Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1888 (31. évfolyam, 1-53. szám)

1888-01-29 / 5. szám

fejlődésével. Jó esik e fejlődést följegyeznünk, de fájdalmas érzéssel távozunk magyar theol. könyvtárainkból! — Hase szellemének s jenai egyháztörténeti tanszékének örököse Nippold, napjainkban a katholicismusnak legkitűnőbb prot. ismerője nagy szolgálatot tett a prot. egyháztörténetírásnak azáltal, hogy Hagenbach egyháztörténetének 3. kötetét sajtó alá rendezte, a melyhez kitűnő s valóban értékes irodalmi-kritikai függeléket csatolt. Ebben többi között rövid áttekintést ád a jubileumi évnek Luther-irodalmáról. Az ide tartozó nagyobb irod. műveknek száma 1000, az ünnepi iratok 7000, az öszszes reformátiói történeti előadásoknak száma 40 ezerre rúg, mely számok mutatják, hogy a Luther-jubjleumi év nemcsak megható ünnepélyekben, hanem oly ünnepi irodalomban is nyilvánult, a minek párja nincs a könyvnyomtatás mesterségének feltalálása óta. Nippold mindenekelőtt utal Luther műveinek iveimati u. n. fejedelmi kiadására, mely chronologiai rendben az első kiadások nyelvezetét és orthographiáját követve, felhasználja a későbbieknek variánsait is, mely kiadásból a tudós Knaake és Kaiveran szerkesztése alatt eddig 4 kötet jelent meg. Enders lelkész foglalkozik az ismeretes Erlangeni kiadásnak javított alakban való közrebocsátásával, s ezenfelül Luther leveleinek kiadásával is foglalkozik 1885 óta, a melyből eddigelé 2 kötet (L. levelei 1520.) jelent meg, s Kaiveran által a Theol. Studien und Kritiken jelen évfolyamának 2-dik füzetében alapos bírálatban részesült. Ezáltal Luther leveleinek de Wette-féle kiadása méltó kiegészítésre talált. Ide sorozzuk a »Verein für Reformationsgeschichte« kiadványait, Luther »A ker. nemességhez« intézett iratának Benrath-ik\t kiadását s Holdé Analecta cimű gyűjteményét, mely a reformátor műveinek kiadására s az egykorú kiadványokra vonatkozik. Luther életrajzának írói között első helyen Köstlin tanárnak w

