Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1888 (31. évfolyam, 1-53. szám)

1888-12-09 / 50. szám

András és Szaki István biali lakosokat földig vervén, annakutána a kalodába hurcolták és sok ideig ottan tartották. Sőt még az asszonynépek sem kedveztek, kik közül kettőnek a fejét beverték, másnak kezét leütötték, sokakat véreresztéssel öszevertek kínoztak, kik közül némely megverettetett és véreztetett személyek itt jelen vágynák és hogy azok nézettessenek meg, aziránt alázatosan esedezünk. Mindezekben pedig a mieink közül senki egyéb erőszakosságot tudtunkra nem tett, hanem hogy a testet csakugyan a tusakodások ellen is a házban visszavitték. Mely meglévén, Plébánus ur teljebb és alább járt az utcán a bolyongó néppel keresvén a biali nótáriust és a Prédikátorokat és a szaladó népet kergetvén. Megtudván pedig, hogy a mészáros háznál vagyon a két prédikátor oda ment a házból és rajtuk akart menni, de valami jurista atyafia levén a gyúrói prédikátorral, az a mészárossal együtt a bczárlott ajtón kívül állottanak és protestáltak s ugy menthették meg nagy nehezen, hogy az ajtót bé nem törték. Onnét visszamenvén a Paróchia házhoz Plébánus úr, seregével együtt, reákiáltott a még ott talált elöljárókra, hogy már csak vinnék, senki nem bántaná őket. De azok azt felelték, hogy ha előbb oly akadályt tett plébánus uram, már addig nem temetik, míg a földes uraságnak hirt nem tesznek. Arra a Plébánus úr, jelenlévén Ispán úr is, bényitotta az ajtót és a testet kihozatta, melyet asztán négy, ott talált vallásunkon levő legényekkel felvétetvén, maga seregével kivitt és eltemetett. T. Nemes Vármegye! Jóllehet az ily vallásbeli exercitiumunk eltörlésére célozó tilalmas cselekedetnek egyedül dicsőségesen uralkodó Felséges koronás királyné aszonyunk lehet voltaképen megítélő Bírája, mindazáltal az ily dolgokban eleitől fogva emanalt kegyes Resolutioknak ugyan eleitől fogva a Felséges Udvartól a Nemes Vármegyék rendeltettek őrizőinek. Ázonban ez oly történet, mely magával hozza a közcsendességnek megrontását, melyet a Nemes Vármegye Magistrátusának mind coerceálni mind meg is büntetni lehet, sőt szükséges is. Mert ha a T. N. Vármegye bennünket nem protegál, még házainkban sem lehetünk a felbuzdult német lakosoktól bátorságosak. Azonban Plébánus úr, a lárma után ránk izent, hogy harangoztatni a szokott könyörgések re ne merészeljünk, mert különben a harangozót földig levereti. Mindezekből azért, hogy netalán még lárma is és nekünk szegény veretteknek többről több sérelmünk ne következzék : alázatos térdhajtással instállunk a T. N. Vármegyénél és könyörgünk, méltóztasson ezen példátlan szomorú esetet szivére venni és elsőben is bennünket többször mondott Plébánus uraimnak további hatalmaskodásai ellen exercitiumunknak gyakorlásában protegálni, annakutána a megirt esetet voltaképen a mi meghallgattatásunkkal investigálni, annak egész seriesét ezen alázatos instantiankkal együtt Felséges Királyné Aszszonyunknak 1 epraesentálni, azalatt is pedig a megirt kath. lakosoknak megparancsolni, hogy semmi alkalmatlanságot vallásunk gyakorlásában tovább-tovább tenni és rajtunk erőszakoskodni ne merészeljenek ugy szintén a kvártélyosok tisztjeinek is a dolgot tudtára adni, hogy azoktól is továbbá mint ellenségeknek félelmünk ne légyen. Mely kegyességeért és gratiajáért holtig hű engedelmességgel és készséggel maradunk A Tekintetes Nemes Vármegye alázatos Szegény szolgái az etyeki helv. Conf. levő lakosok.