Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1888 (31. évfolyam, 1-53. szám)

1888-10-28 / 44. szám

Egyházmegyei tanácsbiróvá Papp Károly pesti lelkész úr választatott meg. A főt. egyházkerület által véleményezés végett letett ügyek vétettek tárgyalás alá, s mivel az elnökség eme nagyfontosságú és érdekű tárgyak kellő előkészítését jó eleve eszközölte, gyorsan haladt a közgyűlés és mégis elég alaposan véleményei megalkotásában. Segélyezésre a conventi tőkés tervezet alapján, mint legsürgősebben és fentartandóság tekintetében a többiek előtt figyelembe vélelt érdemlők kijeleltetnek: Kis-Sztmiklós egyszersmindenkorra 2000 frt építkezési segélyre, Vác-Hartyán 2000 frt, Kis- Öroszi 1 500 frt, mindhárom düledező párokhiája felépítésére. Lelkész fizetési alapúi lelkészi állás fenmaradása biztosításához: Sz.-Monostor, R.-Csaba, D.-Bogdány 2000—2000 frt tőkesegélyre. Egyházak közszükségei fedezésére: Héviz-Györk 1000 frt, Mogyoród 500 frtra. Jordán alapból állandó évi segélyre: Szent-Endre lelkészi fizetésre 400 frt, mogyoródi tanító-káplánnak 200 frt, d.-bogdányi tanítókáplánnak 400 frt évi fizetésre. Hévizgyörk misszió állomássá változtatandó s így a misszió pénztárból lesz segítendő. Gyón lelkész változás esetén társegyházként Dabashoz csatolandó. Az országos gyám- és nyugdíjintézet conventi tervezete előbb bizottságilag, s azután a plénumban tételrőltétclre letárgyaltatotl, s a váci lelkész munkálata nyomán abban történt megállapodás; miszerint a nyugdíjintézetet nem kívánja felállítani az egyházmegye, míg az egyetemes gyámintézet felállítását örömmel üdvözli; de mivel a közölt tervezet nem támaszkodik biztos statisticai adatokra, megkerestetik az egyházkerület, kérje fel a conventet, hogy az dolgoztasson ki az egész magyar reformátusságra nézve olyan kimutatást, mint a milyen a a dunamelléki egyházkerület 1875. k. gy. jkv. 58. sz. a. közölve van, s arra fektettessék a nagyszerű hivatásit intézet, mint tökéletes szilárd alapra. A részletes megállapodásból megemlítem: a lelkész jellegű tanárok felvételének óhajtását, mely valódi lelkesedéssel mondatott ki. A működés áldásos volta 2-°/0

-os alapítvány mellett csak a jövő század zenéje lévén, legalább 10% belépési díj határozandó meg minden belépő lelkész fizetése után. A kegyeleti év contemplált rendezése helyett, a dunamelléki kerület véleményéhez képest, kívántatik az eddigi praxis fennmaradása. Az egész intézmény szeretetre levén fektetve.az annuitás mellőzésével, az egyenlő arányú segélyezést látjuk méltányosnak. A fiúk 20, leányok 24 éves korig, illetve férjhez menetelükig segélyezendők. A belépés szegényebb lelkészeknek úgy lenne megkönnyítendő, ha a io°/0

