Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1888 (31. évfolyam, 1-53. szám)

1888-12-23 / 52. szám

baráti részvét és nyájasság, melylyel minden tisztességes ember iránt viseltetett, a nélkül azonban, hogy bensőbb baráti viszonyba lépett volna azokkal, kiknek jellemét teljesen nem ismerte. Életének 13—ik évéig gondos házi nevelésben részesült. Bölcs szülők, lelkiismeretes nevelők vezérlete alatt az ép testben lakozó lélek örvendetes fejlődésnek indult. Gyámkodva felette, önállóságra nevelték s szabadságot engedve neki szoktatták a legnehezebb kötelesség, az önkorlátozás gyakorlására. Nyugodtan bocsáthatták el karjaik közül a szép reményekre jogosító gyermeket, midőn magasb szellemi képzettség elsajátítása végett 1849-ben a soproni lyceum növendékeinek sorába vétették fel. A Sopronban kezdett, Pápán folytatott gymnasiumi tanfolyamot Szombathelyen végezte be jó sikerrel. Mindig hálával emlékezett meg azon tanárairól, kik vele a tudományokat nemcsak megismertették, de meg is kedveltették, s halála napjáig megőrizte a meleg baráti indulatot azon társai iránt, kik vele együtt nyelték az iskola porát. A legkedvezőtlenebb időben kezdte s folytatta gymnasiumi tanulmányait. A politikai mozgalmak árja átcsapott a tantermekbe is, a szabadságharc hullámai magukkal sodortak mindent s mindenkit, a tettek s nem a tanulás ideje volt az, inter arma silent musae. Az erre következő évek meg épen nem voltak alkalmasok arra, hogy egy a haza, szabadság s nemzeti nyelv, a minden jó és szépért lángoló ifjúra ébresztő, fejlesztő hatást gyakorolhattak volna, nevezetesen oly ifjúra nem, kiben az igazság iránti érzék s a szabadságért való lelkesedés benső szövetsége elnyomhatlan hatalommá erősbült. Félteni lehetett azokat a tanuló ifjakat, kik a Bach-korszak fojtott levegőjét szítták, a gyenge jelleműeket attól, hogy a gonosz rendszer vak eszközeivé engedik magokat idomítatni, az erőseket attól, hogy az erkölcsi pessimismus áldozativá válnak. Az aggodalom azonban, hála a gondviselés bölcs intézkedésének, alaptalannak bizonyult. Sajátságos, hogy ép azok sorából, kik e szomorú időben »csendben« végezték tanulmányaikat, a hazai, az egyházi közügynek viszonylag sok derék bajnoka került ki. Tán épen azért, mert ők saját szemeikkel látták a nagy veszélyt, mely a szabadság ügyét fenyegette. A hazafias érzület ápolása és nyilvánítása, mit akkor főbenjáró bűnnek bélyegeztek, volt az a tiltott gyümölcs, melyhez az ifjú, biztatva azoktól, kiket tisztel és szeret, legszívesebben nyúlt. A mit elmondani nem volt szabad a tanteremben, elmondtak azt akkor a tanárok az ifjakkal való magántársalgás alkalmával. Ehhez járult, hogy különösen előkelő középosztályt! családaink hajléka nem ritkán gyűlhelyévé lett azoknak a nemes honfiaknak, kik leszorítva a köztérről, magánösszejöveteleik alkalmával tanácskoztak a haza sorsa, az ennek javítását célzó teendők felett. Tompaházán, jelesünk szülői házánál is nem egyszer gyűltek össze a »vendégek«, kik a vendégszerető gazda asztalánál megbeszélték a hazai ügygyei szoros kapcsolatban levő napi kérdéseket. Szóval az élénk társadalmi élet ellensúlyozta a közélet tespesztő hatását. A nemzeti martyrok korszaka a jobbakra nézve a hazafias lelkesedés, eszmékért való lángolásnak volt nevelő ideje. Nem csuda, hogy Káldynk úgy a Thún-rendszer szerint szervezett középiskolában, mint utóbb a bécsi s budapesti egyetemen a mellett, hogy tanulmányaiban jó előmenetelt tett, mindig első volt azok között, kik tüntetőleg tettek bizonyságot a nemzeti ügyért lángoló