Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1888 (31. évfolyam, 1-53. szám)

1888-12-02 / 49. szám

dött az ettyeki reformátusokra a még nehezebb idő, mely egy egész századon keresztül öntötte reájuk a keserűség tengerét s bizony csoda, hogy egyházukat végkép el nem törülte a föld színéről. Két adat szól a nehéz idő első évtizedeiről. Egyik az 1721-ik évi tanúkihallgatási jegyzőkönyv, másik az egyház régi jegyzökönyve. Amaz ekképen emlékezik : »A török elmenetele után az említett ettyeki helv. lakosok Földes urok hire nélkül nem kívántak a templomnak építéséhez fogni, hanem cum Consensu Dorn. Terrestrium, úgymint komáromi jézsuiták engedelméből megépítették praeeise 1695—96-ban a helvelikusok, maguk költségén oly condítioval, hogy már el nem veszik soha tőlük ; a mely említett templomra hitivei meri a Fatens mondani, hogy circa 600—700 forintokat költöttek, míg egészen felépítették, zsindelyezték, a mely summapénzt, kit maguk közt szedtek össze, kit pedig koldulással az országban; mindazóta szabatosan és békességesen követhették a helvetikusok a maguk exercitiumát a megnevezett szentegyházban usque ad ijió, a melyben megtiltották tovább való birodalmát és belejárását a helvétusoknak, ugyan maguk a földes urak komáromi jézsuiták és a válli parochiához pro filiali conferáltatott. A templomra fordított summájuk is odamaradott; haszontalan a templom is, csak üresen áll, néha-néha fordul el a válli plébánus misét szolgáltatni belé. A templomhoz tartozandó parochiát ugyan el nem vették, hanem actu is, mint annak előtte birják a helvétusok, prédikátort tartanak benne.« A másik jegyzőkönyv így emlékezik: »A jézsuita atyák első superiora Páter Pahi úr után a második volt Páter Cserkó István úr. Ennek idejében foglaltatott el a mi Templomunk, Tornyunk, Harangjaink és Prédikátor Házunk, de ez a jó Földes urunk a templom helyett, ismét más templomhelyet, más prédikátori házat s oskolaházat kegyesen méltóztatott minékünk adni; sőt oly atyai kegyességet cselekedett velünk, hogy a templomunk fáit Révkomáromban megvette, felfaragtatta s elkészítvén, a Dunán Budára leküldötte s onnan hordatták ki a mi Édes atyáink. A prédikátori földeket, réteket pedig, úgy a tanító mesteri földeket és réteket békességben hagyta.« Világos ezekből, hogy a templom csakugyan elvétetett. Elvétetett pedig akkor, midőn még katholikusság nem is lakott a helységben, mert a külföldi kath. német telepítés csak az 1720-as években következett be. A templom vagy hasonló jogcímen foglaltatott el, mint sok egyebek, t. i. már a hitjavítás előtt is fennállván, a később reformátussá lett lakosok által istenitiszteleti célra felhasználtatott és bár átalakított és újra építtetett, de mégis „ex fundamínto" jognál fogva vissza vétetett, vagy pedig ama földesúri jognál fogva foglaltatott le, (melyet büntetlenül lehetett gyakorolni) : czijus regio, illii/s religio. Bármelyik légyen a kettő közül a templom átvételének szűlőoka, tény, hogy attól az ettyekiek megfosztattak 1716-ban, Pátkai István prédikátor idejében, kit (a fentiek után) Dobai Gergely (1700 körül) és Szőgyéni János (1712-ig) előztek meg. A szabad vallásgyakorlaton a templom elfoglalása által ejtett sérelmet követte amaz újabb méltatlanság, hogy a reformátusok adózni köteleztettek a plébánusnak. Ugyanis »négy esztendőtől fogvást — mondják a tanuk — a válli plébánusnak az ettyeki lakosok fizetnek évenként 6 forintot és 6 mérő búzát, jóllehet nékik nem szolgál, ilyen formán parancsolván a földesurak, hogy a prédikátor fizetéséből levonnák és a Páternek fizessék. Ők mindazáltal nem