Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1888 (31. évfolyam, 1-53. szám)

1888-12-09 / 50. szám

rendszeres tanítás, vagy csak a törvény kedvéért szerepel a — tantervben. A népiskolának egy másik feladatául tűzi ki Exner a test edzését a tornázás által. Csak ha a rajzolásban nagyobb mérvű ügyességet szerzett a fiú és a tornázás által a testi erők fejlettek, csak akkor teljesítette a népiskola a kötelességét, előkészítette a fiút valamennyi életpályára. Minthogy mégis feltehető, hogy némely városi népiskola ennek a feladatának eleget tesz, és így talán elegendő időt is nyer oly intézmény meghonosítására, mely ethikai és gyakorlati tekintetben olyan fontos: megmutatja, milyennek képzeli ő azt. E szerint a kézügyesség tanításának célja: r. a szemmérték gyakorlása a rajz oktatás kiegészítése céljából, mert a rajzolás által csak alsó fokú ügyesség érhető el; 2. a kézügyesség emelése azokon a határokon túl, melyeket a rájzolás és irás által el lehet érni, mert a kar a rajzolásnál támaszra szorul és csak egy síkban működik, s így az erő fejlesztés egyoldalú és csekély. A kézügyességnek ez irányban való elérésére eszközül kínálkozik a viasz, agyag és fa. E szerint tehát nem volna szabad csak egyetlen egy iparágat kiválasztani, a mint az pl. nálunk is nem csak képezdékben, de népiskolákban is gyakorlatban van, ahol egyetlen egy iparágat mívelnek, mint pl. kefekötést, kosárfonást, szalmafonást stb., hanem a nyers anyagnak és annak feldolgozásának egymásutánisága teljesen függetlennek kellene lenni meghatározott iparágak gyakorlatától. Csakha mindezt szem előtt tartják, hiszi Exner, hogy a kézügyesség oktatása lényeges értékkel fog bírni a népiskolára és az állampolgár nevelésére nézve. Ugyanekkor Cblumeczky volt miniszter is felszólalt a »Volks\virtschaftliches Wochenblatt« című folyóiratban, a melyben az első alsó-bécsi iskolai műhelynek megtekintése után, az ott tapasztaltak alapján a kézügyességi oktatást a legjobb izgató eszköznek tartja arra nézve, hogy a 8 éves iskolai kötelességet behozhassák. Kijelenti tovább, hogy a kézügyességi oktatással tett kísérletek teljesen kielégítették a várakozást, és hogy elvi ellenzékeskedés kedvéért nem kell ellene állást foglalni. Eitelberger udvari tanácsos és az osztrák ipar- s művészeti muzeumnak igazgatója már évek előtt a kézügyesség oktatás érdekében működött. Mintán Bécsben 1884. jul. hó i6--án az „első bécsi iskolai műhely" alapíttatott, Bruhns Alajos vezérlete alatt, nemsokára Eitelberger több szakember és ügybarátból álló tanácskozmányt hivott össze (Chlumeczky, br. Dumreicher osztálytanácsos, dr. Wolf udvari tanácsos, Riss országgyűlési követ, Sitté a bécsi felsőbb állami ipariskola igazgatója, Gugler tanfelügyelő, Lustig bécsi községi tanácsos és Bruhns) ; melyben elhatározták, hogy felolvasások és hírlapi cikkek által a nagy közönség figyelmét és érdeklődését ez ügy iránt felhívják és felébresztik. És csakugyan három e nembeli előadás tartatott a művészet és iparmuzeumban, melyeken Rainer főherceg is jelen volt, ki a bécsi ingyenes fiúfoglalkozó-intézet alapítására és fentartására keletkezett egylet (Verein für Gründung und Erhaltung unentgeltlicher Knabenbescháftigungs-Anstalt in Wien) protektorátusát is elvállalta. De Eitelberger nem sokára meghalván, halála után megszűnt a művészeti muzeum által megindított mozgalom. A megszakadt fonalat felvette a közoktatási minisztérium, és dr. Gautsch lovagnak miniszterré történt kinevezése után Alsó-Ausztria és Csehország tartományi iskolai tanácsosai rendeletet kaptak, melyben meghagyatik nekik, hogy a kézügyességi oktatás terén történő mozgalmakat tőlük telhetőleg előmozdítsák és az iskolai műhelyek alapítására irányuló törekvéseket, ha az iskolai törvények közegeszségi és pa edagogiai követelményeknek megfelelnek, támogassák. Egyébiránt ezzel a rendelettel várakozó állást foglal el a minisztérium, és a kezdeményezést a népre bizta ép úgy, a hogy más országok kormányai ezen kérdéssel szemben tesznek. A tanítóság, mely első sorban érdekelt fél volna, de conservativ jellemvonásánál fogva tartózkodó sőt ellenséges állást foglalt el Ausztriában ép úgy mint Németországban, lassanként kedvezőbben kezdett gondolkodni a kézügyességi oktatásról. Mert az »Ingyenes fiúfoglalkoztató-intézet alapítására és fentartására keletkezett egylet« által a fiúk-kézügyességi oktatásban való kiművelésére Bruhns vezérlete alatt megnyitott tanfolyamban az első tanévben (i884

