Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1888 (31. évfolyam, 1-53. szám)

1888-12-09 / 50. szám

Simén magas termetű, csinos külsejű, tehát szószékbe termett alak volt, de a kolozsvári nagy templomhoz mérten igen gyenge szervezetű arra, hogy paposkodását sokáig folytathassa. Ehhezképest 1869-ben beadta lemondását és felmentetett. Ez a felmentés rá nézne új és az eddiginél nagyobb tevékenység kezdetét jelezte. Európaszerte kezd ekkor csillapodni a már húsz év óta tartó politikai forrongás. Magyarországot Deák Ferenc bölcsesége kibékítette az uralkodó házzal. Az új alkotmányos élet megkezdődött, s a reformok seregenként szállottak ki a minisztériumokból. Ámde az, a mi hivatalosan csak 1867 után nyilvánul, magán úton, s legfőképpen a sajtóban, már régóta forrong és hullámzik. A magyar menekültek állandó éberségben tárták a magyar nemzetet, s a külföldön és pedig főleg Német- és Franciaországokban nyilvánuló szabadelvű tudományos áramlat rendkívül kedvezett a magyar közszellemnek. A mindig és mindenben szabad lenni szerető magyar szellem megunta volt már az absolutismus nyűgeit, s bátorságot vett magának nemcsak arra, hogy hazáját, hanem arra is, hogy vallását szabadítsa meg tőle. A magyar protestánsok jelesei az 1842-ben aggodalommal, de erős hittel megindított »Prot. Egyh. ísk. Lap« című heti egyházi lapot 1848-ban dec. 31-én bezárták a szerkesztő Török Pál eme hazafiúi nyilatkozatával : »A haza veszélyben van. Nemzeti önálláságunk, szabadságunk, sőt létünk is fenyegettetik. Ilyenkor a magánérdekeknek háttérbe kell szorulniok, a magánjogot követelő szózatoknak el kell némulniok. A haza minden előtt. Épen azért el is hallgatunk és az »Egyh. és iskolai Lap«-ot megszüntetjük jobb jövőig, mikor a haza, annak szabadsága s polgári léte mentve leendettek.« A lap megszűnt. De az új idők követelményeinek engedve, újból fel kellett hogy vegyék most már ifjabb és merészebb kezek. Ballagi Mór, a magyar protestáns szabadelvűség ezen valóban jeles harcosa, áll a lap élére, mely 1858-ban újból megindul. Ezzel egy idejüleg a protestáns tudományos irodalom első orgánumát a »Sárospataki fűzeteket« már 1857-ben megindítják: Erdéiyi János szerkesztésében. Ez a szellem nagyon kedvezett az unitáriusoknak. Alig hogy befejezték az iskolák megmentése óriási munkáját az 50-es évek három utolsójában, már 1860-ban gyűléseznek Kolozsvárt, hogy indítsanak meg egy folyó iratot, habár egyházi beszédek közlésére is. A »Keresztény Magvető« a Kriza János és Nagy Lajos szerkesztésében erős anyagi küzdelmek árán megindul 1861 -ben s már 1867-ben az új szerkesztők: Buzogány Áron és Ferncz József alatt biztos haladást vesz s a külföldi, főleg az angol unítárismus gazdag szabadelvű eszméjét szórja szét a hazában. A protestánsok az unitáriusokat több, meg több figyelemben részesítik, mert már 1858-ban Parker Tivadar, kiválóan szabadelvű beszédeit ismerteti Ballagi, holott Angliában némely tartózkodó unitárius egyházakban harminc esztendő multán sem engedtetik meg, hogy a közkönyvtárak számára megvétessék. Simén Domokos nem volt érzéketlen azok iránt, a mik körülötte történtek. Kolozsvárt mőködése első éveiben csak fordításban közöl egyet-egyet a Parker és Channing beszédeiből. De már 1879-ben nyilvánosság elébe lép, mint kritikusa a Zombori Gedő »Korszerű egyházi beszédeinek.