Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1888 (31. évfolyam, 1-53. szám)
1888-12-09 / 50. szám
mánytauácsos és a cs. kir. prágai német műegyetem nyilv. rend. tanárnak: Studie über Handfertigkeits oder Werkstatt-Unterricht (1887), melyben ezt a kérdést szigorúan tudományos alapon tárgyalja, és az idegek mozgását s azok működését a kézügyességeknél kimutatja, a minthogy ezeket a tüneményeket minden tantervnek tekintetbe kell vennie. 2. Svédországban. Itt a kézügyesség tanításának a fejlesztésére a legtöbb befolyást gyakorolja Salomon igazgató, a ki elvitázhatlanul igen érdekes egyéniség és habár legtöbbet tesz ez irányban, az ő rendszere nem kizárólag használtatik; de ő nem is követeli azt, más véleményekkel és más rendszerekkel szemben csak nem határtalan türelemmel viseltetik, a mit nem lehet egyszersmind tanítványairól elmondani. Mindenkire, kivel érintkezik, átragad az ő lelkesedése a kézügyességek tanításáról. Gazdag és független ember lévén, nézetének kellő nyomatékot is adhat mindenütt, és elősegíti az óhajtott célt. Igy ipjával Abrahamsonnal kézügyességeket tanító seminariumot (slöjd tanítóképző-intézetet) alapított, ki erre az intézetre mintegy l /4 millió koronát (egy korona 75 kr.) ajándékozott, és több európai nagy utazasai alkalmával, melyek Bécsig terjedtek, nézeteit terjesztette, és folytonos összeköttetésben áll tanítványaival egy általa kiadott és szerkesztett folyóiratban. A kézügyesség tanításának kérdését magas szempontból fogja fel. Igy egyebek közt azt irja a brémai „Arbeiterfretmd" (Munkabarát) című folyóirat egyik cikkében : »Igen sokat beszélnek nagy kérdésekről, de ez alatt tulajdonképen csak az adó-ügy és hadsereg szervezetének reformját értik.« »Csak egy kérdést lehet a szó teljes értelmében nagynak, életkérdésnek nevezni, és nem is egy, hanem minden időre: s ez a nevelés — mert a jövő az ifjúságé.cc »Egyike ezen kérdéseknek bizonyára az is, amely a nagy közönség figyelmét nem csekély mértékben magára vonta, a slöjd kérdése t. i. a testi munka az iskola szolgálatában. Kétségtelenül téves véleménynek kell tartani, ha ezen előtérbe nyomuló tanügyi kérdés más szempontokból Ítéltetik meg és nem a többi paedagogiai jelenségekkel való összhangzásban.« S minthogy ezen kérdés felé most általános figyelem irányul, különösen »paedagogiai szempontból óvakodni kell, hogy a slöjd-oktatási mozgalomnak más jelentőséget adjunk, mint a milyent joggal követelhet; s ez nem más, mint az általános tanításreforni egyik ága, és azért más szempontból nem tekinthető, nem tárgyalható«, különben »könnyen meg történhetik, hogy az egész kérdés súlypontja máshová helyeztetik át, és a slöjd vagy munka kevésbé az iskola szolgálatában, mint iukább az iskola a munka szolgálatában fog állani.« Ezen állítás igen nagy horderejű. Németországban, különösen Szászországban helyesen fogták fel az iskolai munka kérdését, mert ott a tanulói műhelyeken kívül, illetőleg mellettük léteznek házi-ipariskolák, melyek céljuk és feladatuknál fogva a testi munka nevelő hatását és befolyását csak mint mellékcélt karolják fel és a fősúlyt a szerzeményre fektetik; holott a tanulói műhelyek a munkát a nevelés eszközének veszik, ez irányban működnek és a pénzszerzés nagyon is mellékes szempont. »Az iskola be akarja hozni a slöjdet az iskolába, nem a munka előmozdítása kedvéért, hanem mert arról van meggyőződve, hogy az iskola ezen szak által tökéletesen és a lehetőleg sok oldalúan a növendék fejlődésére hat.