/5

) 28 tanító vett részt, kik közül csak egy maradt el évközben; a második évi tanfolyamra (i883

/6

) mintegy 60-an jelentkeztek, de hely szűke miatt csak 28 vétetett fel; a harmadik évi tanfolyamba (I886

/7

) ismét annyi vétetett fel. így az érdeklődés a tanítóság között ezen rövid időben nem csökkent, hanem növekedett. És hogy a közönség és hatóságok is végre komolyan és behatóan kezdenek e kérdéssel foglalkozni, a következő tények bizonyítják: a felső-ausztriai tartományi tanítógyülés 1886-ban elhatározta, hogy a hatósághoz folyamodik egy kézügyességoktatási tanfolyam berendezéseért tanítók számára Lincz városában; a cseh tartományi iskolai tanács ugyan abban az évben elhatározta a kézügyességi oktatás kísérleti behozatalát egy prágai polgári iskolában; a reichenbergi kereskedelmi kamara több tanítónak ösztöndíjat adott egy kézügyesség-oktatási tanfolyam látogatására; •— az olmützi városi iskolai tanács megbízta Nowak tanárt, hogy iskolai műhelyet szervezzen; Neulerchenfeldben (Úrban igazgató vezetése alatt) a minisztérium jóváhagyásával szünidei tanfolyam tartatott; Bécs városa több tanítótestülete már nyilatkozott e kézügyességek tanításának behozása mellett és erre vonatkozólag határozatokat is hoztak ; mult évben alakult Bécsben a kézügyességek tanítása barátjainak és tanítóinak Egylete egész Ausztria számára, melynek már több, mint 50 tagja van Ausztria minden tartományaiban. így várható, hogy a kézügyesség tanítását Ausztria lassacskán kellőképen fogja méltatni és annak célszerű továbbfejlesztésében részt fog venni, a minthogy már több helyen behozatott, különösen Bécsben és környékén két iskolai műhelyben, és három új iskolai műhely felállítása iránt a mult tanévben már intézkedések is történtek a IX. és X. kerületi fiúfoglalkoztató-intézetekben, a cs. kir. árvaházban, a Hohenwarti vakokintézetében, Simmeringben, Zillingsdorfban, a Bécs-újhelyi fiú-menhelyben, Biedermannsdorfban, Pottszhachban, Penzingben, Neulerchenfeldben, Döblingben; Reichenbergben (Csehországban) már van iskolai műhely ; Prága és Olmütz hasonlókat fognak kapni; a bielitzi és troppaui tanítóképzőkben már régóta tanítják a kézügyességeket. Az irodalmi téren is iparkodtak a kézügyességek tanításának kérdését tisztázni, tovább fejleszteni és iránta érdeklődést ébreszteni. E tekintetben jelentékeny művek is jelentek meg, u. m. Úrban, May, Bauhofer és Kreibich: Der Handarbeitsuntericht für mánnliche Jugend ; Bruhns : Die Schulwerkstátte in Verbindung mit dem theoretischen Unterrichte, a modelirozó, kéregpapir, gyalu- és eszterga munka tanfolyamokra; Petzel: »Die Geschichte des Handfertigkeits unterrichtes« a »Volksschule« cimű folyóiratban és külön lenyomatban. Legjelentékenyebb valamennyi közt, Kick cs. k. kor-