Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1888 (31. évfolyam, 1-53. szám)

1888-10-21 / 43. szám

hogy Mudrony indítványát pártolja. Köztudonaásu dolog, hogv az előtt a tiszai, és bányai kerületekben tót nyelven is vezettek anyakönyvet. Az, hogy most magyarul vezetik, csupán a kerület saját elhatározásából történt. Már pedig, ha az egyetemes egyház, azt nem akarja elhitetni, hogy a dunáninneni egyház, melyhez ő is tartozik, az egyetemnek, mostoha leánya, nem fogja ráoktroyalni azon határozatot, melyet a tiszai egyházkerület a maga szakállára hozott. Jeszenszky Géza kijelenti, hogy az egyetemes egyház jogát mindenkinek acceptálni kell és bizonyos urak részéről kényelmes dolognak tartja a nemzetiségi »obscurus« törvénybe takarózni. De nem akarja elhamarkodni az ügyet, hanem azt indítványozza, hogy az anyakönyvek nyelvi ügyében a képviselőháznál petitionáljanak. Perlctky Elek nem bánja, Írjanak fel akárhova, de itt a konventben folyton ne tartsanak izgató beszédeket, melyek a tárgyra nem vonatkoznak. Egyáltalán tartózkodjék a közgyűlés a politikai beavatkozásoktól. Prónay Dezső konventi elnök kifejti, hogy az anyakönyvek állami és egyházi jellegűek. Azért helyén valónak tartja az állami beavatkozást, esetleg törvényhozási intézkedést. Sok más esetben többször is elutasították felterjesztését, melyet azután ismét megújított. Most is megteszi ezt, nem riad vissza a vesződségtől, mely ilyen dolgokkal jár, bár szeretne egyszer már e kérdésen tul esni. Szeberényi Gusztáv püspök szintén hazafiasnak és practicusnak tartja a magyar nyelvű anyakönyveket és kivánja, hogy az egyetemes közgyűlés mondja ki, hogy az anyakönyvek egyetemesen magyarul vezettessenek. Mivel azonban a dunáninneni egyházkerületben más viszonyok vannak, ott az anyakönyvek magyar nyelven való vezetése több helyen gyakorlati nehézségekkel jár, több öreg pap nem érti jól nyelvünket, azért azon közvetítő indítványt teszi, hogy a dunáninenni kerület püspöke felhatalmaztatik, hogy egyes helyeken a kötelező magyar nyelv alól, az anyakönyvek vezetésére nézve felmentvényt adjon. Ez azonban csak egy időre történhetik, különben is módjában van a konventnek e határozatát később a körülményekhez képest módosítani. Dula Máté a mellett van, hogy a kérdés pusztán kerületi ügy. Ha tehát a konvent azt nem akarja, hogy évenként 60—70 fegyelmi ügygyei legyen baja, akkor általánosan kötelezővé nem fogja tenni a magyar nyelvet. A nép az eddigi gyakorlat mellett van és a bíróságok a tótnyelvű anyakönyvi kivonatot elfogadják. Elnök ezután kimondja, hogy a konvent méltányossági okból Szeberényi püspök közvetítő indítványát elfogadja. A harmadik napi közgyűlés első tárgya a zsinati bizottság jelentése volt. A bizottság az egybehívandó zsinat előmunkálatait már elkészítette és azokat az egyetemes gyűlés elé terjesztette. A bizottság egyik indítványa az volt, hogy az egyházi perrendtartás elkészítése is a zsinat hatáskörébe vonassék és e végből a már kiküldött perrendtartási bizottság tagjai legyenek egyszersmind a zsinati bizottság tagjaivá. De szükségesnek tartja a bizottság, hogy a kerületek mihamarabb nyilatkozzanak a zsinat egybehivásának időpontja és a költségek előleges fedezése iránt. Prónay báró elnök azt a pótindítványt teszi, hogy a zsinati bizottság elaboratuma sokszorosíttassék és a kerületi gyűléseknek megküldessék. O ugyan nem tartozik azok közé, a kik a zsinatot sürgetik, de ha már egyszer kimondták, hogy zsinat legyen, akkor annak a közel jövőben meg kell tartatni, nehogy a folytonos előmunkálatok kárba