« Érdekes volt a fellépés. Zombori a szószékre vitte a szentháromság dogmáját, de a mint észre vehette, rossz időben, mert nemcsak az unitáriusok, hanem saját hitfelei a reformátusok is túl voltak már azon, hogy azoknak rájok hatások lehessen. Szeremlei Sámuel református pap, mint egyik bírálója azt mondja : »Ujolag nyilvánítom abbeli meggyőződésemet, hogy az egyházi háromsági hitnézetet sem Jézus Krisztus, sem az új testamentumi írók nem tanították.« A régi felfogás szerint sem az Istent nem lehet helyesen megismerni, sem a Jézus Krisztust nem lehet követni. »A régi időben a görög és római műveltség fennállásakor, korszerű lehetett Krisztus istenségét hirdetni, mert az antik pogány világ, mely az emberek közt élő istenekhez, félistenekhez volt szokva, jobban hitt Krisztusban, ha istenképpen magasztaltaték előtte. De adjuk meg a magáét korunknak is, mely Istenről, s a természet törvényeiről alaposabb nézetekkel birván mint a régi világ, jobban megnyerhető Krisztusnak, ha ő, mint ember emberileg állíttatik elébe, s ha a róla terjesztett tulcsigázott fogalmak által az Isten egységéről való képzet meg nem zavartatik.a (Prot. Tud. Szemle 1870. 8. 1.) Alig kívánhatná bárki is, hogy a »modern theologiának« ennél határozottabb kifejezést adjon még unitárius iró is. Ballagi Mór már a jelzett téren s önálló tanulmányokban, Kovács Albert s vele együtt az ifjabb nemzedék hosszú sora, a leghatározottabb nyíltsággal akarják keresztül vinni Magyarországon azt, a mit Schleiermacher, De Wette, Straus, Baur, Hase s velők együtt számosan már diadalmaskodtattak Németországban s azontúl. A magyar theologusok nem tagadták, s nem is tagadhatták, hogy az inspiratiót a külföldről vették, de az az érdemök meg volt, hogy honi viszonyainkhoz alkalmazták. Simén Domokos tanulni szerető ember lévén, az új theologia termékeit megszerezte, tanulmányozta, tanítványainak tanította, s már 1869-ben mint a Zombori beszédei birálója megmutatta, hogy a szabadelvűség kritikai fegyverét jól tudja forgatni. Kritikájában az elméleti okoskodással nem elégedett meg, hanem a keresztyén theologia főforrását a bibliát, alkalmazta, értelmezte és boncolta. A bibliára nézve fő elve az volt : »a bibliát nem Isten csinálta, nem szent lélek diktálta, hanem emberi mű, a melyben éppen az emberek tévedése és szándákos hibája miatt sok olyan van, a mi nem fogadható el alapelvül.« A közelben letelt néhány év az eszméket oda érlelte Magyarországon, hogy a hírlapokban újból megtétetett az 50-es években már csirájában elfojtott indítvány egy reform, egylet alakítása iránt. Az unitáriusokat is meghívták az egyletbe, s nemcsak, hanem tért nyitottak a tevékenységre. Ferencz József, Nagy Lajos, Derzsi József és Simén jelen vannak az alakulásnál 1871-ben, részt vesznek a gyűlésen elékerült disputákban. Simén Domokos már 1872-ben felszólítást kap, hogy a közgyűlésen felolvasást tartson. »Én a felhívásnak természetesen, engedtem — írja atyjának 1872. okt. 9-éről —• főleg azért is, nehogy majd azzal vádoljanak protestáns atyámfiai, hogy mi tőlük visszahúzódunk.« A felolvasás tetszéssel fogadtatott, mivel »A szabad keresztyénség állását, előnyét és teendőit« élénken, hiven és erélylyel tárta fel a nyilvánosság előtt. A régi dogmák elavultak s a régi fogalmak kora lejárt, a miért bátran szemébe kell nézni az igazságnak. »A keresztyén vallás nem formulázott rendszer, nem speculativ hitforma, hanem szellem és élet. Oly szellemi rúgó, a mely az embert folytonos haladásra készteti.« A »Szentháromság« és általában az orthodoxia egyes tanai ellen terjedelmes tanulmányokat adott ki a »Prot. tud. szemle« 1870—71-beli folyamában, s ugyanott élénk irodalmi harcot folytatott Kozma Ferenccel a vallás és a tudomány viszonya felett. Siménnek eleitől