Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1888 (31. évfolyam, 1-53. szám)

1888-01-29 / 5. szám

mes keresztyén asszony a fentebb említett helytartósági I parancsolattal rövid úton mily sokat akart véghez vinni, tudván akkor az egész környék, hogy a felső-örsi református egyház javai egyenesen, s egészen az Ányos familía jószágából hasíttatik ki, mivel azok adományozták és így azokhoz az Ányós famílián kívül senkinek semmi joga nincs és nem is lehet; s éppen azért a vizsgálattól minden jót vártak. De hogy erre való legszívesebb iparkodása, legfáradhatatlanabb törekvése mellett a felső-örsi gyászba borult református Sión ledűlt falait, a papi és világi egyesült ellenségek által ásott mély sáncok és gátak miatt romladozásából többé az ő jóitevő karjai hogy fel nem emelhették : azt még a maradékok is fájdalmas szívvel érezhetik. Ekképen fosztatott meg a felső-örsi református egyház nem csak nagy templomától, nem csak a parókhiális udvaron levő imaházától, hanem szép alkotású s esperesi lakásra méltó parokhiájától, iskolájától s ezekhez tartozó minden szántó földjeitől, rétjeitől malmaitól Bíró Márton felső-örsi prépost által, aki evvel ép oly híressé tette magát, mint azaz efezusbeli ember, aki felgyújtotta Diana templomát, hogy hires, nevezetes ember lehessen. Éppen így ő is örök emlékezetet nyert kegyetlenkedéseiért a maradék szívében, nem maradván ekkor egyébb az egyház tulajdonában régi örökjébűl, mint csupán azon két holdból álló szőlő, melyet 1613-ban fáészi Ányós Gergely hagyott Molnár Mátyás prédikátor idejében. Azonban minden vagyonukból kiűzetve is ragaszkodtak hitükhöz, vallásukhoz. A prédikátornak a falu házában adtak lakást, s ugyanott tartották meg az isteni tiszteleteket is, míg nem Tallián Ignác földes úr 1738-ban egy óra alatt onnan is kihajtatta őket, a mikor Varga Istvánné önkényt oda adta kis házacskáját lakásul a prédikátornak s nemesi udvarocskáján a félszer, vagy szín alatt volt az isteni tisztelet, míg nem végre iámasztott az Isten egy Móroca Gergelyt és Tóthy Ferencet, akik az ő nemes fundusukon helyet adtak az Isten szent sátorának, hogy a Krisztusnak már 19. (1720) évtől fogva ide s tova hányatott hajója ott csendesen megnyu- ; godhatna. Nemes Móroca Gergely és az egész Móroca família, az Isten dicsősségéhez való buzgóságukból, saját lelkük sugallatát követve a felső-örsi, templomától, parokhiájától, s mindén jószágától igazságtalanul megfosztott reformáta eklézsia számára 1739. ápril 20-án kelt adomány levelükben kegyesen adnak egy nemes fundust, melynek felülről Varga István özvegye Kovács Katalin, alulról a nemes Tóthy família, délről az útca, keletről a veszprémi káptalan fundusa a szomszédai; és átkozott legyen — úgy mond — az adomány levél, annak okáért, valaki a felső-örsi reformáta szent ekklézsiát annak szabados, örökös bírásában megháborítani munkálódja. Ezen funduson levő épületért fizetett a felsőörsi reform, egyház negyven forintot, melynek megtörténte után a jószágot az akkori megyei helytartó Nagy György előtt 1740. június 30-án Zala-Patakán bevallották és átíratták az egyház nevére nemes Móroca Gergely, nemes Móroca János és Nemes Móroca Eerenc. ) Hasonló szent célból és módon adományozott egy darab nemes fundust 1740. junius 27-én ugyancsak alsóörsi nemes Tóthy Ferenc a felső-örsi reform, egyháznak, melynek szomszédai: keletről Kása Ferenc kertje, délről ugyanezen birtoknak felerésze, északról a reform. a5

