Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1888 (31. évfolyam, 1-53. szám)

1888-11-11 / 46. szám

ha az unitáriusok oly könnyen űzhetik a ref. községekben a hittérítést, ez az illető lelkészeknek szolgál szegénységi bizonyítványúl. S ha csak úgy maradnak meg híveik az egyházban, ha más egyház kaput zár előttük, ez annak a hit szilárdságnak a rovására esik, a melyre Czelder úr is hivatkozik. Végre midőn ingyenélő söpredéknek nevezik a hozzánk áttérteket, vájjon a mi egyházunkat bélyegzik-e meg, a mely még alig tette rájok nevelő kezét vagy saját egyházukat, a melyben felnőttek ? Általában mielőtt annyira nekünk esnének, jó lesz megvizsgálni, ha nincs-e otthon is valami baj?! Ezekből megítélheti bárki, hogy mi alapja lehet a szóban levő vádnak, hogy mi a ref. egyház kerítései közé törtünk s egyházi adójukat használjuk fel híveik áttéri— tésére. Hiszen ha ebben csak egy mákszemnyi igazság lenne, akkor nem 3—4 százat, hanem legalább ugyan annyi ezeret kereshetnének híveik közül egyházunkban, s alig lenne hitközségük, a melyikbe ne proselytáskodhassunk. De ez eddig se volt kenyerünk, s ezután sem lesz. Mi mindenik egyházzal békességben akarunk élni, mert tudjuk, hogy mindenik lelki szükséget pótol. Hasonló elismerést várunk magunkra nézve is. Legkevésbbé gondolunk pedig arra, hogy épen a ref. egyházzal kezdjünk egy áldatlan harcot, melyből, a mint érintettem is, inkább a mult históriai emlékei, mint a jelenkor vallásos eszméi választanak el. S megnyugtatásunkra szolgál, hogy a ref. egyház is nem egyetemlegesen, hanem csak egyes tagjaiban fordult annyira ellenünk. A mi már budapesti lelkészünk t. Derzsi Károly úrnak ama k.-hodosi emberek áttéritési ügyében követett eljárását illeti,*) a mint erről nevezett lelkészünktől kért felvilágosítás s ezzel együtt bemutatott hivatalos iratokból meggyőződtem, a tényállás következő : Igaz, hogy ő a szóban levő k.-hodosiakat levélben való jelentkezéssel vette be egyházunkba. Igaz, hogy kilépésükre nem fogadta el az illető ref. lelkész úr jelentését s azt kivánta, hogy ők maguk jelentkezzenek. De hogy mi módon? Erre nézve legyen szabad ez ügyben f. évi szept. 28-ról 260. sz. a. tett átirataból a következőket idéznem : »sziveskedjék az illetőknek tudtára adni, hogy írjanak hozzám, felfejtve, hogy ez s meg ez okból stb. ki- vagy is visszatérni kívánnak s miután a távolság és anyagi viszonyaik miatt a törvénynek eleget nem tehetnek, kérik, hogy e nyilatkozatukat így is vegyem — kivételesen — tudásul s az elbocsátó bizonyítványt hozzájok küldjem el. Nagyon helyes lesz, ha Nt.-séged e kérvényt a személyazonosság biztosítása tekintetéből hitelesíti, vagyis aláírja s pecsétjével ellátja. Erre én kiadom az elbocsátót, ők is célt érnek s remélem az én méltányosságom is elismertetik. « Azt hiszem, hogy ez a dolgot egészen más színben tünteti fel, mint a hogy azt Czelder úr előadni szíveskedett. Nem is kívánom a kettő közötti különbséget feltüntetni. A ki akarja, megérti s belátja, hogy a kérdéses egyének teljességgel nem zárattak el attól, hogy személyes jelentkezés nélkül is vissza ne térhessenek a ref. egyházba s eddig ha akartak, vissza is