Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1888 (31. évfolyam, 1-53. szám)

1888-01-29 / 5. szám

tései után; igazolt eredmény, lia Kováts művét teljes elfogulatlansággal olvassuk el. Mert, hogy Roszner egyik bírálójának szavait használjam, engem Kováts fejtegetései a legtöbb ponton teljesen meggyőztek. Sokan mondhatják azonban : Igen ám, de Kováts pro domo beszél; a maga ügyében illetékes bíró nem lehet. Mindenesetre némileg fájdalmas jelenség (de nem Kovátsra, hanem az illetékes szakkörökre nézve), hogy magának a szerzőnek kellett ellenfele munkájának csaknem egyhangú magasztaltatásával szemben saját munkája érdekében síkra szállani; de hát ki védje végre is a mindenfelől megtámadott s mindenkitől elhagyott gyermeket, ha nem az apa ? Kovátst azonban az önszeretet elfogulttá nem teszi. Ha néhol kissé éles is ellenfelével szemben, de mindenütt tárgyilagos. Ezt jó lélekkel állíthatom. De mivel az én csekély szavam csak egy szó s távol van attól, hogy magának bármily tekintélyt igényelhessen, igen kérem mindazokat, kiket a tárgy érdekel, hogy alkossanak maguknak közvetlen Ítéletet, az illető művek áttanulmányozása által. Szándékosan hagytam eddig érintetlenül egy vitás pontot, a mely talán legközvetlenebbül érdekelné e lapok olvasóit: a forma tridentina kérdését vonatkozással a protestáns egyház tagjaira. E tárgyban Kováts azon végeredményre jut, hogy minden egyes esetben attól függ a kérdés, mikor vált a tridenti decretum az egyes egyházközségekben kötelezővé. Ha már csak akkor, »a midőn a protestáns vallás szabad gyakorlata biztosítva volt s az egyes helyeken az egyházközség is megalakult volt* ez esetben, de csakis ez esetben nem kötelezi a protes -tánsokat a forma tridentina katholikus szempontból sem, de ellenkező esetben igen.*) Roszner szerint ellenben (és itt idézem Károlyi Árpád szavait, kivel teljesen egyezőleg logom fel R. álláspontját) a tridenti decretum csak a XVI. század legvégén vagy a XVII. század legelején **) jutott az observantia által átalános kötelező erőre, a protestánsok tényleges szervezkedése pedig már régen ez érvényrejutás előtt megtörtént, és így az említett decretum a magyarországi protestánsokra még a katholikus egyházjog kizárólagos szempontjából sem bír jogerővel. Bár teljes készséggel elismerem, hogy e tárgyban a Kováts érvelése sokkal következetesebb mint a Roszneré, kinek következetlenségét és tévedéseit Kováts Felelete 48. lapján kellőleg kimutatja, magam részéről a Kováts álláspontját sem fogadhatom el. A tridenti zsinat végzései és így a decretum de reförmatione matrimonii is, hazánkban ünnepélyesen soha ki nem hirdettettek, s csak az observantia által váltak kötelező erejűekké. Mikor ? azt praecise senki meg nem határozta, mert meg nem határozhatja. A házasságról szóló decretum érvényességére pedig nyilván ki van mondva, hogy »in unaquaque parochia suum ro bur post triginta dies habere incipiat, a die primae publicationis, in eadem parochia factae numerandos.ee Hogy Magyarország egyes parochiáiban mikor hirdettetett ki e decretum, sőt hogy egyáltalában kihirdettetett-e ? azt kimutatni megint nem lehet. *) »A tridenti decretum meghozatala s a magyar protestantismus törvényesítése közé annyi idő esik, mely idő alatt a tridenti decretum több helyen könnyen kötelezővé válhatott s így aztán több helyen a később protestánssá vált egyházakra illetőleg ezek tagjaira a tridenti decretum kötelező ereje fennmaradt.* (Kováts: » Házasságkötés* 99. lap.) **) A Károlyi ismertetésében (i. h. 843. lap) n

