Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1888 (31. évfolyam, 1-53. szám)

1888-10-21 / 43. szám

felvilágosítása után, már tegnap kimondotta, Hogy ez ügyben az interpellátió tárgytalan. Most tehát az incidenst véglegesen elintézettnek tekinti. Perlaky Elek szólalt fel ezután, ki megemlékezvén Trefort Ágost vallás- és közoktatásügyi miniszter elhunytáról, azon elvénél fogva, hogy önmagunkat tiszteljük meg, ha nagyjainkat tiszteljük, röviden indítványozza, hogy az ágostai evangelikus egyház közgyűlése fejezze ki tiszteletét, kegyeletét Trefort Ágoston emléke iránt, ki másfél évtizeden át vezére volt a magyar kultúrának és a nagy férfiú elhunyta fölött jegyzőkönyvében őszinte, mély részvétének adjon kifejezést. Mert ezzel tartozunk Trefort Ágostonnak, mint embernek és hazafinak. Prónay Dezső báró elnök kijelenti, hogy a közgyűlés elfogadta az indítványt, mely a jegyzőkönyvbe fog felvétetni. Következett a tanügyi bizottság jelenté se, melyet a statisticai kimutatásokkal együtt Batizfalvy István mutatott be tudomásul vétel végett. Elnök a jelentés kapcsán bejelentette, hogy a miskolci evangelikus gymnasium be lett szüntetve. Ezt sajnálattal vették tudomásul. A tanügyi bizottság jelentésének »vallásoktatás« pontjánál Marhauser bonyhádi tanár arra kéri a konventet, hogy olyan intézeteknél, melyek kevesebb anyagi erővel bírnak, engedtessék meg továbbra is a hittannak »combinative« tanítása, vagyis több osztályban egyszerre. Szeberényi Gusztáv püspök felhozva azt, hogy több intézetben a hittant nem is szakember tanítja, mi a vallásoktatás nagy hátrányára van, indítványozza, hogy minden intézetnél — a mennyire csak lehetséges — katekhéta-tanszék rendszeresítessék. Czékus István püspök kijelenti, hogy a tiszai egyházkerületben ez intézkedés már életbe van léptetve és kívánatosnak tartja ezt minden egyházkerületre nézve. Elnök ezután kijelenti, hogy már tavaly kimondta a konvent, hogy a combinative való hitoktatást beszüntessék és a tantervet, a vallásoktatást illetőleg is tartsák be. Karsay Sándor püspök csak arra kéri a közgyűlést, hogy e határozatot ne feltétlenül tegve kötelezővé, hanem a határozatot helyeslőleg elfogadván, utasítsa az egyes intézeteket, hogy a mennyire lehet, e határozatnak feleljenek meg. Poszvék Sándor theologiai tanár felhozza, hogy a vallásoktatást illetőleg a tanügyi bizottság nem tesz említést az ifjúsági isteni tiszteletekről és az ifjúsági gyámintézeti egyesületekről, melyek nagyban elősegítik a vallásos és erkölcsi nevelést, melynek pedig első szempontnak kell lenni a felekezeti iskolákban. Györy Elek, mint a tanügyi bizottság tagja kijelenti, hogy ezzel nem is bízatott meg. Hörk eperjesi tanár kijelenti, hogy náluk az ifjúsági isteni tisztelet és a gyámintézeti egyesületek virágzásban vannak. Heindl kívánja, hogy a hittani érettségi vizsgát a teljes bizottság jelenlétében tegyék, ez által a hittannak az ifjúság előtt nagyobb fontossága lesz. Ziemann János iglói főgymnasiumi igazgató megjegyzi, hogy törvény szerint a miniszter nem köteles a felekezeti iskolákhoz azon vallású kormányképviselőt küldeni. Ezért helyesebbnek tartja, hogy a hittani érettségi vizsgát az egyházkerületi biztos előtt tegyék. Elnök kijelenti, hogy a felvetett kérdések nem képezhetik most a discussió tárgyát, most itt uj kérdés csak az lehet, hogy helyesli-e a konvent külön hitoktatóintézményt. E kérdés pedig egyszerűen a kerületekhez lesz utasítva nyilatkozattétel végett. A combinativ hitoktatás megszüntetése azonban, mivel a tanév megnyilt, csak a