térhettek. Abba se bocsátkozom bele, hogy melyikök áll törvényes alapon : lelkészünk-e az ő eljárásával, vagy Czelder úr az ő tanácsával ? A ki a törvényt kezébe veszi, erről is meggyőződést szerezhet magának. Csak annyit jegyzek meg, hogy ha a Czelder úr tanácsa törvénynyé válnék s annak, a ki valamelyik egyházból ki akar lépni, nem saját lelkészénél kellene jelentkeznie, hanem elég lenne azon egyház lelkésze előtt megjelennie, a hova be akar lépni, ez aztán csak átírná a másik egyház lelkészének, hogy N. N. nálam jelentkezett, hogy eddigi vallását elhagyja, egyházunkba kivan bevétetni, s én be is vettem, szolgáljon neked tudomásul: nem tudom, melyik egyház veszítene többet? Részemről, ha ezt törvénynyé tudja emeltetni Czelder úr, én egész készséggel belenyugszom. Ezzel végére jutottam válaszomnak. Sokáig haboztam, hogy egyáltalában válaszoljak-e vagy se ? Mert a mint előre is jeleztem, nehezen tudtam kivenni, s most sem vagyok egészen tisztába vele, hogy Czelder úr a prot. irod. társaság kérdésében, vagy hitvitatkozás céljából, vagy végre azért intézte-e hozzám nyílt levelét, hogy vádoljon ? Az elsőn már túl vagyunk. A másodiknak csak úgy lenne eredménye, ha az, a ki hív, így szól : »jer, keressük együtt az igazságot.« De a ki azt hiszi, hogy ő annak teljes birtokában van, s engem szóhoz se enged jutni, azzal szemben kénytelen vagyok hallgatni. Á mi a vádat illeti, azt könnyű elhallgatni annak, a kinek nyugodt a lelkiismerete. Éz volt egyik oka, hogy eddig se vettem miatta tollat a kezembe. Most sem azért tettem, hogy mentséget keressek, mert erre nincs szükségünk. De jónak láttam annyi kihívás után legalább ezeket elmondani. S tettem ezt nem mint az unitáriusok püspöke, hanem mint ez egyház egyik tagja. A kinek a püspökkel van dolga, szíveskedjék hivatalosan megtalálni, s én a mi ügykörömbe esik, készséggel szolgálok. Tisztán és világosan szóltam. Ha ítéletre vagyok méltó, ítéljenek el engemet s ne egyházamat. Bocsánat a hosszadalmasságért. Kijelentem, hogy én nem kívánom ez ügyet tovább bolygatni; minélfogva a viszon válaszszal vagy esetleg újabb megtámadtatásokra való felelettel se szándékozom c becses lapok t. olvasó közönségét fárasztani. Kolozsvártt, 1888. november 6. Ferencz József, unitárius püspök. *) Válaszom e részének átvételére tisztelettel kérem a »Protestáns Közlönyt nt. szerkesztőségét is, a ki a Czelder úr nyilt leveléből az erre vonatkozó sorokat szintén kiadni szíveskedett. /'". J. ISKOLAÜGY. írásbeli dolgozati tételek a theol. alap- és a lelkészképesítő-vizsgálatokon. A budapesti ev. ref. theologia akadémiai tanári kar által az 1888. évi október hó 21-én tartott gyűlésen a következő tételek tűzettek ki az 1889-ik évi alap-, az első- és a második lelkészképesítő-vizsgálatok Írásbeli dolgozatainak tárgyaiul. j. Az alapvizsgálatra: a) A vallásbölcsészetből: A kijelentésben való hit összehasonlító ismertetése és apologetikus bírálata. b) Az egy háztörténe leniből: A franciák között keletkezett egyház reformi mozgalmak a MII—XVI. századok folyama alatt. c) Az izagogikáböl: Baur Fr. K. és Hilgenfeld Adolfnak a kanonikus evangéliumok keletkezésére vonatkozó nézetei.