Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1888 (31. évfolyam, 1-53. szám)

1888-12-16 / 51. szám

vallást, evangéliumot és Krisztust s e selejtes valamit protestáns keresztyénség gyanánt hirdetgeti : a ker. vallás-erkölcsi életet olv belső O . sorvadásba juttatja, mely először az élő hitet emészti fel, azután az egyház iránti közvetlen érdeklődést dermeszti meg, s végül oly elvtelen, hitközönyös apathiát támaszt, mely nemcsupán az eleven hitéletet semmisíti meg, hanem a hinni és lelkesedni tudás kioltása által a jövendő felgyógyulás reményétől is megfoszt. Az ily kóros áramlat ellen, bárhol találandja, a Prot. Lap teljes lélekből küzdeni íog, mert erős meggyőződése, hogy a vallás-erkölcsi életnek mind megújulása, mind áldásos fenntartása egyesegvedül az isteni erőket tartalmazó krisztusi evangéliumtól várható. Vallja és hirdeti, hogy az evangelium Istennek ereje minden hivők üdvösségére, s ezért a vallás-erkölcsi életnek evangéliumban gyökerező megújítását az irott szó hatalmával elősegíteni szent kötelességének ismeri. Erre ható eszközökként az énekügy rendezése, a liturgia szabályozása, a vallástanítás tökéletesebbé tétele, a beimisszió felkarolása, a papság képzését és önképzését elősegítő intézkedések megbeszélése : állandó tárgyát képezi e Lapnak, mert sokszoros tapasztalat által megerősített igazság az, melyet soha sem volna szabad az egyházban szem elől téveszteni, hogy a jól teljesített lelki gondozás, s különösen az ezt végző papság hitszilárdsága, műveltsége és erkölcsi-anyagi függetlensége az anyaszentegyháznak legerősebb oszlopa. Vallja és hirdeti, hogy az evangelium igazságainak lélektani és történeti szükségen alapuló tanszerű formulázásai vannak a hitcikkekben és a hittani rendszerekben, melyek a vallás-erkölcsi és egyházi életnek egyfelől nélkülözhetetlen nyilvánulatai, másfelől első rendű nevelő eszközei. Ezért a theologiát s a vele rokon vallásphilosophiai és paedagogiai tudományokat a Prot. Lap, mint a gyakorlati egyházi életnek szolgáló sajtó-közeg, bár szakszerűen művelni nem fogja, de ezek nevezetesebb mozgalmai és fontosabb vívmányai felől illetékes szakférfiak ismertető cikkeiben mindig tájékoztatni fogja t. olvasóit. Evangeliumi alap, szabadon vizsgálódó szellem, határozott prot. irány és eszméitető modor lesz e téren is irányadója. Vallja és hirdeti, hogy az evangéliumon alapult egyház bár benső elve szerint isteni üdvintézmény, mely az igazságnak oszlopa és erőssége; de külső nyilvánulatában, mint látható egyház, az evangéliumnak s az ezen alapuló keresztyén hitnek oly társadalmi organizmusa is, mely történeti viszonyok által létrehozott emberi oldallal, jelesen jogi, anyagi, felekezetközi, kulturális, egyesületi stb. mozzanatokkal bír, s ezekkel illeszkedik be az állami és nemzeti közélet nagy organizmusába. Az egyházi életnek eme történeti szervei egyfelől a belső isteni erőnek külső életnvilvánulatai, melyek a külső társadalommal az egyház vallás-erkölcsi nevelő befolyását közvetítik ; másfelől oly felfogó szervek is egyszersmind, melyeken át a közélet külső behatásai az egyház belsőjébe felvétetnek. E kettős életfolyamat egészséges kölcsönhatásából származik a külső egyházi élet virágzó folyása s e kölcsönhatásokat, a mennyire emberi észnek és akaratnak lehetséges, normális működésben tartani : ez a célja az egyházpolitikának, melyre a Prot. Lap kiváló gondot kíván fordítani. Vezérelve itt az, hogy a prot. egyház minden idegen befolyástól ment független intézmény, mely az evangeliumi igazságok szerint az országos törvények által biztosított törvényes keretben önjogulag szabja ki törvényeit, függetlenül intézi ügyeit és szabadon kormányozza önmagát. A protestáns s közelebbről református egyháznak eme sarkalatos jogát, az egyházi autonomiát, felfelé és lefelé tiszteletben tartatni és bölcs használatát elősegíteni, szent kötelességének tekinti e Lap. De midőn ezt teszi, sem azt a minden áron való ellenzékeskedést nem helyesli, mely az állam bármily törvényes és üdvös intentióját az autonomia nevében bizalmatlansággal fogadni protestáns erénynek tartja; sem azt az egyházi opportunizmust nem vallja, mely politikai vagy magán érdekből könnyű szerrel alkuba [ bocsátja az egyház örök igazait és nehéz küzdelmek árán kivívott jogait. Ellenkezőleg, szabad, független, önkormányzati szellem fogja vezérelni a külső egyházpolitikában is, melynek kérdéseit az anyaszentegyház jól felfogott örök érdeke szerint kívánja szellőztetni és ha szükátja, bírálni is. A belső egyházpolitikában szintén az egyház örök érdekeit tartja szem előtt, ezeknek szellemi és anyagi tényezőire kivan fejlesztőleg és emelőleg hatni. Ref. egyházunknak a debreceni zsinat által megvalósított és király ő felsége által szentesített jogi egységét az alsóbb egyházi testületek eljárásában és a köztudatban bensőleg erősíteni, különös gondjai közé sorolja e Lap, melynek a részek szabad mozgását biztosító, erős, magyar református egyház lebeg szemei előtt, amelyben a kerületek, traktusok és gyülekezetek, autonomikus jogaiknak szabad gyakorlatát élvezve, magukat egy hatalmas egyetemes egyház tagjainak érezzék lélekben és bizonyítsák eljárásukban, hogy a magyar református egyház tömörített erejével benn nagyobb szabasú vallás-erkölcsi akcióra képesíttessék, kívül seget