kívánván a Prédikátornak injuriát tenni, de toto szokás szerint megfizetnek. A parte a plébánusnak való pénzt meg úgy szedik be maguk között. Ha pedig valakit a válli plébánus dolgozáson kaphat a helységbeliek közül, minden engedelem és személyválogatás nélkül megbünteti bírsággal, a ki miképen egyezhetik meg vele. Magán tanún is a nem ünneplésért (t. i. valamely kath. ünnep meg nem üléseért) 4 frtot, hogy dolgoztatott, vett rajta; ugyanaz nap más emberen is 4 frtot, többeket is húzott már egyszer is, másszor is meg az ünnep nem tartása miatt, azt pedig maga auctoritásával követi, a Plébánus hol maga, hol kántorja által vigyáztat...« Fenti sérelmekért elégtételt, orvoslatot, bármerre fordulnak, sehol nem nyertek volna az etyekiek. Kevés számból is állt a gyülekezet. A török pusztítások, a Rákóczy-forradalom, melyről azt mondja Fejérmegye egyik akkori szolgabírói jelentése, hogy Ettyek a Rákóczy ze7iebona idejében annyira elpusztult, hogy sokáig néptelenül állott, nagyon megfogyasztották a lakosságot. Az 1715-iki megyei összeírás 13 földm. jobbágy, és n zsellér családot említ, az 1721-iki tanuk 33 ref. gazdáról és csak 4 kath. gazdáról emlékeznek, tehát a reformátusok legjobb esetben is 200 lélekből állhattak. Templommal, prédikátorral s egyébb szükségesekkel ugyan birtak még a földesuraság kegyelméből, de oskolamesterük ekkor aligha volt, mert 1721-ben a tanuk ilyenről nem emlékeznek, míg ha lett volna, bizonyára nem mulasztják kijelenteni a hozzájuk intézett vallató kérdésre. Ujabb megpróbáltatás éri a gyülekezetet az 1720-ik évben, midőn prédikátoruk, Pátkai István, odahagyja kicsiny nyáját, mint a hűtlen pásztor és kath. hitre tér. A gyülekezet ennek helyébe hozza és beállítja Tatai István végzett és felszentelt akadémikust lelkipásztor gyanánt, be sem jelentvén e dolgot a földesuraknak, a jézsuita atyáknak. Mielőtt tovább mennénk, szóljunk röviden Pátkai István ettyeki pap áttéréséről. Ez következőleg történt. Pátkai, a parochiában együtt lakott édes anyjával, kivel egy izben összeszólalkozván, azt megverte. Kézlevágással fenyegettetett Pátkai e miatt, de ha pápistává lesz, kegyelmet nyer. A kegyelmet elfogadta és kitért. A jézsuita atyák azonnal megparancsolták neki, hogy már a következő vasárnapon pápista értelemben prédikáljon és a nép egytől-egyig, még a kisdedek is fölmenjenek a templomba. Egy részök azonban megtudván a dolgot, kivonult a szőllőhegyre és az ott levő — ép azon évben leszakadt — barlangban telepedett le. A másik rész megjelent a templomban és „midőn körühiézte magát, látta, hogy a templomnak egy szegletében egy feszült t áll, másikba egy szent kép ; látta, hogy az ajtó mellett német katonák állanak, kik a nép kimenetelét megakadályozni rendeltettek oda.:

e A nép zsibongani, zúgni, sírni kezdett, s hogy végkép elkeseredjék, csak az kellett még hozzá — a mi meg is történt — hogy prédikátorát egészen ellenkező állapotban lássa s megfordított tanítását hallja a gyülekezet. El is kezdte az ő régi prédikáló székéből az evangéliumot így: „Eddig szerelmes juhaim! ez a Pásztor csak szalmázott titeket, semmit ne féljetek, már ezután szénázni foglak." Nem kellett, ennél több a boszszus hallgatóknak »nem kívánták az Áment, törtek kifelé, az erősebb ifjak tapodták, teperték a földre a kevesebb számmal kimenetelt gátoló németeket, utat csináltak öreg szüleiknek, gyengébb gyermekeiknek, aszszonyaiknak...« A feszületet, kérte a nép a földes uraságtól Komáromban, hogy vitesse ki a templomból, de a superior Cserkó így felelt: „ha nem nézhettek rá, takarjátok be gyolcscsalDe a nép még betakarva is