Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1888 (31. évfolyam, 1-53. szám)

1888-12-09 / 50. szám

kezdve legnagyobb hajlama a theologiai kriticára volt. Már 1872-ben egy önálló könyvvel, a »Szentháromság eredetének és kifejlődésének történetével« lepi meg a magyar tudományos közönséget. Tárt karokkal, s sok méltánylással és elismeréssel fogadták. Az unitáriusok magán levelekben s hivatalos okmányokban adnak kifejezést örömüknek azért, hogy többre is biztassák. Érdekes jele a szellemi élet iránt való élénk figyelemnek az, a mit az udvarhelyi unitárius egyházkör tanúsít, midőn Varga Zsigmond indítványára jegyzőkönyvi köszönetet szavaz Siménnek a folyóiratokban s önállóan megjelent munkáiért. A »Szentháromság eredete és története« méltó figyelmet keltett fel nemcsak az unitáriusok, hanem a protestánsok és katholikusok között is. Azóta, hogy megjeient (1598) az Enyedi György unitárius püspök műve wExplicationes locorum veteris et novi Testamenti, ex quibus trinitatis dogma stabiliri solet« nemhogy kritika, de sőt tudományos jellegű munka sem jelent meg az egész háromszáz esztendő alatt a Petrichevich Horváth István Apologiáján kívül (1701), ha ilyennek nem mondjuk a »Summa Universae Theologiaet« és Székely S. wUnitaria vall. tört. Erdélyben.« A protestánsok liberalisai éppen ilyen természetű munkára vágytak, s a nem liberálisok éppen az ilyentől irtóztak. A napi sajtó munkaköre természete szerint röviden, de méltánylólag szólott róla. Simént a könyv megjelenése után úgy kezdették tekinteni, mint a ki szorgalma, és bátor fellépése által representativ szerepre van híva. Simén nagyon szeretett felhasználni minden alkalmat arra, hogy a külföld jeles tudósaival személyes ismeretséget kössön. Erre kitűnő alkalomnak ígérkezett a német Protestáns Egylet, melyre már régóta vágyott.*) Az egylet 1873. aug. 12—14-re Lipcsébe hirdette 7-ik közgyűlését. Angliából Fretwell, Magyarországról Simén jelentek meg mint az unitáriusok követei. Eretwel, e kitűnő barátja minden liberális mozgalomnak, éppen ekkor volt tevékenysége hevében. Mindig szép és nagy tervei voltak, s ezekhez nagyon talált az, hogy Európa liberális tudósai összetartozandósága és öszszetartása nyilvános kifejezést nyerjen. A 7-ik gyűlés tekintélyes volt. Elnöke Dr. Holtzman egyetemi tanár, alkalmi szónokok: Dr. Baumgarten tanár és Lang Henrik zürichi lelkész s a jelenlevők a legelsőbb rendű theologusok. Simén megismerkedett a jclesbekkel s így elérte azt a célját, hogy figyelmöket felhívja az unitárizmusra. Az eszme, mely Simén szeme előtt lebegett, szép és jelentőségteljes volt, mert arra célzott, hogy az európai szabadelvű vezérférfiak között az irodalom terén meglevő rokonsági kapcsot megerősítse a személyes ismeretség hozzá járulásával. Ennek ismét az lett volna üdvös célja, hogy az eszmeáramlat egyoldalúsága némileg valtóztassék meg, vagyis ne csak mi vegyük fel a kívülről jövő eszméket, hanem a külföld is ismerje meg azt, a mi nálunk terem. Minthogy — igen természetesen —• Siménben a honfi nem volt kissebb semminél, a practicus Fretwellel a theoria teréről átlépett a gyakorlati térre s szorgos levelezést folytatott vele abban a nemzetgazdaságilag nagyon fontos kérdésben, hogy miként lehetne Magyarország nyers terményeit (bort, hizott állatot) a külföld piacán megismertetni s azoknak ott tért hódítni. Eretwel ez a törekvés tetemes mértékben elősegítette azt, hogy országunkat jó oldaláról is ismerjék meg a