Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1888 (31. évfolyam, 1-53. szám)

1888-10-28 / 44. szám

magukat, s Jézust, mint isteni példányképet tartják maguk előtt, ezáltal nyíltan beismerik, hogy Krisztus személyisége, szerintünk istenségének hite nélkül Krisztus vallásárólkeresztyén egyház társadalomról szó sem lehet. Krisztus a keresztyén egyház épületének szegletköve, nemcsak a legfelségesebb példánykép, hanem Isten és ember egy személyben; az Örökkévaló istenségnek, a Szentháromságnak a világban megjelent dicsőséges kinyomata. Vele all vagy esik a keresztyén anyaszentegyház. Az újszövetség örökre dicső tudománya mínd O tőle sarjad, s a sarjadást, mint magából hajtott élő s örök koszorút, semmi tagadás és hitetlenség vihara össze nem tépheti. Nem vetem fel a kérdést, hogy az unitárizmus •férfiai, miért nem igyekeznek tudományos nézeteik szerint terjeszteni és tanítani a népnek a keresztyén vallást ? Miért nem őszinték és következetesek akkor, midőn az igazság keresése és követése őszinteséget kíván élet és bölcsészet terén. Keresztyén erkölcs, keresztyén hit nélkül nélkülözni az alapot, a gyökeret, honnan lelkesülésének hajtásai virágzanak ki. A keresztyén szabadság annál, a ki keresztyénnek vallja magát, nem a bibliai alaptanok tagadásában áll. Az unitárizmus keletkezése óta nem bírta összeegyeztetni a keresztyén hitet a tudományos keresztyén élettel. Csak az utóbbi időben próbálja azt; Krisztus istenségét következetesen tagadva, s mégis a tagadott dicsőségének palástjába öltözve. Részemről, teljes elismeréssel viseltetem az unitárius férfiak törekvése iránt. De nagyon kérem, ne ragadja el, s ne vigye helytelen irányba őket a reformatio korában való hódítás. Akkor a nagy megrendülésben, a szívek és elmék nyitva voltak egy egy ékesen szóló, a Krisztus tanával felékesített nézetének befogadására, csakhogy a római katholicismus kényszere alól szabadulhassanak. Mert midőn a lélek csak a fúvást érzi, ne kárhoztassuk, ha nem tudja merre hajoljon, s a szél fúvása után kénytelen menni, habár az eltemető örvénybe vezeti. Hanem a mint a hitbeli nézetek és felfogások az életbe, a magyar társadalomba vetették gyökérszálaikat, megszűnt az unitárizmus hódítása és győzelme, s lett megszilárdulása a helvét és ágostai hitvallást követő egyháznak, mely az evangyéliumnak alapigazságait megtartotta, hogy az emberi vélemény ingadozása s az istenieknek az emberi tarkaságokkal vegyítése ellen az emberi s keresztyéni helyesen felfogott szabadság érdekében örök protestatio maradjon. De végezve ezzel, most azon okra térek, melyért e sorokat főt. püspök úrhoz intézni jónak láttam. Az erdélyi unitárius egyház intézői, az uniónál s az 1868—ikí törvénynél fogva célszerűnek látták a vallás szent eszméivel, s azoknak az életre hatásával keveset törődő ezen korban Magyarországra is, hol a reformatio idejében gyülekezeteik voltak, kiterjeszteni téritői figyelmöket s gondoskodásukat. Kétlem, hogy a prot. keresztyénség érdekében. Mintha csak az egykori székely unitárius ifjú állna előttem, ki misszionáriusságomban azon kérdésemre, miért jöttél ki ez idegen országba, miért hagytad el rokonaidat, szülőföldedet, hazádat? azt felelte: nem fértünk otthon, édes apám azt mondta, keressetek gyermekeim kenyeret a merre tudtok, s rólunk se feledkezzetek meg. A felnevelkedett s vallásukat a jövő vallása gyanánt hirdető unitárius apostolok sem férnek meg a kicsiny Erdélyben, kirajzanak, hogy ellepjék Magyarországot! Isten neki, ha a maguk köpüjéből hoznák rajaikat, de sajnos, hogy a más testvér köpüjéhez járnak, onnan fogdossák