Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1888 (31. évfolyam, 1-53. szám)

1888-11-11 / 46. szám

tott nemzeti nevelés általános elvei szerint; — esküvel fogadja, hogy az országba és a mellékországokba semmiféle idegen nyelvet (tehát a németet sem) nem fog bevezetni s a nemzetet nem fogja annak tanulására kötelezni.« — E pont magába a koronázási diplomába ugyan nem vétetett tel, de a gondolat kifejezést talált egyrészt az 1790/1. törvény XV. és XVI. cikkében bővebben, de szinte a XXVI. törvénycikk J J 4. §-ának azon szavaiban, hogy a kir. legfőbb felügyeleti jog a törvényes országos hatóságok által gyakoroltatik ; nevezetesen azonban ugyanazon törvény 5. §-ának azon nagyfontosságú tételében * coordinatione tamen litterariae institutionis erga demissam Statuum et Ordinum propositionem per Suam Majestatem determinatida ad has perinde Scholas, .. . huc tamen haud intellectis Religionis objectis, quae cuivis Religioni propria manere debent — extendenda. — A tudományos oktatás ügye ezzel elvileg az alkotmányos állam törvénykezési jogkörébe vonatott: elvileg állami ügygyé lett. Protestáns mindkét felekezetű elődeink első tervezetükben e pont helyett az egész nevelésügyre a teljes önrendelkezési jog biztosítását kívánták ; a második tervezetben ragaszkodva ugyan vallási szabadságukkal szorosan egybefüggő iskolai autonómiájuk elvéhez mégis bizonyára az alkotmányos culturáliam és az ezzel adott nemzeti nevelés eszméjének nagy fontosságától áthatva — nem a coordinatio ellen nyilatkoztak, hanem a coordinatiónak azon magyarázata ellen, mintha ezzel nevelésügyök coordinálásának kényszerűsége s nem a coordinálásra nézve a szabadság biztosítása lenne kimondva, hangsúlyozván azon tételt, hogy az első magyarázat mellett iskoláink és az állami iskolák közötti különbség arra szorítkoznék, hogy csak az utóbbiakat tartja fenn az állam. A protestánsok ezen szabadságuk érvényesítése céljából még ugyan az évben a Pozsonyban tartott vegyes conventben egy bizottságot küldenek ki, amely a tanítási és tanulási szabadság elvének lehetőleg teljes biztosítása mellett a nyilvános oktatásnak tervét elkészítse, a célból, hogy ez a Regnicolaris deputatiónak benyújtassék; — s hogy így a nihil de nobis sine nobis elve biztosíttassék. Az 1791-ki és később az 1825/7. országgyűlési határozat alapján kinevezett regnicolaris deputatiók munkálatai országos törvény jogerejére nem emeltettek; munkálataik a kormány által ép a bizottságok intentiója szerint is csak a katholikus állami intézetekre bírtak kötelező erővel; a protestánsok iskoláikat tudományos .1 haza alkotmánya- és szabadságáért J o -egileg azon intézeteiket szabadon rendezték, esetleg coordinálták a nemzeti nevelés systemájához; — az intimatumok túlkapásai ellenében hivatkozva szentesített törvényeken alapuló jogaikra, protestálva, azokat hatálytalanítok. Ez iskoláink voltak, szabad szervezetük, a tanároknak az öntevékenységet fokozó nevelői hatása s ez intézetekben élő prot. autonomia és ezz lelkesülő szellem ápolása által nagy férfiak bölcsői, kik az egyházunkban élő democratikus elvet, az önrendelkezés és függetlenség elvét a magyar államban is érvényre kívánták emelni, kik lelkesedve a magyar nemzet és culturállam eszméjéért ez eszmék megvalósítását társadalmi s nevezetesen egyházi uton is sürgették, s néni nyugodtak, míg emez eszményük érvényesülhetése zálogát a magyar felelős minisztériumban el nem nverték. — r J Érvényesíteni kívánták alkotmányos uton eszményüket; s e törekvésük egyik nagy emlékköve az 1848-diki 20. tc. — Nincs különbség e hazában törvényesen bevett vallásfelekezetek között, minden vallásfelekezetre nézve tökéletes egyenlőség és viszonosság állapíttatik meg. Mindnyájan a democratikus alapon felépült alkotmányos hazának egyenlően szeretett és egyenlő jogú erkölcsi személyei ; s a magyar állam — culturmissiójának teljes tudatában — közálladalmi költségek által fedezni fogja egyházi és iskolai szükségeiket. E nagy horderejű elv ki lett mondva, s a miniszter egy törvényjavaslat előterjesztésével megbízva, a melyben — az illető hitfelekezetek meghallgatásával — ez elv részletesen alkalmazandó. — Az öröm, a lelkesülés a protestánsoknak részéről minden gyülekezetben megtartott hála-istenitiszteletekben nyilvánult. Százados mulasztások voltak pótlandók! A népnevelés által biztosítandó mindenek előtt alkotmányos culturállamunk jövője. A nevelés ügye elkülönítendő az egyház ügyétől: s a miniszter a hitfelekezetek meghallgatása nélkül beterjeszti a népnevelésre vonatkozó törvényjavaslatát az országgyűlésnek. A dolgok e rohamos fejlődése, a mintegy újra megszerzett hazáért, és annak felelős minisztériumáért való lelkesülés közben valóban bámulandó még részben élő vezéreink higgadt fellépése. Megemlékeztek egyházi autonómiánkkal szorosan egybefüggő iskoláink autonómiájáról s nevezetesen Wimmer, Binder, Hunfalvy és különösen Székács felszólalására, egyesülve a test véregyházak képviselőivel — »kijelentették az egyetemes prot. értekezlet által, hogy a felekezeti iskolák megszüntetésére vonatkozólag