél többször örvendezhetnénk hasonló »nagv buzgósággal való bizonyságtételeknek !« (Cselek. ív. v: 33).c * Szíves kérelem. „A nők tényleges rendeltetése" című művemből még néhány példány nyal rendelkezem. Felkérem e becses lapok t. olvasóit, kik e kiválóan nők számára irt és több tekintélyes bíráló által méltatott művet, főképen most a közelgő ünnepek alkalmából családjuk nő tagjai számára megszerezni óhajtják, hogy becses megrendéléseiket egyenesen hozzám intézzék. A mű ára 1 frt; ezen összegnek nevemre küldése után bérmentve küldöm meg mindenkinek. Mint alkalmi ajándékot a családok fiatalabb nő tagjai számára, különösen ajánlom művemet a lelkész, tanár és tanító urak becses pártfogásába. Foktő : Kalocsa mellett.*) — Feleki József\ ref. lelkész. *) A hazai egyházi lapok kéretnek e sorok szives közlésére. F. J. * Templom avatás Gyomán. A gyomai evang. templom fölszentelését e hó első vasárnapján hajtotta végre Áchim Ádám békési esperes, Dax György és ifj. Jeszenszky Károly mezőberényi lelkészek segédlete mellett. Az »Erős várunk« eléneklése s az oltár előtti szokásos collecta elhangzása után Áchim esperes nagyhatású beszéd kíséretében avatta fel a sok viszontagságon átment gyülekezet templomát, mely 50 év óta immár negyedszer épült újra, s mely legközelebb is tűzvész martaléka lőn. Az erre következett ének után, Dax György mondott hatásos német beszédet, míg a magyar alkalmi szónoklatot ifj. Jeszensyky K. tartotta lelkes hazafias szellemben. A helyi lelkész által kiszolgáltatott urvacsoraosztássai s a rákövetkezett gyülekezeti énekkel véget ért a szép ünnepély. Nemeslelkű adomány. Szentmiklósi és óvári Pongrátz Gyula jenkei (Ungmegye) földbirtokos, a jenkei ev. ref. egyháznak egy háromszáz évesnél régibb ezüst keresztelő medencét és keresztelő poharat, azonkívül egy szép aranyozású ezüst kelyhet és ötliteres urvacsorai kupát adott ajándékba, mely tárgyak értéke meghaladja a 400 frtot. A kisérő levélben egyszersmind azt az ígéretet teszi, hogy örököse nem lévén, a maga és neje halála után jenkei 150 holdból álló birtokát a lelkész és tanító javára fogja hagyni. * Az ujbánovcei imaház javára tavaly megkezdett gyűjtést az idén pártolás hiányában csak két egyházközségben folytattam. E két egyház Német-Nagyszékely és Nérnet-Gyönk, mindkét helyen október hó 14-én végezvén az istentiszteletet is, még pedig d. e. Nagy-Székelyben, d. u. Gyönkön nagytiszteíetü Keck Endre s Szilágyi Béla urak, e két egyház lelkészei mindent elkövettek, hogy anyagi sikert biztosítsanak. S nem is tettem hiába a nagy utat. Teli templom hallgatta ugy Székelyben, mint Gyönkön a missziói intézmény megismertetését s a hirdetett igének nem csak hallgatói, hanem cselekedői is voltak. Nagy-Székely adott 30 frtot, fuvart Gyönkre s kétszer a vasúthoz; Gyönkön a templomban kitett perselybe 20 frt 66 kr gyűlt. — Nem várt eredmény. Az itteni híveket nem kötötte rokonság a slavoniai kivándorlottakhoz, mint a bácskaikaikat. Adományuk tehát kétszeres értékű. Fogadják innen is, e két gyülekezet s nagytiszteletű lelkész urai szívből jövő köszönetét alólirottnak a bánovcei ref. missziói egyház nevében. wlsten ne felejtkezzék el a ti cselekedetekről!« Uj-Banovce, r 888. dec. 12-én. — Keck Zsigmond ref. missziói lelkész. * Dr. Bihari Péter emlékézetét meleg szívből fakadt találó szavakkal kívánta megörökíteni a tanítványi hálás kegyelet György László hidasi h. lelkész tollából. De mint olvasóink tudják, a lelkes tanítványt megelőzte a jó barát szép megemlékezése, melyet e Lap mult száma közölt. Erkölcsi elismerésünk mellé mégis ide iktatunk egy részletet, mintegy mutatványul a sikerült nekrologból. A tudós, a philpsoph és a paedagogus jel— jemzése után a tanárt e szavakkal méltatja. »Nekem s nekünk mégis a tanár volt benne a legkedvesebb. Sohasem fogom elfelejteni, a miket tőle tanultam. Mielőtt megismertem őt, volt ugyan már fogalmam a szép, jó és igaz örök eszméiről; de lelkesedni azokért lelkemnek egész lángjával töle tanultam meg. S ez oly kincs, melynek birtokában mindig boldognak fogom érezni magamat. Mindig azon volt, mindig arra törekedett, hogy tanítványai tudjanak lelkesülni az ideálokért. Jól tudta, hogy a csalódásokból úgyis megtanuljuk a pessimismust; az élet reális bajai, szenvedései és nyomorai tigy is majd