Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1888 (31. évfolyam, 1-53. szám)
1888-10-28 / 44. szám
csesebb kincses bányái, mert: »a fű megszárad, a virág lehull, de a mi Istenünk beszéde megmarad mind örökké.« 2. §. A próféták héber neve. Az ó-testamentumban három névvel találkozunk, melyek felváltva alkalmaztatnak e prófétákra, s pedig igen gyakran úgy, mintha mindegyik külön hivatalt jelölne. Ismerjük a tudós elméleteket, melyek a a és n'tn közt különbségeket tárgyalják, a melyek azonban semmi alappal nem bírnak. Hiszen igaz hogy az ó-testamentumban is fordul elő különbségtétel, mikor pl. a 2. Kir. 17, 13 azt mondja: »Akkor bizonyságot tőn az Úr Júda és Izrael ellen mind a próféták (nábi), mind a látók (chózeh) által,« ebből kitetszik, hogy az író előtt mások voltak a nábim, s mások a chozim; de sem ebben nincs alap, sem az egész ó-testamentumban nem találunk újjmutatást oly különbségtételre, mely a theopneustia különböző fokáról és mértékéről beszél. Mózes és a többi próféták között igen is tettek ily különbséget mind magok a zsidók, s altalában a zsidó felfogás, mind az ó-testamentumi iratok. Pl. 4. Móz. 12, 6—8. »Ha valaki az Urnák prófétája leend, én megjelenek annak látásban, vagy álomban szólok azzal. Nem olyanképen, Mózesnek szemtől-szembe szólok ő vele, és nyilvánvaló látásban.a Kétségtelen, s a dolog természetéből következik, hogy a többi próféták között is egyiket nagyobbnak, Isten lelke által jobban áthatottnak tartották a zsidók, mint !i másikat, de hogy ezt a névben kifejezték volna, semmi alapon sem állíthatjuk. Sámuel pl. nábi a 1. Sám. 3, 20.-ban, roeh a 1. Krón. 9, 22 és 26, 28-ban. Es mégis kell különbségnek lenni a nábi és a roeh és chozeh között. A nyelv géniusza nem teremt több szót egy ugyanazon fogalom jelölésére. Az arabnak ezer szava, mely a kardot jelöli, az egy azon fogalomnak mind más meg más oldalát, a többi dolgokhoz való más meg más viszonyát mutatja fel. Ha a szavak eredeti jelentését kutatjuk, könnyen rá fogunk jőni, hogy az a fent említett három szó is egy fogalmat jelöl és pedig azt a fogalmat mind a három egy és ugyanazon oldaláról mutatja fel, t. i. a prófétának jövendőtudását emeli ki; csakhogy míg a roeh s chozeh (HiO és H?n-néz, ]át) a visiót s az álmot feltételezi, addig a nábi (X23~jövendöl, jósol) nem, és így hallgatag mintegy megengedi, hogy a tiszta isteni ihletést feltételezzük. Ha már ehez hozzá vesszük a 1. Sám. 9, 9~et: >A kit most prófétának (nábi) mondanak, hajdan azt hívták nézőnek (róeh),« bátran elmondhatjuk, hogy a roeh s chozeh elnevezés régibb, s a nábi újabb. Nagyon természetes, hogv valamint a világnak először próféták által szólott az Úr, s csak azután küldé el az ő egyszülött íiát; úgy a prófétákkal is kezdetben csak álomban és vissióban beszélt (Mózest kivéve) s csak a későbbiekkel szentül-szembe. Vagy más szavakkal. Ha azoknak a prófétáknak, kiknek beszédeiből ma is az isteni lélek ihlete sugárzik felénk, legrégibb őseit keressük, bizony ott találjuk azokat az álomlátók és az álomfejtők között, a shaman és pythia közel szomszédságában. Ezek a roim és chozim. Később a hivatás megváltozott, nemesebbé, szentebbé lett, a név pedig megmaradt. Majd használatba jött a nábi is, mint az újabb felfogásnak jobban megfelelő, s használtatott amazokkal együtt. Lényeges különbséget az ó-testamentum nem tesz közöttük. 