a Fridericks-féle reformátorok galleriájaban már 3 kiadásban megjelent 2 kötetes műve említendő, míg az illusztrált Lutherkönyv Lipcsében jelent meg. Ezeknek alapján irta ünnepi iratát a szász tartomány történeti bizottságának megbízásából, továbbá az Alig. Deutsche Bibliothek, s a lipcsei Illustr. Zeitung cikkét s Wittenbergben és Erfurtban tartott ismeretes beszédét. Népszerű alakban megírták a reformátor életrajzát, Freytag, Schmidt, a marburgi történész Lenz, inkább tudományosabb irányban pedig Plitt-Petersen, Holdé és Burk. Ide sorozzuk még a Rostockból száműzött Baumgarten komoly irányú művét, továbbá Rade Thoma népszerű tárgyalásait, végül pedig Reuss, Lipsius, Ritschl, Grau, Harnaek, Zezsclnvitz, Cremer, Möller, Schulz, Beysehlag, Brieger Tschackert s mások beszédeit, míg a Disselhoff, Rogge s mások kísérletei több ezer példányban forognak közkézen. Csakis a bonni Bender beszéde idézte elő az ujabbi protestantismus történetében szomorú Benderdiát. A Luther-drámák közül Devrient és Herrig nagyon népszerűvé lett műveit említjük, míg másrészt Lang »Luther jellemrajzaa éles • bírálati szempontból még mindig megtartja jelentőségét. Luther theologiájával foglalkozott Harnaek, Köstlin és Lammatzsch, mystikájával Hering, ethikájával Luthardt. A speciális kutatások terén Buclnvald (ismeretlen Lutheriratok, beszédek közlése), Kaiveran, Köstlin, Holdé, Hering és Dieekhoff tűnik ki. — Ezen végére mehetetlen Luther-irodalom Róma figyelmét sem kerülhette ki, mely téren a békepápa a kezdeményező, a midőn Luthert urbi et orbi »istentelen hitehagyottnak és eretneknek« deklarálta. Követték őt Janssen s Evers, nálunk Magyarországon Masznyik dicséretreméltó fáradozására feleletül »a rondaszáju baráta Lepsényi. A Janssen elleni controversirodalom terén főleg Köstlin s a „Wider J. Janssen" irat névtelen szerzője tünt ki. E gazdag Luther-irodalom s az ahhoz fűződő prot. egyháztörréncti tudományos kutatás páratlan a prot. theol. irodalom terén, a méhnek viszhangja a »magyar prot. irodalmi társulat!« — A Websky-féle berlini K. Z. 51. száma közli a berlini unióegyesület téli előadásainak sorozatát, a melyet megfigyelés céljából ide iktatunk: január 13-án értekezik Pfliiderer »az eszmények sorsáról a világ- és egyháztörténetben ;« jan. 20. Jaeobsen »a pártszellemről az ev. egyházban;« jan. 27-én Wcrncr »a német katholicismus ev. mozgalmairól;« febr. 3. Ftickhoffer »az egyház küzdelme s az állam vallási feladatáról;« febr. 10. Richter »az ev. szövetség s a német prot.-egyletről;« febr. 17. Dreyer »Hutteni Ulrikról;« febr. 24. Sehmeidler »Jézus vallási fejlődéséről;« márc. 2. Dieteria »A kelet sejtelme s a nyugat gondolkodásáról;« márc. 9. Websky »Hase és Schweizer hittanáról;« s végül márc. 16. Matz »a boroszlói hercegprimási kúriáról.« Valóban szép ciklus, remélhetőleg külön nyomtatásban is megkapjuk e tanúságos előadásokat! A prot. theol. tud. irodalmi terén örvendetes jelenségül megemlítjük, hogy Beysehlag »Leben Jesu« cimű Kenessey által e lapokban is ismertetett 2 kötetes jeles műve 2. kiadásban jelent meg, míg a fáradhatatlan Pfleiderer »Az ős keresztyénség iratai és tanai« cimű nagyobb művével gazdagította a prot. theol. irodalmat. Ezenkívül napvilágot látott Martcnsen szelandi püspök és Dorner berlini tanár 1839—1881. folytatott levelezése mely mély betekintést fog nyújtani a két hírneves rendszeres theologus alapnézeteinek fejlődésébe; Kurtz pedig immár 10 javított kiadásban adta ki egyháztörténeti 2 kötetes művét, a theol. hallgatóság eme kedvelt könyvét, mely úgy látszik versenyezik Hase remek alkatásu egyháztörténeti tankönyvével. A » Theol. Studien und Kritiken« jelen folvamának első 2 füzete a többiekhez méltó gazdag tartalommal jelent meg, a melyekből főleg Köstlin »A vallás az új szövetség szerint« című tartalmas értekezése és Beysehlag »Az Apocalvpsis a legújabb kritikai hypothesissel (Völter s Harnaek tanítványai Vischer) szemben* c. szakszerű bírálata tűnik ki. Az ,evangy. szövetsége röpiratai terén nagy irod. munkásság fejlődött ki; legközelebb Lipsiús jenai tanár ;>io év a porosz egyházpolitikábók s Nippold »A Thümmelféle vallási pörök egyháztörténeti s egyházjogi állásponton tekintve« című iratait fogja kiadni a szövetség, a melyekről, ha kezemhez kerülnek, annak idején még külön fogok megemlékezni: Az »ev. szövetséget évenként 12 röpiratot bocsát ki, a melyekre évi 2 markkal lehet előfizetni. Tanúságos e mozgalmat nekünk magyaroknak is figyelemmel kisérnünk. Hasonló természetűek s apologétikai fontosságúak a würtembergi merev felekezeti viszonyokat feltüntető u. n. »kék füzetek« is, a melyekből eddigelé máris 10 füzet jelent meg, itt-ott általánosabb tartalommal is (VI. f.). Végül jeles mű jelent meg a napokban Eisele lelkész tollából, az »evangy. szövetséget barátainak ajánlva »Jesuitismus und Katholicismus« cím alatt, mely méltó kiegészítése Hase és Tschackert jeles polemikáinak. Szerző ismerteti a római egyház »kath. jezsuita céljait,« s fölhív az azok elleni energikus küzdelemre. Egyrészt kimutatja a jezsuitarend lényegét, történetét s céljait, másrészt pedig forrásszerű adatok alapján útal azon vészteljes fordulatra, a melyet a római egyház Pius pápaságával vett, a melynek eredménye a katholicismus és jezuitismus azonossága. A ; forradalomszerű tudományos alapokon nyugvó mű következő 12 részletet tüntet föl: Loyola Ignác, Jézustársaságának szervezete, a szellemi gyakorlatok, a jezsui| ták erkölcstana, politikai alapelvei, Mária- s a szentek