Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1888 (31. évfolyam, 1-53. szám)

1888-12-02 / 49. szám

e tettével is fényesen bebizonyította azt, hogy van érzéke a papneveléshez, melynek bizonyára lényeges külső feltétele a jó és csinos benlakás is. Itt említendő fel azon végzés is, melyet a lakószobák újból bútorozása tett szükségessé, s melylyel a bennlakási beneficium a theologián 40-ről 37-re szállíttatott le. E határozatot azon körülmény tette szükségessé, hogy a 13 lakószoba közül 3 négyágyas szoba oly nagyon szűk, hogy bennök az ágyak számát 4-ről 3-ra kellett leszállítani, hogy mosdóasztalt és ruhaszekrényt lehessen betenni. — A convictus ügyében is figyelemre méltó azon szintén egyhangúlag hozott határozat, hogy az eddigi harmadévenként történt befizetés mellett, mely a szegényebb sorsú theologusokra nézve felette terhes volt, mostantól kezdve havonkénti fizetés is elfogadtatik az igazgató által. A kerületi számszék az előző gyűlésen nyert megbízatásából kifolyólag két fontos előterjesztést tett, melyek egyike a középiskolákat, másika az egyetemes egyházat közelről érdekli. Az egyházkerületben fennáló középiskolákra vonatkozólag egy korábban elvileg és feltételesen kimondott határozat alapján, miután a számszék kimutatta, hogy az egyházkerületi allamsegélyi és közpénztárak megbírják ez újabb megterhelést, elhatároztatott, hogy jövő évi januártól kezdve az egyházkerület fennhatósága alatt álló mindenik gymnasium egy-egy tanszék dotációt kap, még pedig az egyházkerületben érvényes tanárfizetési kulcs szerint teljes gymnasiumoknál a fővárosban 1800, a vidéken 1200, nem teljes gymnasiumoknál 920 frtot. A dunamelléki egyházkerület eddig is segélyezett néhány gymnasiumot, u. m. a nagy-kőrösit, kecskemétit és gyönkit; de e segély részint nem volt arányos, részint nem terjedt ki az egyházkerület mindenik gymnasiumára, úgy hogy pl. Budapest, Halas, Kunszentmiklós azon kis jótéteményen kívül, hogy az őket fenntartó egyházak a 2V2 kros iskolai adót nem fizették, semmi segélyt nem élvezett. Most eme segélyek arányosíttattak, s az eddigi kisebb engedmények betudásával mindenik gymnasium kap egy tanári fizetésre való segélyt az egyházkerület pénztárából. Az egyházkerület minden ellenzés nélkül készséggel elfogadta és határozattá emelte a számszék e propositióját. Kapnak tehát a jövő éven kezdve az eddigi segélyek beszámításával Budapest 1800, Halas, Kecskemét és N.-Kőrös 1200—1200, Kúnszentmiklós és Gyönk 920—920 forint évi állandó segélyt. Megjegyzendő, hogy a kecskeméti jogakadémia 1, a nagykőrösi tanítóképezde 2!

