Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1888 (31. évfolyam, 1-53. szám)

1888-11-25 / 48. szám

Maschko utódja báró Heberstein Gyula, mint Murányi várkapitány és az ev. egyház híve szintén helybenhagyta a hitcikkeket és 1585-ben febr. 15-kén köröztette azokat aláírás végett a superintendentia lelkészeivel.*) Bocskai István nem vehette ugyan be a Murányi erős kősziklafészket, de királyi védőjétől, gróf Rotthaltól megvette azt Bocskai egyik főembere és vezére Széchy György a Tót-Lipcsei várral együtt 100.000 frtért. Széchy mint prot. ember a Murányi várban székelt és a prot. hitet megfelelő isteni tiszteletben ápolta. Széchy György 48 éves korában saját szolgájától vadászaton agyonlövetvén, leánya Mária, a hires Murányi Venus, Murányon fényes szerepet játszott és egy ideig hű is volt prot. hitéhez, annál inkább, mert ős prot. család egyik ivadékához, Bethlen Istvánhoz, a protestánsoknak kedvező nikolsburtn békéről — 1621 — ismeretes Bethlen Gábor unokájához ment férjhez. A fényes esküvő 1627-ben Jolsván ment végbe. Ha eddigelé a Murányi vár parancsnokaival az új hit szolgálatában állott és annak terjesztésére hű és hatalmas eszköz volt: mostantól kezdve kath. és protestáns ellenes szellem vonult be annak falai közé. Széchy Mária, Bethlen István felesége, már 163 i-ben özvegy lett. A szép özvegy bájai Wesselényi Ferenc kir. parancsnok szívét megindították, elfoglalták. Érzelmei méltattak. Mária intézkedései folytán már 1645-ben a vár birtokába jött Wesselényi, kit fiatal korában Pázmány bibornok ref. hitéről kath. hitre térített meg. Széchy Mária, özvegy Bethlen Istvánné esküvőjét Wesselényivel Jolsván tartotta és már három nappal azelőtt új házastársa kívánatára, szintén róm. kath. hitre áttért. Wesselényi, ámbár éppen most a Linci békekötésben 1645-btn a prot. szabad vallásgyakorlat helyreállítattott, mégis türelmetlen katholikusnak bizonyult. Az ev. várlelkész Kőszeghv István kényszeríttetett a vár rögtöni elhagyására, dacára annak, hogy neje súlyos betegségben szenvedett. Igv kialudt az evangyélicm fénye a Murányi várban, mely 96 évig, 1549—1645-ig a vár díszes templomaban és az egész környéken báborítlanul világított! Les extrémes se touchent. Ha Murány vár Wesselényi erőszakoskodásáig az ev. lelkészek szabadságát biztosította, különösen a Wesselényi-féle összeesküvése után, az ev. lelkészek tömlöcévé vált. Az Ochtinai ev. lelkész Buberka András községéből kikergettetvén, a Murányi vár tömlöcébe csukatott be. Még egyszer, hacsak kis időre is bevonult az új hit Murány vár falai közé. 1663 körül Nohaides Miklós, mint Murányi lelkész említtetik, de nem bizonyos, vájjon a várat vagy a vár alatt fekvő ugyanazon nevű községet kell-e itt érteni.**) Tököly Imre fegyvert fogott a protestánsok jogai védelme mellett. 1683-ban Gömörmegyében tetemes segítséget nyervén, Murány várát is megostromolta és el is foglalta. Bevonulásával az ev. hitet is pártolta és annak jogait és szabadságait visszahelyezte. Ugy tette ő mindenütt, hol a szerencse kedvezett neki. Tököly bukásával a vár 1684-ben megint I. Lipót kezére került, melynek ellenséges érzelméről a protestánsok ellen, a pozsonyi vértörvényszék, a nápolyi gályarabság és az eperjesi véres dráma, eléggé tanúskodnak. O bizony nem tűrte a gyűlölt ev. hitet a Murányi várban. *) Denkwürdigkeiten des Murányer Schlosses.. . von Sam. Tomassik 