eszményiségükről, azon eszmének elmaradhatlan diadaláról, mely a buzgó honfiak és lelkesült protestánsok szívét dobogtatá. Tanulmányai végeztével átvette a nagy ősi birtokot Alsó-Káldon Vasmegyében, mely birtokhoz a tiszteletre méltó család neve fűződik. Atyja nem bízhatta volna jobb, méltóbb kezekre. Ez időtől fogva nemes lelke egész erélyével igyekezett megközelíteni a célt, melyet élete feladatául tűzött ki. Két eszmény megvalósítására szentelte éveit: boldogítani a családot és sikerrel szolgálni a közügyeket. Mind két célt Isten segítségével el is érte. 1867-ben vetette meg családi tűzhelyének alapját. Méltó neje, született Peregi Lujza úrhölgy s három gyermeke körében találta azt a boldogságot, melyet a világ zajában hiában keres a férfi. A nagy kiterjedésű birtokon való gazdálkodás gondjait édesíté a tudat, hogy nem hiában fárad. Híven osztozott gondjaiban a mívelt lelkű s gyengéd kedélyű jó nő ; az élettársaknak egymáshoz való szeretete s kölcsönös tisztelete, a jól nevelt gyermekek részéről folyton nyilvánuló hálás ragaszkodás, szóval a lelkek összhangzata béke templomává avatá hajlékát. Ha áldott volt a kis családi körre nézve a fáradhatatlan munkásság és gyakorlati ügyesség, melyet Káldy birtokának gyümölcsöztetése érdekében fejtett ki, áldás, ezrekre nézve vált áldás kútforrásává az a nemes buzgóság és szent lelkesedés, melylyel a közügyet karolta fel és szolgálta. Vasmegyében, mely annyi jeles munkaerővel dicsekedhetik, alig merült fel két évtized óta fontosabb kérdés, melynek megoldásához szóval-tettel hozzá ne járult volna. E megye közgyűlésein, közigazgatási s egyéb bizottságok, a gazdasági egyesület ülésein kiváló súlylyal bírt e független férfiúnak nyílt, mély igazságérzékből fakadó, a meggyőződés erejétől áthatott szava. Nem a külső dicsőség utáni vágy volt szereplésének titkos rugója, azért nemcsak a megye fényes termében adott kifejezést egészséges, a közjóra irányuló meggyőződésének, azon kis község ügyeiért is, melynek kebelében tartózkodott, önzetlenül fáradt, szívesen áldozott. Nem keresett hálás közönséget, hanem alkalmas tért, , hol bölcs tanácscsal, buzgó tettel társai javára közreműködhetett. Az elnöki tiszt, melyet a kemenesaljai tanító-testület osztatlan bizalma folytán évek hosszú során át íi tanügy felvirágoztatása érdekében viselt; a lankadatlan tevékenység, melyet mint [községe tűzoltó egyesületének parancsnoka, e leginkább egyszerű földmívelőkből álló nemes célú kis intézmény szervezése s vezetése körül kifejtett, eléggé igazolják ezt. De az a tér, hol a legmélyebb nyomok jelzik I sikeres működését, az egyházi közügyek tere. Jó érzék jellemzi népünket. Keresi emberét, meg is találja. Keresni kellett Káldyt is, ki szolgálatát soha sem kínálta ; előtérbe csak akkor lépett, ha a bizalom hatalma szólította ki magányából. Az egyházi közvélemény már akkor emlegette nevét, midőn kiváló egyéni tulajdonait községe határin túl még nem érvényesíthette. Mint felügyelője a hegyes-kissomlói gyülekezetnek, melyhez Alsó-Káld leányegyház tartozik, vonta először magára a figyelmet az egyházkormányzat terén. Megfordulván néhányszor az egyházkerületi gyűlésen, talpraesett felszólalásaival s — jegyzőnek helyettesíttetvén — ügyes tollával csakhamar igazolta a felőle alakult kedvező közvéleményt, mely szereplését megelőzte. Ez időtől fogva a közbizalom embere lett. Mintha sejtette volna az egyház, hogy Káldy nem lesz hosszú életű, s hogy mielőbb kell munkásságának s tehetségeinek megfelelő tért biztosítani, gyülekezet, egyházmegye s egyházkerület nemes ver-