ad hoc nyújtandó segély által — valamely alkalmasnak látszó forrásból — fedeztetnék, az évi járulék tekintetében, a már más intézetnél tag vessen számot a maga erejével, s úgy lépjen be az új intézetbe. Az egyházmegye e határozatainak alapul a következő munkálat szolgált, melyet esperesi megbízásból Vörös Károly váci lelkész készített. A név és célba vett intézmény ellen az a cardinalis észrevételem van, hogy nyugdíjintézetet nemcsak nem kívánok, de sőt azt a mi viszonyaink között egyenesen fel nem állítandónak vélem. A miért-eket kényes dolog fejtegetni, de megérintem a legfőbb okot. Ezen intézmény által esetleg oly fegyver adatnék a közhatalom kezébe, a milyet én reform, institutióinkkal össze egyeztetni nem tudok. De nincs is rá szükség! Az eddigi mód, melyet századok igazoltak be életre valónak, miért döntessék meg? Célszerű-e igazságos és méltánvos-e az új ?! A munkaképtelenné vált lelkész tartson a közönségesnél magasabb dotatiojú s a felsőséggel szemben teljes felelőséggel tartozó segédet, ne administrátort; mert ennek helye csakis széküresedés esetén lehet méltányos. Már csakis oly módon volnék hajlandó concedálni a nyugdíjintézetet, ha ilyen irányban nyújtana segélyt az arra rászoruló lelkésztársaknak, t. i. ott, a hol ezt a csekély lelkészi fizetésből nem lehet fedezni : a nyugdíjintézet fizetné a segédlelkész fentartására szolgáló összeget ; de a lelkész összes javadalmainak (lakások) teljes élvezetében meghagyatnék. De meg a most élő lelkészi testülettel szemben valóságos igazságtalanság követtetnék el, még ha nem oly nevetséges összeggel történnék is a nyugdijazás, hanem p. o. 600 — 800 frttal, a miből már szerényen el lehetne élni ; mert mi kiszolgáltuk annak idejében per 40-—60 frt évi fizetésért az öreg elődeinket abban a reményben, hogy egykor rajtunk is úgy fognak segíteni ; most meg ha nem birod a munkát lelkész társam, kifacsart citromként sarokba dobnának. Nem kell fejtegetnem, hogy az anyagi romlásnál nem csekélyebb az erkölcsi, midőn a lelkész már élve érezni kénytelen azt a vele nem törődést, mely a halottakat kisérni szokta, s elveszti ez által ránézve az élet is becsét, mert céltalanná vált, nincs itt hivatása többé; van módom látni, intő például a kath. egyház deficienseit, eme szomorú alakjait városomnak. Én ebből a penzióból semmi alakban sem kérek, s nem hiszem, hogy a lelkészkedő papság 1

/5

-e kérne. Jövőben se látom szüsé'gét a mostaninál más penziós intézetnek, csak a dunamelléki kerület által is contemplált segédlelkészt tartó alakban ; jelenben pedig ránk nézve, kik nem ilyen auspiciumok alatt léptünk az egyházi szolgálatba, egyenesen igaztalanság lenne. Dabamus petimusque vicissim. 1. i A két intézet határozottan külön választandó, s míg az ellaggott, vagy önhibájukon kívül hivatalra képtelenné vált lelkészeknél az eddigi nyugdíjazási mód fentartandó — s így az ilyen rendszeres nyugdíjintézet felállítási szüksége elesik : addig az egyetemes gyámintézet felállítása — már a nagy tömegben rejlő erők ; kihasználása tekintetéből — helyes és célszerű. Tagjaivá ajánlom a lelkészi jellegű tanárokat is. 2. §. Az életbe léptetésnél a nyugdíjintézetre vonatkozó rész kihagyandó s így az egyházkerületi bizottsági vélemény ehhez képest módosulna. 3. Az a) forrás a közalap rendeltetésével összeegyeztethető. b) Belépési díjul oly csekély összeg van a 2°/0

-ban praelimináivá, hogy a mellett a hatásos fejlődés alig gondolható, és csak hosszú idő múlva fejtheti ki az intézet áldásos működését. Ebből folyik már az a véleményem, miszerint a belépési díj ne 2% de legalább 10% legyen. A szegényebb egyházak lelkésze szívesen hozhatja meg az áldozatot, tudva, hogy ha 1—2 évig megszűköli is ama összeget, de általa családja jövőjét a végnyomomortól már azonnal biztosította; a gazdagabb egyház lelkésze a többől a többet könnyen áldozhatja. c) Az évi járulék méltányos 1% összeg kulcsa elégségesnek látszik hozzátevőleg. Minthogy pedig a kezünk közt levő dunamelléki egyházkerületi statistikai adatai szerint, még mind eme forrásból igen csekély jövedelem várható a szükséggel szemben, méltányos lenne az egyházak támogatását is igénybe venni eme végcéljában az ő érdekükben alakított institutióra, mint az a tanítók nyugdíjintézete irányában is történik. d) E forrásra nézve az egyházkerületi bizottság véleménye helyes megoldást ajánl.