) Mindhárman alső-örsi lakosok, s előnevíik is „alsó-örsi nemes Móroca," A felső-örsi reform, egyház anyakönyv 1714. 104 lap. egyház fentebb említetett házhelye, nyugatról az útca. Magára és maradékaira vállalván, hogy a felső-örsi reform, egyházat ezen házhelynek szabados bírásában, minden megtámadások, pörlekedések és szerencsétlenségek esetleg végveszély idején saját költségével és fáradtságával megoltalmazza. Melyet, ekképen átirás céljából be is vallott akkori megyei helytartó tanács főjegyzője Nagy György előtt 1841. február 19-én Pór-Szombatban alsó-örsi nemes Tóthy Ferenc.2

1

) (Folyt, köv.) Thúry Etele. KÜLFÖLD. Külföldi szemle. 1. Irodalmi értesítő. A korán elhunyt jenai vallásbölcsész Punjer által az r 88 i-ik évben alapított. » TheoL Jahresbericht* az idén 6-szor jelent meg a jenai Lipsius tudós szerkesztése alatt. Jelen 6. követben az 1885 — 86 évi theologiai írod. termékek vannak kritikailag megbeszélve, és pedig a következő sorrendben: Siegfried jenai tanár ismertette a keleti nyelvek s az ó-szövetség, Holtzmann strassburgi tanár az új-szövetség, Lüdemann berni tanár a nictai zsinatig, Böhringer baseli lelkész a nicámuntól a reformátióig, Benrath bonni tanár az 15 17 — 1700-ig, s Werner gubeni lelkész az 1700-tól napjainkig terjedő egyháztörténetét, Nippold jenai tanár a keleti és nyugati katholicismus s a szektaprotestantismus fejlődése, Furrer zürichi lelkész a vallástörténet, Lipsius a vallásbölcsészet, encyclopádia, apologetika, polemika, symbolika s dogmatika, Marbach eisenachi lelkész az ethika, Ehlers frankfurti lelkész a homiletika, katechetika, liturgika, pastoralis, Seyerlen jénai tanár az egyházjog s az egyház és állam közötti viszony, Kind jenai diaconus. az egyházi missziói élet, Dreyer góthai superintendens az egyházi beszéd és askétika, s végül Hasenclever braunschweigi lelkész az egyházi művészet terén megjeleni gazdag irodalmat. Hogy ilyen nagy tudományossággal s tervszerűséggel szerkesztett kritikai theol. irodalmi értesítő hézagot pótol theolog. irodalmunkban, nem szorul bizonyításra, mi mellett természetes, hogy az egyes időszerű vagy controvers kérdések a kritikai ismertetésnél előtérbe lépnek, ilyen p. 0. Harnach hypothesise a maga dogmatörténetében, vagy Ritschl theologiája s az ahhoz fűződő gazdag irodalom. Websky a maga K. Zeitungja mult évi folyamának 48. számában bírálati alapon melegen ismerteti ez évi értesítőt, a melynek életrevalóságáról már az a körülmény is tanúskodik, hogy Luthardt lapja »nélkülözhetetlen segédeszköznek«, a Harnach-Schürer-féle Literaturzeitung pedig »dicséretreméltó vállalatnak« nevezi, habár másrészt, »protestánsegyleti pártfanatismussal« vádolják. Vádolhatjuk a modern szabadalom vagy ha tetszik protestánsegyleti theologiát egyháziatlansággal vagy dogmatikai latitudinarismussal, a mi a legkönnyebb és legolcsóbb dolog, egyet azonban nem lehet tőle elvitarni, s ez annak komoly munkássága és valódi protestáns tudományossága, *) mely távol áll Zöckler s más scholastikus compilátorok eljárásától. Valóban a Lipsius theol. irod. értesítőjének, és a Schüicr-Hamack-féle Theol. Literaturzeitung-nak nem volna szabad hiányoznia theöl. könyvtárainkban, ha komolyan lépést akarunk tartani a gazdag theol. irodalom si

) Veszprém reform, egyházmegye levéltára. *) »Der Jahresbericht solle allén kirchenpolit, Parteiinleressen ebenso wie allém Cliquenwesen einer bestimmten Theologenschule fernstehn* eléggé jellemzi álláspontját.