« Ekkép védelmezi Salomon a kézügyességek tanítását az iskolában. Es tökéletesen igaza is van, az iskola nem műhely, a mint azt sok helyütt nálunk értelmezik, mely az iparnak kész munkásokat neveljen, vagy mely a gyermeki kedélyt, testi szellemi erejét a munkában elemészsze; a munka nem cél, hanem eszköz a nevelésben; mihelyt megszűnik ez lenni, elveszti paedagogiai jogosultságát; a gyermek szelleme mellett a testi erők is fejlődjenek testi munka által, hisz az élet is munka, nem — betűrágás. Salomon tudósításai szerint a slöjd-oktatás közel 1000 svédországi iskolában honosíttatott meg. A tanítás három különféle rendszer szerint történik : mint paedagogikus slöjd-oktatás, mint házi-ipar, és mint kézipar. Az első rendszer a Náás-ben meghonosodott Náás-rendszer napról-napra több tért hódít. A slöjd-iskolák általában a községek által tartatnak fenn; de az állam is támogatja az egyes iskolákat évenkénti 75 koronával egyenként (mintegy 43 frt) ; legnagyobb részt tanítók tanítanak, s az ott még működő iparostanítók mindinkább kiszorulnak a munka iskolákból, mert a tapasztalás azt bizonyította, hogy a paedagogiai, sőt a háziipari munka oktatást csak paedagogilag képzett tanítók vezethetik, ha az céljának, hogy a munka nevelő hatással bírjon, meg akar felelni. Mily nagy elterjedésnek örvend a gyermeki kézügyesség tanítása Svédországban, mutatja az is, hogy az upsalai tudomány egyetemen is ilyen slöjd-műhely nyittatott; melyet számos egyetemi hallgató örömmel látogat; sőt a svéd kormány a mult évben javaslatot terjesztett be, hogy három tanítóképző-intézetbe vezettessék be állami költségen a slöjd-oktatás. Mind ezekből kitűnik, hogy Svédországban a kézügyesség tanításának paedagogiai oldalát mindinkább érvényesíteni iparkodnak, és a gazdasági szempontot, mely sok helyütt kiinduló pontul szolgált és célját képezte a munkának, mindinkább háttérbe szorítják. (Paed. Jahrbuch. Wien, 1888.) Gamauf György. T A R C A. Símén Domokos élete és munkássága. (Folytatás és vége.) Simén ez új téren mohó vágygyal fogott munkához. Alig tiz évre terjedő kolozsvári tanársága az újnál újabb kísérletek s szebbnél szebb sikerek színtere. A gymnasiumban a philosophiai s a papnöveldében a bibliai tárgyak tanítása bízatott kezére. Ennyi munka egy embernek bőven elég lett volna, de az egyház és iskola viszonyai szerint sok más hivatalt kellett, hogy magára vállaljon. Ugyanaz az egyházi főtanács, a mely Kolozsvárra áttette, kolozsvári másod pappá nevezte ki. Siménnek a paposkodásra nem volt elhívása, a mint azt már akkor megmutatta, a mikor papjelölt korában egy ekklézsia felszólítását nem fogadta el. A hivatalt hiven betöltötte, három évre terjedő papsága alatt. Főképpen két alkalmi beszéde érdemel különös figyelmet. Az egyiket Alsó-Siménfalván tartotta 1864-ben az unitárius templom és orgona felszentelése alkalmával, a másikat Tordán 1868-ban a 300-as zsinat alkalmával. Az elsőn érzik az ifjúi hév, de azon is, mint a másikon túlsúlyra emelkedik a szónok felett a historikus és a kritikus. Vallásaban, már mint ifjú feltételenül bízik, s mint theologiai tanárt az egyház, s az egyesek gyászos történelme sokszor keservre ragadja a sok csapás, s az annál több méltatlanság miatt. Imái szépek, mert jól vannak szerkesztve, de hogy ha hatásuk van, azt sok költői és egyházi énekrész idézésének kell tulajdonítani.