1881. **) Fabó András: Monumenta evangelicorum a. c. in Hungaria, historcia- 18.73, II. Rákóczy Ferenc, kinek a protestánsok 1711-ben a szatmári békét köszönhették, már azelőtt hatalmába ejtette a Murányi várat és azt hű tábornokának, gróf Bercsényinek adományozta, kinek neje ott még utoljára királyi fénynyel élt. Valószínű, hogy Rákóczy szerencséje a prot. vallásnak is kedvezett a Murányi várban. Későbben a vár mint ilyen és a protestantismus számára is elveszítette jelentőségét. A várrom a Koháry család birtokába került és a volt ev. templom sírboltjában még most is több emléket szemléltet a vándorral, melyek a hajdani prot. világra és ténykedésére emlékeztet, Itt vannak p. o. a hű protestánsok, Széchy György és neje Drugeth Mária de Homona érckoporsói, melynek utóbbiján e biblikus és kegyes felirat olvasható : Jób 19, 25 — 27. Scio enim, quod redemtor meus vivát, et in novissimo die rursum resuscitaturus sum de terra mea, et in carne mea videbo Denm meum optimum, quem visurus sum ego ipse et non alius. Reposita est haec spes in sinu meo. Weber Samu. KÜLFÖLD. Külföldi szemle. 1. A római kérdés. A külföldi, főleg a német és olasz egyházi és politikai időszaki sajtónak egyik kedvelt állandó thémája a fiatal német császárnak római látogatása. A kúriának nem sikerült e magas látogatást meghiúsítani, sőt még annak részleteire nézve is keserűen csalódnia kellett, s nem csuda, hogy a vatikán felette elégedetlen, míg az egységes Olaszország, a quirinál s annak közeli és távoli környezete felette örvendetes eseménynek tartja. Beyschhg tanár »Deutsch-Ev. Blátter« című jeles szakközlönyének legújabbi füzete Fellegi ina Amaza olasz tudósító tollából felette érdekes közleményt hoz a császárnak római látogatásáról s az általa előidézett vatikáni és quirináli benyomásokról. »A német politika geniális fogásának« tartja a római császárnapokat, kiemeli azt az enthusiasmust, a melylyel a római nép a császár bevonulását, főleg pedig a quirinálba való szállását fogadta, a mi annyival is inkább érthető, mivel máig sem felejtette el a római nép azt a boszantó körülményt, hogv az osztrák császár és magyar király az olasz királynak bécsi látogatását nem viszonozta. Nem csudalkozhatunk tehát azon, hogy maga Umberto király a császárnak római látogatását azon szavakkal hirdette : »hogy II. Vilmos nem sokára szemtanuja lesz Róma városa benső erejének és újabb fejlődésénekcc, mi mellett a császárt »Senső barátjának, hű szövetségesének, szívesen látott vendégnek (ospite desiderato) mondotta.« A pápai körök bevallott nézete szerint a kúria égen és földön mindent megmozgatott, hogy a császárnak római bevonulását megakadályozza. El akarta érni azt, hogy II. Vilmos a követségi palotában lakjék, s mégis a quirinálból volt kénytelen fogadni a császár vatikáni látogatását. Galimberti s más bécsi befolyás egy pápai kocsit ajánlott; Vilmos saját kocsiján haladott az egykoron rettegett vatikán felé. A XIII. Leóval való beszélgetés tárgya is meg lett állapítva, s mégis ezzel szemben a pápa ismételten saját világi hatalmának a szövetségesek általi helyreállításáról szólott, a mire azt nyerte feleletül, hogy Németország a római kérdést bejejezettnek tekinti, s hogy a pápának szellemi hatalma és méltósága korlátlan és sokkal fontosabb, mint egy darab világi birtok. A gróf Bismarck Herbert által e szavakkal: »egy német császári herceg