jövőre foganatosítható. Ezután az egyházi törvényszékektől fölebbezett ügyeket intézte el az egyetemes gyűlés és a következő évre megalakította az egyetemes törvényszéket. Bemutatták az egyetemes gyámintézet jelentését, a mely felolvasottnak vétetett s mely szerint a gyámintézet elnökévé br. Radvánszky Béla választatott meg. A pénzügyi bizottság jelentése szerint az egyetemes egyház összes tőkéinek főösszege 1887. dec. végén 166,136 forint volt, a mely összeg az előbbj évhez képest 6000 frt szaporulatot mutat. Á pénztárnoknak az elmúlt évre a fölmentvényt megadták. Több kisebb fontosságú ügy vita nélküli elintézése után következett az anyakönyvek nyelvi ügye, mely hoszszas discussiót idézett elő. Az egyetemes közgyűlés ugyanis a tiszai egyházkerület indítványára felterjesztést intézett a kormányhoz, hogy az anyakönyveknek az állam hivatalos nyelvén való szerkesztéséről törvényhozás utján intézkedjék. A kormány ugyan üdvözölte az egyetemes egyház erre irányzott hazafias törekvését, mindamellett az 1868. évi nemzetiségi törvény 14. §-a azon intézkedésénél fogva, hogy az egyházközségek, egyházi felsőségük törvényes jogainak sérelme nélkül maguk határozzák meg, mily nyelven vezettessenek az anyakönyvek, a m. kir. kormány azon meggyőződésben van, hogy tartózkodnia kell oly intézkedéstől, mely a nemzetiségi törvény megsértésének magyaráztathatnék, s hogy a felekezeti illetékes hatóságok hivatvák e téren intézkedni. A kérdéshez először Mudrony Pál szólott, mint a dunáninneni egyházkerület küldötte, kijelentvén, hogy az anyakönyvek vezetésének nyelvi kérdése tisztán önkormányzati ügy. A jog tehát a dunántúli egyháznak marad, hogy az anyakönyvi nyelvet meghatározza. Ez teljesen kerületi kérdés, azért a nemzetiségi törvény alapján állva, nem fogadja el a tiszáninneni kerület indítványát, hogy az anyakönyvek vezetésének nyelve minden kerületben magyar legyen. Czékus István püspök kijelenti, hogy e kérdésben nem a nemzetiségi tekintet az irányadó, hanem az önkormányzati jog, melyet a hivatkozott törvény is respectál, midőn az egyházi felsőségek, tehát az egyetemes közgyűlés, törvényes jogainak épségben tartására utal. Tehát joga van a konventnek e kérdésben határozni. Szontágh Pál indítványozza, hogy újból terjesztessék fel az ügy a kormányhoz, Széchenyi István szavaira hivatkozva, hogy »istnét és ismét és szüntelen«. Vég,re majd intézkedés történik. Mudronynyal szemben megjegyzi, hogy az autonómiáról neki más fogalmai vannak. Áz autonomiát úgy decentralisálni, mint Mudrony akarja, a legnagyobb csapás lenne, éppen magukra az autonom jogokra. Addig tehát, míg az autonom jogok szabályozásában zsinatilag határoznának — mert akkor is ez volt a célja, mikor az indítványt először tette — kivánjuk, hogy az anyakönyvek nyelvi ügyébe a kormány avatkozzék be. Barcza Géza győri esperességi felügyelő nem tartja helyesnek, hogy az egyetemes közgyűlés apodictice kimondja, hogy az anyakönyvek magyarul vezettessenek, mert a konvent nem mehet túl az 1868. nemzetiségi törvény határozatain. Itt az állam kötelessége intézkedni, az anyakönyvek részben úgyis állami jellegűek. Hörk tanár épen az idegen nyelvűek érdekében tartja helyesnek, a magyar nyelvi anyakönyvet, melyet a hatóságok csak magyar hiteles fordításban fogadnak el. Ez pedig költséggel és vesződséggel jár.. Kéri az egyetemes konventet, hogy az anyakönyvek magyar nyelven vezetésére, mind a négy kerületet határozatilag kötelezze. Gyurátz Ferenc, a kérdés megoldását a zsinatig óhajtja elodázni. Dula Máté szólott ezután, kijelentvén,