Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1888 (31. évfolyam, 1-53. szám)
1888-01-29 / 5. szám
149 150 erre nézve előre nyilatkozni nem lehet hivatásom. E mostani ismertetésemnek, vagy ha úgy tetszik, hívatlan közbeszólásomnak pedig egyedüli indító oka nem más volt, mint a nagy apostol mondása : »Mindeneket megvizsgáljatok, ami jó, azt megtartsátok.« I. Thess. 5—21. Révész Kálmán. RÉGISÉGEK A felső-örsi ev. ref. egyház múltjának rövid rajza. (Folytatás.) »Bíró Márton, hogy célját ~ elérhesse, először is 1736-ban augusztus 17-én egy Baka Ignác nevű embere által a parókhiális ház alatt levő pincébe alattomban egy hordó bort akart belopatni, hogy az azt a templomon még mindig dolgozó német kőműveseknek árulja (persze azért, hogy reájok lehessen fogni: korcsmává tettétek a parókhiát); de ezt a falu bírája észrevette, s midőn lakatot veretett volna a pincére, a dulakodás közben Baka Ignác kezét eltörte.« Ez a csel nem sikerülvén, máshoz folyamodott, s úgy tetszik a parókhiális házat akarta minden áron kezeire keríteni, mert »Másnap augusztus 18-án a prépost tiszttartója a tizedet erőszakosan a parókhiális ház udvarára vagyis szérűjére hordatta; <le ezt is észrevették a helységbeliek és nem engedték meg.« De O o »A véletlen aug. 26-án búcsút ejtett a még el nem készült templomhoz, hogy már fölszenteltessék. Volt is pompája : dob, trombita, lövöldözés, képeknek hordozása ; de vérontás lett belőle! Mert alig indult el egy része a más helységekből idegyült népnek a képekkel, zászlókkal a templom körül: a többiek azonnal a mi tornyunknak estek; ajtaját beszaggatták, harangjainkat szüntelen vonták, félre verték (mintha íe akarták volna onnan szaggatni, noha már Bíró Mártonnak is volt ekkor fent egy harangja), azután a templom ajtajának minden vasait, pléheit leszaggatták, az ott állott őröket, vagyis őrzőket földhöz verdesték; hetet vagy nyolcat közülök megsebesítettek. Azután az iskolának estek, a mestert ütötték-verték, a mijét érhették, elvitték, szobáit minden részeivel együtt Összerombolták. Onnan a parókhiának rohantak; ott a kapu beláncoltatva s nagyobb őrizet alatt levén, be nem mehettek, miért is ablakait kövekkel beverték, s az alatt izenet jött a templomból, hogy menjenek a templomba. De 'a prédikátor dolga még tovább halad! Akik hallották a templomban végbement tanácskozást, megizenték Deáki István öreg senior (már 1711-ben a veszprémi egyházmegye esperese volt) embernek, prédikátorunknak: pálljon felre csak kevés korig is, mert gonosz a végzés ő elleneKi is indult nagy csendesen egy pákával kezében, kert megül lovasi prédikátor társával, Herényi Ferenc urammal pincéjéhez; mit mikor az ellenkezők észre vettek, őt hegyen-völgyön kergették, de az Isten mégis megszabadította. Ezért a bírót három esküdtjével nagy fustélyokkal maguk elibe hajtatták; s a prépost papi hitére megesküdött, hogy addig ki nem megy a faluból, míg a prédikátort fel nem dulatja; s ha magukról falu pecsétje alatt hitlevelet nem adnak, hogy nyolc nap alatt a prédikátort kirakodtatják, és az ekklézsia jószágait néki átírják. S meg kellett lenni a fogadásnak; de Bíró Márton prépost azt sem várta be, hanem negyed napra borokat lopatott be a parókhiális pincébe, s mindjárt cégért iitte- [ tett s a cégér alatt lakott a korcsmárossal a tanító (t. i. a lelkitanító, a pap) harmad napig. Azután minden jószágát sietve a falu házához hordatta a szegénység, hetedik napon maga a tanító is utána ment, nyolcadik napon bepecsételtette Bíró Márton a parókhiális házakat s az ott levő imaházacskát. De mivel vármegye tisztjét nem látott ott a nép, hanem csak a maguk hatalmaskodó erőszakoskodását: a pecséteket leszaggatta, a kulcsokat magához vette és az imaházacskába bejárt s követeket küldött Bécsbe ő felségéhez, folyamodást nyújtott be a vármegyére, hogy az erőszakoskodásokat akadályozza meg. Ezért a káptalan, hogy az ő jobbágyai is egyetértettek a többiekkel vallásuk oltalmazásában, hármat közülök tömlöcbe dugatott; egyiken, hogy a Bécsbe menőknek lovat is adott, egy hét múlva huszonötöt is csapatott, és úgy bocsátotta el őket. A prédikátor búzáját, zabját, árpáját a kerítésen vitette be éjszaka a mezőről, mikor aludtak a lakosok; s a háznál levő baromfiait is ellövöldözték. És jóllehet Bécsből mindezeknek megakadályozására két parancsolat is küldetett a vármegyére : Bíró Márton még is csak rontotta az ekklézsia régi falait egy felől, másfelől a maga házát ugyanarra helyre rakatta. Imaházunkat is belyukasztotta, de kulcsait kezéhez nem adtuk, hanem az ablakon bebújván, úgy foglalták el erőszakosan, nagy szemtelenséggel parókhiális házainkat is.«2 ) 1737. junius 29-én döntötték el végre a felső parókhiális házakat, pincét, kamarát, konyhát is. Julius 20-án kihányták a mester vagyonát a kis szobából s megizenték, hogy a templomból kihordjuk a székeket; de nem cselekedtük; a miért azután julius 21-én, vasárnapi napon felnyitották a templomot, s össze vágtak rontattak, mindent, még a barát is. MartlnVs Bíró stVDIosVs egentlor lra, TVrbaVIt FeLső-Örs ! Ah Zebaoth oCVLos. Deáki.2 1 ) Ami annyit tesz, hogy »Bíró Márton kérlelhetetlen haragjából Felső-Orsöt szándékosan elpusztította 1736-ban. Oh hogyan nézhették ezt el a mennyben lakó Istennek szemei!« Nem nézte behunyt szemmel zalabéri Horváth Ferenc özvegye fáészi Ányos Krisztina asszony dicső s nagynevű ősei által a maguk örökségéből Isten dicsőségére rendelt s ő általa is megerősített javaknak ily erőszakosan s igazságtalanul elfoglalását, hanem ő is folyamodott a magyar királyi helytartó tanács Zala vármegyei alantas közegéhez ezen jogtalanság ellen, mely kérvényére a helytartó tanács vizsgálatot rendelt el, és egyelőre meghagyta, hogy az elfoglalt birtokok fáészi Anyós Krisztina tulajdonába vissza menjenek, aki azután azokkal szabadon rendelkezhetik: '") de ennek sem lett semmi haszna sem. Annyit azonban megérdemel ennek a nemes nőnek az emlékezete, hogy róla néhány sorban megemlékezzünk. 1 • f Fáészi Anyós Krisztina a felső-örsi egyháznak legbuzgóbb pártfogója és leghívebb tagja, áldott emlékezetű ősei áltál az ekklézsiának adományozott javaknak gondos öregbítője, hűséges gondviselője és védelmezője volt. És elgondolhatjuk, ez a vallását szerető, buzgó ne-20 ) Az egész Diáki István feljegyzése, avval a módosítással, hogy a latin kifejezések helyett mindig magyar szavakat használtam. Ugyanott j-ik lap. Zl ) Ugyanott. ll ) A magyar királyi helytartó tanács leirata a veszprémi reform, egyházmegye levéltárában.
