Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1888 (31. évfolyam, 1-53. szám)

1888-12-16 / 51. szám

pedig tiszteletet parancsoló tekintélyre emelked­jék. Ezért a jogi összetartozás kapcsainak lazí­tására vonatkozó, bárhonnan jövő törekvéseket törhetlen erővel ellensúlyozni; az egyház anyagi egységének már is impozáns erőt mutató kife­jezőjét, az országos közalapot, féltékeny gon­dossággal ápolni: a Prot. Lap oly hivatásának tartja, melyre központi helyzeténél fogva első sorban utalva van, s melyet némely egyház­kerületeknek sajtóban és hatósági intézkedések­ben fel—felújuló pártikulárisztikus tendentiája egyenes kötelességgé tesz. Tanügyi kérdésekben az illető országos törvények keretén belül a nép- és középiskolák szellemi és anyagi emelésére hatni egyik fon­tos részét képezi a Prot. Lap hivatásának, mivég­ből iskolaügyi rovatját az eddiginél sokkal telje­sebbé kivánja tenni. A régi prot. jelszót : »az iskola az egyház veteményes kertjecc, s az egyházi törvény elvi kijelentését: »az iskolák mindenes­től az anyaszentegyház testéhez tartoznak^, a szó valódi és teljes értelmében kivánja venni és érvényesíteni. Ennélfogva arra igyekszik hatni, hogy egyházunk elemi- és középiskolái az állani hasonló intezeteivel nem csak paedagogiai és didaktikai tekintetben kiállják a versenyt, hanem igazi evangeliumi protestáns szellemben nevel­jék az ifjúságot; mert az egyházi s közelebbről prot. egyházi iskolának épen az adja meg sajá­tos szinét, jellegét és létjogosultságát, ha álta­lános nevelés-oktatási versenyképessége mellett az őt fenntartó egyház vallás-erkölcsi szellemét öntudatosan és erőteljesen visszatükrözi. Az iskola egvházias szellemének fokozott ápolására napjainkban elemi fokon a nép gondolkozás­módjának helyes irányítása végett, közép fokon azért van égető szükség, mert a prot. intelligencia egyházunkhoz való erkölcsi kapcsolásának — a vallási élet családi és társadalmi meghanyatlása miatt — maholnap csak a középiskola az egyet­len nyomós tényezője. De midőn az iskolával szemben ily követelést formál e lap, ugyan­akkor egész erélylyel sürgetni kivánja azt is, hogy iskoláinknak a fokozottabb igények kielégí­tésére szükséges szellemi és anyagi eszközök előállításában az anyai gondozást teljesítő egy­ház se legyen vonakodó vagy szűkmarkú. Gon­dos tanító-képzés határozott egyházias szellem­ben, protestáns tanárképző-intézet felállítása, a tanítói és tanári javadalmazások korszerű javí­tása : szükségképi gyakorlati folyományai a kimondott elvnek; mert tengődő egyházi iskola, meghasonlott kedélyű vagy épen egyháziatlan tanítószemélyzettel, többet árt a protestáns ügy­nek, mintha egyáltalában nem volnának fele­kezeti iskoláink. Tanügyi programmunknak egyik sarkalatos pontját képezi a leánynevelő-intéze­tek felkarolása is. Az interconfessionalis kérdésekben álta­lában véve a keresztyén türelem elvére helyez­kedik a Prot. Lap, mely még szóval sem kiván j senkit üldözni, ha valamit lát benne a Krisz­| tusból. Különösen barátságos viszonyt akar tar­tani a testvér protestáns egyházakkal, melyeknek I ügyeit, dolgait testvéries szeretettel és ügye-1 lemmel kisérve, azok előtt hasábjait készséggel megnyitja és törekvéseiket rokonszenvvel kisé— rendi. Ágost. hitv. evangelikus testvére irányá­ban őszinte szeretettel fenntarja a százados államjogi, tudományos és társadalmi solidari­tást, azt az eszményi uniót, melyet vele a refor­mátus testvér a közös szenvedések és keservek idejében kötött, a közös felszabadulás örömei­ben élvezett s melyre a jelenkori összeszede­lőzködés és erőfejlesztés törekvéseiben a hitelvi rokonság, államjogi közös alap, az egyesületi közös működés szüksége és a szívek együtt­érzése által mindkét fél oly anynyira utalva van. A Prot. Lap folyton érezhető és szüntelen emlé­keztető köteléke kiván lenni a hittársi bizalmas viszonynak és szeretetteljes gondossággal kivánja előmozdítani eddigi közös intézményeink (pl. Országos árvaház Irodalmi társaság) felvirágoz­tatását. Ily elvek zászlaja alatt indul útjára most harmadik szerkesztőjével a Prot. Lap, mely két izbeli pályafutása alatt immár annyi borulatot, de oly sok derűt is látott a hazai protestantis­mus egén. Milyen kimenetelű lesz eme harma­dik időszaka ? fog-e látni annyi vihart ? íog-e hozni annyi áldást, mint elődei? azt csak a mindentudó nagy Isten tudhatja. Én bizom a jó Isten megsegítő kegyelmében, hogy áldást és virulást adand azon jeles dolgozó-társak munkájára, kik e lap köré azon elhatározással csoportosultak, hogy igaz szolgálatot tegyenek a magyar protestáns ügynek. Mert Baksay Sán­dor, dr. Bartók György, Bierbrunner Gusztáv, Bitay Béla, Bognár Endre, Deák Gerő, Eötvös K. Lajos, Fabriczy János, Farkas Józset, Fülöp Géza, Garzó Gyula, Gamauf György, Gyurátz Ferenc, Hamar Andor, Horváth József, Kecs­; keméthy István, Kenessey Béla, Kiss Kálmán, Kovács Albert, dr. Kovács Ödön, Láng Adolf, Lázár István, Lévay Lajos, Makkai Domokos, Papp Károly, Petri Elek, Poszvék Sándor, Révész Kálmán, Sántha Károly, Szabó , Aladár, Szalay Károly, Szász Károly, Szilády Áron, dr. Szlávik Mátyás, Szőts Sándor Thúrv E., Zsilinszky M., I Weber Samu stb., kik munka-társakul Ígérkeztek, j a hazai prot. irodalom oly előkelő irói, kik j iránt teljes bizalommal lehet minden prot. ember. IOl*

Next

/
Thumbnails
Contents