XFII. század legvége és a XVIII, század legeleje" olvasható, ami, azt hiszem, egyszerű sajtóhiba. Viszont, az egyes protestáns községek alakulási éve teljes határozottsággal és hitelesen alig pár esetben állapítható meg. Ennélfogva a Kováts által felállított elmélet, hogy t. i. a tridentinum érvényességére nézve a hazai protestáns egyházközségek közt (azok előbbi vagy későbbi alakulásához képest) különbséget lehetne tenni: a gyakorlatban teljesen kivihetetlen és használhatatlan. Mi tehát voltaképen a katholikus nézet a forma tridentina érvényességét illetőleg a magyarországi protestánsokkal szemben ? E kérdésre csakis azt mondhatom, hogy mivel a katholikus egyház a protestánsoknak külön egyházzá szervezkedését törvényesnek soha el nem ismeri, minden megkeresztelt egyént saját alattvalójának tartván, én szerintem sem Kováts (ki a szervezkedés idejétől teszi függővé a protestánsok mentességét a forma tridentinától) sem Roszner (aki azt állítja, hogy a katholikus egyház ma már hazánkban minden protestánsra nézve »vélelmezi« a tridenti decretum alóli mentességet) nem fejtették ki helyesen a katholikus egyház e tárgyban elfoglalt álláspontját. En úgy vélem, hogy ez álláspontot igen hűen és jellemzően fejtegeti és adja elő Szercdy (Egyházjog II. kötet. Pécs, 1874. 1131. lap) a következőkben: »Ott, hol a tridenti zsinat rendeletei kellően kilurdetvék, vagy hosszas gyakorlat utján érvényben vannak, ott a zsinat határozatának szigorú magyarázata szerint tulajdonképen semmiseknek, érvényteleneknek lennének tekintendők (azon házasságok, melyek nem a forma tridentina szerint köttettek; azaz a protestáns házasságok) mivel az eretnekek is a keresztség által az egyház alattvalóivá lévén, azért annak törvényei rájuk is kötelezők. Gyakorlatban azonban és több jeles jogtudós nézete szerint érvényeseknek tartandók, mert az egyház nem akarhatja, hogy annyi házasság érvénytelen legyen és (az eretnekek) a kathol. egyház kebelébe áttérvén, az eretnekségben kötött házasságot fel nem bonthatják.« Ez szerintem a katholikus álláspont helyes kifejtése épen hazánkra vonatkozólag is. Es midőn én ez álláspontot, mint katholikus álláspontot igen helyesnek és következetesnek tartom, előre is tiltakozom az ellen, hogy bárki is ezért — miként Kováts Gyulával történt — »ultramontan szelleműnek* nyilvánítson, vagy pedig igaz protestáns voltomban megtámadjon, mert hiszen mind Kováts, mind én távol vagyunk attól, hogy a katholikus egyház felfogását a magunk véleményeként fogadnók el és helyeseinők. És ha br. Roszner igyekszik a valódi katholikus felfogás éléből egyet vagy mást lecsiszolni, mindenesetre bizonyságát adja felvilágosult gondolkodásmódjának a s

békés vélelem* terjesztésével; de sem azon felfogást megváltoztatni, sem a maga szelídebb véleményét a tridentinum szelleméből igazolni s a katholicismus valódi jellegével megbékéltetni soha sem f°gja. Mielőtt befejezném kissé hosszúra is nyúlt ismertetésemet," fel kell említenem néhány sajtóhibát, melyeket e derék kis füzetben nem szívesen vettem észre. A 15. lap 10. sorában felülről »sepedictam* van „sepedictum* helyett; „prenonate* pedig vagy ,prenominate1

vagy ,prenotate* helyett áll. (Epen most nincs kezemnél az »Árpádkori Új Okmánvtár.«). A 46. lap 9. sorában felülről qíiac helyett-qua olvasandó, az 50. lap. 13. sorában alulról XV. helyeit XVI. Mindezek csekélyek ugyan, de mégis ily gonddal írt és gondosan kiállított munkában szemet szúrnak. Roszner Ervin bizonyára felelni fog Kovátsnak, ezt már csak írói reputátiója is megkívánja. A vita tehát még befejezve nincs. Kinek a javára fog végül eldőlni,