el, nem mondom a munkát szerető, hanem az ingyen élni, egyházi terhet hordozni nem akaró tagokat. Én ezt a téritésmódot nem értem, legalább is megengedhetőnek nem tartom. Ámbár Isten kegyelméből sok esztendőn át voltam térítő s főt. püspök úr is tudja, mily keserves akadályok között, mert még azt is kárhoztatásomul hozták fel saját hitfeleim itthon, miért adok én más hitfelekezethez tartozó keresztyéneknek, római, görög katholikusnak, unitáriusnak urvacsorát, ha hozzánk át nem térnek? Erre én azt mondtam s hitem és lelkem szerint ma sem mondanék mást, minthogy a ki a reform, egyház értelme és felfogása szerint, mint keresztyén bűnei bocsánatát Istentől a Jézus érdemébe vetett hittel remélve, az uri szentvacsorához járul, én anélkül, hogy vallásváltoztatásra erőszakoltam volna, feladtam neki az uri szent vacsorát. Történt pedig ez Galacon Romániában és Konstantinápolyban, hol a hollandusok templomában isteni tiszteletet tartván, a magyar emigratió fejeinek, kikről tndtam, hogy mind reformátusok, feladtam az uri szent vacsorát, s hálát adtam Istennek, ha lelköknek ezáltal könyebbülést szerezhettem. Az áttérítés, ha lelkiismeretes, már több időt kíván. Ha zsidóból, pogányból lesz keresztyénné valaki, az egész keresztyén vallást meg kell vele ismertetnünk, s miután a tudományról, melyet nekik megtanítottunk, vallást tettek : megkeresztelnünk, s keresztség után a keresztyén vallás második sakramentumában. az urvacsorában is részesítenünk. Ha más keresztyén felekezetből vagy egyházból tér át valaki hozzánk, meg kell ismertetnünk vele az elválasztó tanokat, vallásunk egyszerűségének okait, s egyházunk alapelveit stb. Sajnos, hogy főtiszteletű úr Timotheusai nem ezt az eljárást követik. Beveszik az unitárius egyházba a protestáns embert levél útján, azután nem bocsátják el, ha csak az unitárius lelkésznél személyesen nem jelentkezik. Hogy ez való : itt közlöm az e tárgyban hozzám küldött esperesi levél másolatát a név kihagyásával; de az eredeti levelet bármikor előmutathatom. A levél így hangzik: »A mit a két k.-hodosi ember unitáriussá térítéséről hallottál, kik az egyházi adó miatt hagyták el reform, egyházunkat, fájdalom, szóról szóra igaz. Van itt vidékünkön Gacsájban egy unitárius hitet valló gyógyszerész, Kállai nevű, ez csábította el a két atyafit s ennek eszközlésére jutottak a Derzsi úr atyáskodó pásztorkodása alá. Ma már megbánták tettüket, s örömest maradnának a régi kötelékben, de ennek feltételéül a Budapestre való felmenetelt s személyes jelentkezést követelik, a mire aztán azok nem vállalkoznak.« »Hogy az unitárius egyház kebelébe az illető atyafiak befogadtattak, arra elegendő volt az egyszerű levélbeni jelentkezés; de ha vissza akarnak térni, erre már az unitárius lelkésznél való személyes jelentkezés követeltetik. « Erre én azt válaszoltam, hogy a két eltévedt ember írásbeli beismerés mellett, bátran visszafogadható. Hanem a visszafogadó lelkész ez alkalommal alapos, nyomós beszédet tartson, hogy nem csak a két visszatérő, hanem a többiek is épülést meríthessenek belőle. A törvényhozóknak a gondolatában sem fordult meg ilyesforma; de sürgettetni fogjuk a törvényhozást, hogy törvény cége alatt ilyen visszaélés meg ne engedtessék. D . J O o f Főtiszteletű püspök úr! Ha az unitárius egyház atyafiságos békében akar élni a többi protestánsokkal, sőt a római katholikus atyafiakkal is, a Krisztus nevére kérem, hogy ily, az egész felekezetet kompromittáló eseteket kerülni méltóztassanak. Ily magatartás mellett mint lehessen egy oly prot. irodalmi társaság, melyben az unitárius egyház is, mint