külföldiek. *) Ker. Magv. VIII. 294. Simén már 1870-ben megkezdette »Uj testamentomi Bibliai tanulmányai« közlését. Ugyancsak 1870-ben a Prot. egyh. Eigyelmezővel szemben védi az amerikai unitáriusokat s 1872-ben Shuller Libloy nyilatkozatát határozattan visszaveri. Ezekhez hasonló polemikus cikke van ugyanott 1873-ból Frecska Lajos ev. lelkésznek Prot. Figyelmezőben megjelent s a Prot. Egyletben tartott felolvasására vonatkozó cáfolatára. A lelkész cikke egyik nyilatkozata volt annak az ellenszenvnek és remegésnek, a melylyel hazánk némely protestáns papja a Protestáns egylet szabadelvű mozgalmát figyelemmel kisérte. Már az alakuló gyűlésen, midőn felvettetett, hogy az egylet nevében reform vagy a protestáns szó legyen-e benn, jó részt lehetett látni, hogy ebből zivatar lesz végül. Már a második évben, mint azt a Frecska cikke megmutatta, nyíltan kifejezték az iránti aggodalmukat, hogy az egylet liberalismusa az unitárizmusnak túlságosan kedvez. Az ellenséges áramlat élét most Simén, majd Ferencz Józset igyekeztek lesimítni az irodalomban, de biz az egylet kebelében a zavart megteremtették az orthodoxusok, elanynyira, hogy egy pár év multán az unitáriusok teljesen visszavonultak az egyletben való nyilvános szerepléstől. Simén munkásságát az ilyen incidensek nem lazították, mert új könyvét a közönség kellően pártolta s tehát mint iró megkapta a kellő ösztönt a tovább munkálásra. Már 1875-ben egy új önálló művel lépett fel »az evangeliumi csodákkaU A könyv terjedelmileg kisebb, mint a másik, de éppen olyan korszerű mint az. Kovács Albert már 1869-ben kifejezte a magyar irodalomban is, hogy »a csudák nem illenek be a modern theologia rendszerébe.« »A csodát oly rendkívüli eseménynek tekintik, a mely a természeti dolgok rendjével egészen ellenkezik s annak törvényeit felfüggeszti.« (Csodák J. 1.) így pedig az isteni bölcs működés s az emberi buzgó törekvés mind megsemmisülnek egy perc alatt, vagyis mihelyt a természeti rend megbomlik. Az evangelium csodái, vonatkozzanak akár Jézus életére s tetteire, akár másokéra, ellenkeznek Jézus szellemével s magát Jézust megsemmisítik ránk emberekre nézve. Csoda, a szó szoros értelmében, nincsen, s az, a mit a bibliából annak mondanak, nem volt, s nem is lehetett az. Ezt mutatja ki Simén a tudós theologusok vélekedése s saját bírálatai alapján s következőleg egy igen hasznos és célszerű könyvvel gazdagította irodalmunkat. A biblia tanulmányozásában folyton haladt tovább annyira, hogy 1876-ban már készen volt az »Uj-test. magyarázatával s hasonlóan az ó-testamentuméval is. Az elsőnek egy része megjelent a »Ker. Magvető«-ben, melynek 1876 óta egyik szerkesztője. Az ó-test. részből nem adott ki semmit. Hihetőleg önálló könyv gyanánt akarta kiadni s az kétségtelen, hogy akkor nyereség lett volna az irodalomra, mert érvényesítve volt benne a legújabb theologia vívmánya, s különösen Baurnak az új és Ewaldnak az ó-testamentumi részen észrevehető a befolyása. Dolgozatainak fő érdeme a rendszeresség, habár főképp az apró fejezetekre felosztást nem tartjuk előnyösnek. Hat-hét év munkája gyanánt ítélve meg azt, a mit említénk, s a mit még ezen kívül írt, azt kell mondanunk, hogy Simén Domokos rendkívül sokat végzett. De hiszen nemcsak ebből állott az ő munkássága. A még Székely-Keresztúron elkezdett könyvgyütjést szakadatlanul folytatta s az összes unitárius írók műveiből olyan könyvtárt állított elé, a melynek párja nem volt. A könyvszerzésben nem csak kedve telt, hanem