« Biczó Pál, (Folyt, köv.) pátkai reform, lelkész. KÜLÖNFÉLÉK. * A Luther-társaságból. A társaság végrehajtó bizottsága az októberi közgyűlés határozata alapján pályázatot hirdet a magyar reformáció koréból merített erkölcsképző és hitfejlesztő 3—4 nyomt. ívre terjedő elbeszélésre. Pályázhatni magyar, német, sőt tót nyelven is. A pályanyertes, absolut becsű munka a társaság tulajdonába megy át és ívenként 15 frttal fog díjaztatni. Pályázati határidő 1889. május vége. A jeligés levélkével ellátott pályamunkák a társaság alelnökéhez, Dolcschall Sándor lelkészhez küldendők Budapestre. * A Prédikátori Tár pályázaljainak eredményét most közli Szász Gerö szerkesztő a Prot. Közlönyben. A biráló bizottság a beérkezett 110 művet figyelemmel átolvasván, következő eredményt konstatálta. A közönséges egyh. beszéd (jut. 60 frank) nyertese Kis Albert ilyefalvi pap; az ünnepi beszéd (jut. 60 frank) nyertese Cseresnyés Ödön buzás-bocsárdi lelkész; az esketési ágenda (jut. 40 frank) jutalmazottja Révay Lajos sárszentgyörgyi pap; a keresztelési ágenda jutalmát (szinten 40 frank) Csekme Ferenc gernyeszegi pap nyerte el. — Gratulálunk a jutalmazottaknak, de szívesen üdvözöljük a jutalmazót, Szász Gerő szerkesztő urat is, nemes buzgalmaért és szép áldozatkészségéért! A protestáns irodalmi társaság pénztárába ujabban a következő tagok fizették be tagdíjaikat: Csikay Imre ev. ref. lelkész alapitv. kamat 5 frt. Szemes László ev. ref. lelkész alapitv. kamat 5 frt. Szász Károly ref püspök alapitv. 100 frt. Több felől érkezett tudakozódásokra van szerencsém tisztelettel jelenteni, hogy az eddig befizetett tagsági díjak és kamatok csak a jövő 1889-dik évre szólanak; azon egyszerű oknál fogva, mert a Társaság tulajdonképeni működése is csak akkor kezdődik. De hogy a kezdet minden tekintetben szerencsés lehessen, már most figyelmeztetnek az eddig jelentkezett t. tagtársak, hogy tagdíjaikat a jövő új év első hetében lehetőleg pontosan beküldeni szíveskedjenek. — Zsilinszky Mihály, id. pénztárnok. (Budapest. VIII. Szentkirályi-utca 30. sz.) * Tanítói jubileum Nyíregyházán. Nagy számú és diszes közönség volt jelen ez év november 24-én Nyíregyházán a vármegyeháza dísztermében a szabolcsvármegyei általános tanítóegyesület nyíregyházai járáskörének rendkívüli gyűlésén, Gdovin János nyíregyházai tanitó 40 éves jubileuma s a tanítói pályáról való lelépése alkalmából. Ez ünnepélyen —• mint a »Bud. Hirl.« irja — a járáskör tagjain kívül, a városi tanács, a hitközségek és a helybeli főgimnázium képviselői, az ünnepeltnek családja, számos tisztelői és barátai, örömtöl eltelve voltak tanúi a valósággal megható elismeréseknek és üdvözleteknek. Minekutána a nyíregyházai dalkör megnyitó éneke elhangzott, Lukács Ödön, Szabolcs vármegye népnevelési választmányának elnöke, elfoglalta az elnöki széket s nagyszabású beszédével megnyitotta a gyűlést, egyszersmind felhívta Szénfy Gyula, Sesztay János és Szabó Endre tanítókat, hogy az ünnepeltet a gyűlésbe kisérni szíveskedjenek. Pár perc múlva megérkezett Gdovin János, ki szives éljenzéssel fogadtatva, elfoglalta a gyűlés elnöke által neki felajánlott elnöki széket. xMost a járáskör elnöke, Orsovszky Gyula, meleg hangú üdvözlő beszéd kíséretében a kartársak tisztelete, szeretete s ragaszkodása jeléül egy diszes ezüst-serleget nyújtott át. Szénfy Gyula tanító a nyíregyházai ág. evang. tanítótestület nevében, Stoftan Lajos tanitó, mint az ünnepelt tanítványai a tanítványok nevében s