3. §. Hol nyilatkoznak maglikról a próféták : A próféták, mint Isten követei, az Isten és Israel között kötött szövetség védői, szószólói, Isten akaratát hirdették a népnek. Isten akarata pedig az volt, hogy ez a szövetség sértetlen maradjon, hogy a nép teljesítse a kikötött feltételeket, azaz töltse be a törvényt, hogy így aztán Isten is teljesítse a maga ígéreteit. A próféták tiszte volt tehát ezen Ígéretek fenséges voltára s bizonyosságára utalva a feltételek teljesítését sürgetni. E feladatukat beszédek, u. 11. prófétiák tartása által teljesítették. Elkerülhetetlen, hogy a próféták ezen beszédekben magukról is ne szóljanak; de még ha nem szólnának is, akkor is nyilvánuló volna előttünk ezen prófétákból, hogv mit tartottak a próféták önmagukról; mert a hang, a magatartás mind a prófétai öntudat szüleménye. Ha már most azon kérdésre akarunk megfelelni, hogy miként nyilatkoznak maguk a próféták saját hivatásukról és prófétai adományukról, tárgyalásunkban nem támaszkodhatunk semmi másra, mint épen ezen prófétiákra. Ezek pedig ránk maradtak az ó-testamentumban, egy elenyésző kis részben a történeti iratokban, nagyobb részben a prófétai iratokban, nevezetesen a nagy és kis prófétákban. Mi tárgyalásunkban főként a prófétai művekből fogunk meríteni, mert magyon természetes, hogy sokkal élénkebben és közvetlenebbül nyilatkozik a prófétai öntudat azokban a prófétiákban, melyeket maguk a próféták hagytak reánk, mint azonban, a melyeket mások őriztek meg az utókor számára. 4. §. Felosztás. Tételünk : »Mi ként nyilatkoznak maguk a próféták saját hivatásukról és prófétai adományukról, nem szól ugyan az elhivatásról, de a dolog természetéből folyik, hogy arról is kell szólanunk. Szólni fogunk tehát arról, hogy miként nyilatkoznak a próféták. I. el hivatásukról, II. hivatásukról, III. prófétai adományukról. Az első részben arról lesz szó, hogy Isten mily úton s eszközökkel hivta el a maga prófétáit, a másodikban arról, hogy mely térre állította őket, mily kört jelölt ki számukra, a harmadikban arról, hogy mily tehetségekkel ruházta fel őket, s végül a negyedikben függelékül a felelősségről, s a profetismus jelenéről. (Folyt, kóv. ) Kecskeméthy István. BELFÖLD. A pesti ref. egyházmegyéből. Az egyházmegye rendkívüli közgyűlése október 24-én tartatott meg Budapesten, az új főgymnázium gyüléstermében. A pompás és kényelmes, de sajnos, lehető rosz acustikáju teremben, nagy számmal gyűltek össze a jogosítottak és hallgató közönség. Nagyt. Szánthó János h. esperes buzgó imája után mélt. Várady Károly egyházmegyei gondnok úr megnyitotta az ülést. Az esperesi rövid jelentésből közérdekű tárgyak: Veresmarty József némedii lelkész halála, kinek érdemes hosszú pályája végén alig pár héttel lelkészi állásáról visszavonulása után következett be az ő hűn szolgált urához megtérése ; távozása felett fájdalmas részvétének adott kifejezést a közgyűlés. Orosziban új lelkész választatik, s erre valamint Némedire nézve a pályázat azonnal kitűzetik. Átalános örömmel fogadtatott a tudósítás, hogy szeretve tisztelt esperesünk, főt. Sípos Pál úr, súlyos bajából kiépülvén, az esperesi teendők vezetését újévkor átveszi.
