Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1888 (31. évfolyam, 1-53. szám)

1888-12-16 / 51. szám

A lap terjedelme, kiállítása és előfizetési ára marad a régi. Beosztásában csupán azon két változás történik, hogy »Gyakorlati lelkészet « cím alatt a lelkipásztorkodás körébe vágó eszmecseréknek is tér nyiland, melyek vezetésére egyik kiváló gyakorló lelkésztársunkat voltam szerencsés megnyerni; továbbá, hogy az irodalom rovat ezután minden hónapban legalább egyszer rendes Lapszemlét fog adni, melynek vezetését Kenessey Béla úr volt szíves elvállalni. A Külföldi rovatot dr. Szlávik Mátyás úr látja el havonként egyszer írandó szemlével, mely különösen a német prot. egyházi életet kivánja állandó figyelemmel kísérni. A többi rovatok közül is majd mindeniknek állandó munkatársai lesznek, kiknek neveit itt külön fölsorolni nem tartjuk szükségesnek. Végre, hogy a gyakorlati szükségnek is lehetőleg eleget tegyünk, készséggel jelentjük, hogy a szokásos pályázati hirdetéseken kívül is, bármely prot. püspöki vagy esperesi hivatal közérdekű hivatalos kiadványainak örömest tért nyitunk; mire nézve a dunamelléki püspök úr igéretét bírjuk, hogy oly — közérdekű, az egyház és iskola ügyére vonatkozó — rendeleteket és intézményeket, melyek különben csak az egyházkerületi közgyűlések jegyzőkönyveiben évenként egyszer szoktak köröztetni, e végre nyitandó Hivatalos rovat-ban fog időnként közre adni, a mi által a lap, az egyházi közigazgatás különböző ágait illetőleg kétségkívül nyerni fog tartalmasságban s érdekességben s mód és alkalom nyílik egyes idevágó kérdésekhez a hozzá szólásra. Az előfizetési pénzek — egész évre 9 írt, félévre 4 írt 50 kr — a Lap uj szerkesztő- és kiadó-hivatalába, (Budapest, VIII. Szentkirályi Utcza 39. SZ.) alóíirottnak címezve küldendők. Budapest, 1888. dec. 12-én. Szőts Farkas, mint a »Prot. egyh, és isk. Lap« uj szerkesztője és kiadó-tulajdonosa. A magyar református egyházalkotmány alapelvei. A gyülekezet, mint a ref. egyházalkotmány alapja. Fennebb már említve volt, hogy egyházunk saját magáról való dogmatikai felfogásában Kálvinhoz csatlakozott. Ugyanezt mondhatjuk az egyházkormányzati elvekről is, mert egyházunk mindjárt kezdetben a kálvini egyházszervezetet fogadta be fővonásaiban s több-kevesebb változtatással ennek mintájára volt szervezve kezdettől fogva egész mostanig. Kivételt képezett az erdélyi ref. egyház, mely sajátszerű politikai helyzeténél fogva nem a kálvini, hanem az inkább lutheránus consistoriális szervezetet vette be. De újabb fejlődése ennek is a kálvini egyházszervezet felé irányul s .bár a debreceni törvények 9. §-a alapján újabb alkotmány szervezetében tartott még fenn magának a régi alkotmányból is egyes részleteket, mindamellett csak idő kérdése, hogy az erdélyi ref. egyház külső intézményeire nézve is véglegesen beolvadjon az egyetemes magyar ref. egyházba, amennyiben ennek alapelveit jórészt elfogadta, az intézmények pedig, melyeket fenntartott magának, legnagyobb részben ellenkeznek az alapelvekkel s így előbb vagy utóbb romba kell dőlniök az új alapokon épülni kezdő egészséges intézmények hatalma alatt. A kálvini alapelvekből kifejtett egyházszervezetek közül egyházunk újabb fejlődése a zsinat-presbyteri rend: szer megvalósítására irányult, s a debreceni zsinat is I ezt tette az alkotmány vezérelvévé, kimondván a 2-ik §-ban, hogy »a magyarországi ref. egyház zsinat-presbyteri rendszer szerint igazgatja és kormányozza magát.« | Ha tehát egyházunk alapelveit s azoknak a debreceni zsinat előtti s utáni megvalósításait akarjuk vizsgalat alá venni, nem kell egyebet tennünk, mint, ezen rendszer elveit részleteznünk, s egyházunk alkotmányát azokkal összehasonlítanunk. Ez elvek pedig a következők : 1. Minden egyházi jognak s hatalomnak forrása a gyülekezet. 2. A gyülekezet a saját belügyeit függetlenül intézi mind az államtól, mind a felsőbb egyházi hatóságoktól egész azon határig, amíg ezt az együvé tartozás gondolata megengedi. 3. De a gyülekezet nem közvetlenül gyakorolja az j egyházi jogokat, hanem fokozatosan berendezett, választás útján alakított hatóságai által. 4. A kormányzás, törvényhozás s igazságszolgáltatás jogát nem egyes egyénekre, hanem testületekre ruházza, melyekben az egyházi és világi elemnek egyenlő jogokat ad (paritás). 5. A magyar korona alá tartozó ref. egyházközségeket egy egységes nemzeti egyház tagjainak tekinti, s az egység kifejezésére és megvalósítására egyetemes törvényhozó (zsinat) és kormányzó hatóságot (konvent) alkot; oly módon azonban, hogy az alsóbb fokú hatóságoknak történelmileg kifejlett autonom jogai érvényben hagyatnak azon határig, amig az egység eszméjét nem sértik. Ezen egyházkormányzati elveket kell hát sorba vennünk, s megnéznünk, mennyire helyesen és teljesen voltak s vannak azok megvalósítva egyházalkotmányunkban. Midőn a debreceni zsinat összeült, már mindenütt el volt fogadva szervezkedési alapul az ős-reformatori gyülekezeti elv, melyszerint minden egyházi jog és hatalom a gyülekezettől származik, s az összes egyházi hatóságok ettől nyerik a felhatalmazást. Senki a gyülej kezetek előleges beleegyezése nélkül nem gyakorolhat hatalmat az egyházban. Minden gyülekezet egy magában teljesen bevégzett egyház s ilyennek tekintetnék akkor is, ha más gyülekezetekkel nem állana jogi viszonyban. De a ref. egyháznak nem tartozik lényegéhez az, hogy ily szétforgácsolt congregatiókra oszsza erejét, sőt, azon elvénél fogva, hogy mindenütt összeolvadni törekszik a nemzeti élettel, mintegy utalva van arra, hogy egy nemzet határain belül egységgé alakuljanak a gyülekezetek s létrehozzanak oly magasabb hatóságokat, melyek az egyház egységét fokozatosan kifejezzék és megvalósítsák. Ez az elv — az egységre törekvés elve — meg volt s meg van a magyar ref. egyházban is, de a gyülekezeti elvből kifolyólag a gyülekezeteknek van fenntartva a