veszszenek. Zsilinszky Mihály szintén óhajtja, hogy a zsinat mihamarabb összehivassék, de kívánatosnak tartja azt is, hogy a perrendtartási bizottság, munkálatait ne halaszsza a jövő évig, hanem iparkodjék azokkal még a kerületi gyűlések előtt elkészülni, hogy azután ezek is foglalkozhassanak e tárgygyal. Mudrony Pál barátja ugyan a zsinat eszméjének, de úgy véli, hogy a zsinat eszméje a költségek fedezésének kérdésén fog hajótörést szenvedni, mert az egyes egyházak oly szegények, hogy a kántor és lelkész fizetését is csak végrehajtás utján lehet behajtani. Dolesehall Sándor megjegyzi, hogy az egyházak száz év előtt sem voltak gazdagabbak, mint most, a zsinat mégis megtartható volt. Célszerűbbnek tartaná, ha a perrendtartás elkészítését a zsinat az egyetemes közgyűlésre bízná, mert a zsinat a perrendtartás tárgyalása folytán még tovább elhúzódnék. Győry Elek a mellett van, hogy a perrendtartás megállapítása a zsinatra bizassék és ne az egyetemes közgyűlésre. Mivel pedig a zsinatra királyi engedély szükséges, melynek kieszközlése előtt már meg kell állapítani a tárgyakat, melyek a zsinatra tartoznak, azért indítványozza, hogy most mondassék ki, hogy a perrendtartás a zsinathoz tartozik, mely különben elüttetnék attól, hogy a perrendtartással foglalkozzék. Perlaky Elek, Czékus István, Dula Máté és Horváth Sándor rövid felszólalásai után a közgyűlés hozzájárult a zsinati bizottság indítványához. A Luther-társaság jelentését, mely ezután olvastatott fel, örvendetes tudomásul vették. Az egyetemes közgyűlés — az elnök indítványára — 100 frttal a társaság alapító tagjai közé lépett. Ezután Batizfalvy Isván terjesztette elő a tanügyi bizottságnak a középiskolai rendtartás tárgyában kidolgozott terjedelmes munkálatát, melyet egész terjedelmében felolvastak és néhány stiláris módosítással elfogadtak. Batizfalvy indítványára a munkálatot 200 példányban kinyomatják és az intézeteknek megküldik. Következtek a felebbezések, ezek között izgatás miatt felfüggesztett és fegyelmi eljárás alá vont Daxner István, klenóci egyházfelügyelő felebbezési ügye, mely ezúttal is vitat keltett. Dula Máté indítványára felolvasták Daxner István felebbezését, melyben el van mondva a klenóci eset, természetesen Daxner szempontjából, ki a püspök, az egyházkerület, esperesség és minden felettes egyházi hatósága ellen durva, kiméletlen és sértő kifejezésekkel él felebbezési iratában. Alaptalannak mondja az ellene emelt vádakat és kéri a fegyelmi eljárás beszüntetését. Czékus István kijelenti, hogy Daxner István ellen az esperességi felügyelő hivatalos jelentése alapján indították meg az eljárást. Börk tanár kiemeli, hogy az egyházi hatóságok ellen1

a felébbezésben használt kifejezések mutatják, hogy mennyire igazságos volt a tiszai kerület közgyűlése, midőn Daxner felfüggesztett állásától, ki az egyházi hatóságok iránt éppen nem Játszik tisztelettel viseltetni. Dula Máté wstilus curialis«-nak mondja a felebbezésben használt kifejezést és ő még sokkal cifrábbakkal is szokott élni polgári perekben. Különben egyedül az esperességi közgyűlést tartja illetékesnek a perbefogatás elrendelésére. Azért kéri a tiszai kerület vádhatározatának feloldását annál is inkább, mert a per vitelére illetéktelenül delegáltatott a gömöri egyházi törvényszék. A delegálásra ok sincs. Pulszky Ágost »sine ira et studio« kifejti, hogy a tiszai egyházkerület jogosan járt el, mikor a vádhatározatot meghozta, akkor is mikor más esperességi törvényszéket delegált az ügy elbírálására. Hogy pedig Daxner István egyházi felügyelőt ideiglenesen fel-