Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1888 (31. évfolyam, 1-53. szám)

1888-12-16 / 51. szám

Harmincegyedik évfolyam. 51. sz. Budapest, 1888, december 16. PROTESTÁNS K SZERKESZTO-és I A D Ó " H I V A T IX. Iter. Kinizsv-utca 29. sz, I. sm A L: Előfizetési ára: Helyben há.zhozhordással s vidékre postai küldessél félévre 4 frt 50 kr., egész évre 9 frt. Előfizethetni minden kir. postahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban. Hirdetések dija: 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásáért 5 kr., egyszeriért 7 kr. sorja. — Bélyegdíj külön 80 kr. IPTM Teljes számú példányokkal mindig szolgálhatunk. Olvasóinkhoz. A »Protestáns egyházi és iskolai Lap« nagyérdemű szerkesztője es kiadó-tulajdonosa, i dr. Ballagi Mór, 31 évre terjedő fáradhatatlan munkásság után, az egyházi közügynek nagy kárára s bizonyára olvasóinknak is őszinte sajnálatára, folyó év végével teljesen visszavonul és j e Lap szerkesztését és tulajdonjogát — mint ezt az utolsó számban közzé teendő búcsúszavában ő maga is ki fogja jelenteni — a jövő [889-ik évi január i-én kezdődő hatálylyal mindenestől alólirottra ruházza át. Midőn a nagymultú Prot. Lapot, mint kiadó-tulajdonos és felelős szerkesztő, egykori kedves tanáromtól, tanszékemen elődömtől s jelenlegi szerkesztő- j főnökömtől a felelősség nagy súlya által támasztott nem csekély aggodalmak között szorongó kebellel, de Istenbe vetett erős hittel átveszem : a szerkesztői programul kifejtése előtt kedves kötelességemnek tartom, hogy e Lap átruházásával irántam tanusítottt nagybecsű bizalmáért Ballagi Mór úrnak itt a nyilvánosság előtt is hálás köszönetet mondjak és ünnepélyes Ígéretet tegyek az iránt, hogy a rám ruházott »nyilván szép örökség«-et, Székács-Török-Ballagi e drága hagyatékát, lelkem szerint megbecsülni és a hazai protestantismus közjavára értékesíteni teljes tehetségem szerint igyekezni fogok, habár jól tudom, hogy ama fényes nevű elődöknek legfölebb a jó igyekezetben és a szent ügyért való lelkesedésben léphetek nyomdokaiba. A Prot. Lap jövőre is követni fogja azon vezérelveket, melyeket második megindulásakor e szavakkal irt zászlójára: »Az alap, melyre építenünk kell, Jézus Krisztus, az emberiség megváltója A Krisztusba vetett szeretetben munkás hitet, a hol hiányzik, előmozdítani, a hol meghanyatlott, új életre ébreszteni s ez által az egyházat minden viszonyaiban újjászületésre segíteni : ez a végcél, ez a fő feladat. ... Az Istentől e szent cél elérésére rendelt egyháznak önálló és minden idegen befolyástól ment intézménynek kell lennie; s minthogy protestáns hitelvünk szerint hiendőink és teendőink egyedüli biztos zsinórmértéke az Istenigéje : az egyházépítés körüli teendőkben is egyedül ezt veszszük szabályozóul.« (Prot. Lap 1858., évf. 1. sz. 1. lap). Ámde mivel épen az a cardo rei, hogy emez örök érvényű hitelvek teljes érvényben tartása miként egyeztethető ki az idők és körülmények gyakorlati követelményeivel : a Prot. Lap szükségesnek tartja amaz elvek alkalmazására nézve következő részletesebb értelmezést is adni. Hiszi és vallja, mert tapasztalat bizonyítja, hogy az a dogmatikai doktrinalismus, mely az idők és körülmények aktualis követelményeivel számot vetni vagy nem tud, vagy nem akar, hanem e helyett a hitigazságok bizonyos időbeli formulázásánál csökönyösen megáll : mély és nehezen gyógyítható sebet ejt az anyaszentegyház testén, mert az evangeliumi szabadság és tökéletesedés elvi megtagadása mellett oly megcsontosodott orthodoxiát teremt, melynek rideg formalizmusa bedugja és kiszárítja az evangelium éltető nedvét. Az ily élettelen orthodoxiát, mely kenetes szájjal csak türelmetlenséget szít, de az egyház építés nehéz munkájára kezet tenni vagy nem tud, vagy nem akar: e Lap nemcsak istápolni nem fogja, hanem, ha építő munkájának útjában találja, egész erejével ostromolni is kész, mert többre becsüli a munkát, még ha oly verejtékes is, mint a kényelmes semmit tevést. — De viszont azt is vallja és hirdeti, hogy az a hittani latitudinarizmus, mely az evangelium örök igazságait lomtárba dobva vagy önkényesen megmásítva, saját egyéni tetszése szerint alkot magának