/2

tanszékének eddigi kerületi dotaciója tovább is megmarad, azon előnyös módosítással, hogy a praeparandiai tanszékek fizetése az eddigi ezer frtról 1200 frtra emeltetik. Az iskolák kerületi segélyeinek ez arányosítása közel négy ezer frttal terhelte meg a kerületi pénztárt, melyből most már évenként csaknem r2 ezer forint segélyt élveznek az egyes iskolák, a theologiai akadémiára fordított segélyt bele nem számítva. A számszék másik proposítiója azon kimutatást terjesztette elő a tavaszi ker. gyűlés megbizásából, hogy az egyházkerület kezelése alatt álló tőkék közül melyek volnának az egyet, konventnek az ismert tőkés segélyezésre fordítás céljából átadhatók ? A számszék az államsegélyi-, főiskolai-, theologiai- és közpénztárakból összesen mintegy 184,262 frt 22 kr tőkét jelölt ki a konvent számára való átadás végett. Fontos tárgya volt még a közgyűlésnek a konventi képviselőkre való választás elrendelése, mely a dunamelléki kerület eddigi gyakorlata szerint a prebyteriumok szavazata által fog eszközöltetni. A szavazatok beadási határideje f. évi december 31-ike. Említésre méltó a személyi ügyek közül a kunszentmiklósi gymnasiumnál 2 és a budapesti főgymnasiumnál eszközölt 1 rendes tanár választásnak bejelentése, kik közül Francia Kiss Károly és az egyik kunszentmiklósi tanár választása feltétlenül, a másik szentmiklósi tanáré az oklevél bemutatásának feltétele alatt megerősíttetett. — Továbbá egy káplán folyamodása alkalmából határozatilag kimondatott azon méltányos kedvezmény, hogy a kik az i-ső képesítő vizsgálatot az 1887 tavaszán tették, s a másodikat az új rendszer közbejötte folytán az 1888-ik év tavaszán nem, hanem csak a folyó évi őszön tehették le, s így segédlelkészi gyakorlatukba a tavasztól őszig eső néhány hónap nem volna beszámítható, minthogy a praxis számítása a II—ik vizsgálat idejétől kezdődik: az ily segédlelkészeknek szolgálati praxisa a minősítvény kiállításánál nem az idei vizsgaidőtől, hanem az 1888. évi junius 1 —tői számíttatik. Sz. F. RÉGISÉGEK. Az ettyeki ev. reform, egyház története.*) Legrégibb egyházaink egyike a Vértesalján, mely több mint háromszáz éves múlttal dicsekedhetik. Már 1579-ben lakott helység vala, a midőn Rudolf császár Jakusits győri várkapitánynak (protestáns) adományozta. Hogy lakosai református vallásúak voltak, bizonyítja az egyház irattárában levő följegyzés, melyszerint abban az időben, midőn „az országban felettébb való sok hadakozások, pártütések, vérontások és futások voltanak (t. i. 1592—1607) már prédikátora van Udvardi Mátyás személyében, ki esperességet is viselt A török uralom alatt sok hányattásnak vala kitéve, de szabad vallás gyakorlatát megőrizte Erdélyi Brassói Jakab (1627), Budai M. István (1630), Keresztesi C. István (1632), Sajó-Szentpéteri Boldizsár (1652) idejében. A török uralom vége felé nagy pusztulás érte. ,,A templom a tötök világban elpusztulván — vallják az 1721-ben kihallgatott öreg tanuk — bizonyosan tudják és hitök után vallják, hogy a törököknek Bécs alatt való megverése után kezdettek az ettyeki helvétusok azon ettyeki templomban mindjárt akkor esztendőben (1683) járni, noha csak puszta kőfal közé ; nem merték a török mi itt megépíteni, csak náddal fedték be egy darabon belül.« Csakugyan alig jártak az ettyekiek pár évig ama nádas templomba, mert 1688-ik évben újra nagy pusztulás érte a helységet, a mit az egyház jegyzőkönyve Kazai István lelkipásztor (1794—1801) feljegyzése nyomán így ad elő : »Boldog emlékezetű Nagy Leopold Felséges Császár és Magyarországi Király az Úr Istennek segedelme által 1686-ban szabadította fel Buda várát és így Ettyeket is a törökök kemény járma alól. Az honnan emlékeznek még ma is az itt lakó öregek arra, hogy az ő szüleiktől tökéletesen hallották azt, hogy a sok futásokban az itten közel a helységhez levő kőbányában és annak üregeiben laktanak prédikátor jukkái együtt mindaddig, míg ezek a veszedelmes idők el nem multanak Ezen mi helységünket a Felséges Császár és Király a Révkomáromi Páter Jésuita Uraknak adta.« A török uralom megszűnte után azonban elkezdő*) Felhívjuk olvasóink figyelmét ez alapos tanulmányra és gondos kidolgozásra való dolgozatra, melynek szerzője évek óta szorgalmas kutatásokat tesz a vértesaljai egyházmegye történetében. Az itt közölt részlet, mutatvány a szerző által tervezett monographiából, mely jó részben márkészen van: vajha minél élőbb találkoznék rá kiadó! Szerk.