Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1888 (31. évfolyam, 1-53. szám)

1888-01-29 / 5. szám

szabályban kijelölve, két szakcsoportra osztassanak s párhuzamosan úgy bocsáttassanak ki, hogy a társaság tagjai szabad választás szerint sorakozhassanak az egyes szakcsoportok köré. Az egyik szakcsoport neveztessék egyháztörténelminek s adjon ki állandóan kész egyháztörténelmi monográfiákat; a másik szakcsoport legyen a szorosabb értelemben vett theologiai tudományoké, mely eredeti vagy fordított theol. müveket bocsátana közre. Az egyháztörténelmi kútfők kiadását időközönként eszközölném, a szerint, a mint a Társaság pénzereje megengedi, mert ezen kiadványok fognak legtöbb pénzbe kerülni, míg a többiek jó megválasztás mellett valószínűleg nem igen fogják a Társaság alapítványi kasszáját megtámadni. A társaság pártfogói díszkiadásban kapnák az összes kiadványokat; az alapítók ugyanazt közönséges kiadásban. A rendes tagok kapnák a folyóiratot s e mellett tetszésük szerint vagy az egyháztörténelmi vagy a theologiai szakcsoport kiadványait, azon jog fenntartásával, hogy a másik szakcsoport kiadványait kedvezményes áron megszerezhessék. A pártoló tagok csak a folyóiratot kapnák. Mindkét nemű kiadványra 3 éves cyclusban megújuló előfizetési, illetőleg megrendelési felhívás volna eszközlendő, hogy a nyomtatandó példányok száma sa kiadás költségei felől -előzetes tájékozást lehessen szerezni. A tagsági könyvilletmény ívmennyisége minimális összegben szintén előre meghatároztatnék. A kiadványok ilyen beosztása mellett — mit az alapszabályban is világosan ki kellene mondani — nézetem szerint azon aggodalmak is eloszlathatok volnának, melyeknek legközelebb Csíky Lajos, a »Debr. prot. lap« buzgó szerkesztője adott kifejezést. Itt elmondja, hogy szerinte »annak a Társaságnak határozottan, föltétlenül evangeliumi positiv protestáns alapokon nyugvónak kell lenni, különben homoktalajra épül.« Nagyon természetes és annyira magától érthető követelmény, hogy midőn az alapszabálykészítők ezt külön nem formulázták, nézetem szerint csak azért tevék, mert egy magyar protestáns tudományos társaság alakulását más alapon mint evangeliumi positiv protestáns alapon, gondolni sem tudták. Hiszen annak a Társaságnak nem egy theol. párt vagy az ev. prot. egyházaknak nem egyik másik töredéke jelenkezett tagjául és működésében nem egyes pártcélokat vagy külön confessionalis irányokat, még kevésbé a secta-protestantismus separatisticus törekvéseit fogja szolgálni, hanem az evangelium alapján álló egyházak azon egyetemes nagy érdekeit, melyek az egyes | speciális tandiííerentiák mellett a prot. felekezeteknek elidegenethetlen közös kincsei. Míg e közös érdekeink tudományos ápolását remélhetjük a Társaságtól, addig nincs mit féltenünk existentiáját, mert fennállása egyetemes szükséget pótol. Már pedig ezt egész bizton remélhetjük. Ugyanis a társaság által művelésre és terjesztésre kijelölt tudományos disciplinák között, az egy Hittan kivetelével, mindenikben természetszerű s így könnyen megtartható a tudományos összeférközés. Mert ha meg is van pl. az egyháztörténelem, bibliai tudományok, vallás-bölcsészet, stb. terén a tudományos felfogás jogosult eltérése, de ez eltérés különbsége nem annyira a confessionális tudatban, mint inkább a tudományos iskolák különböző irányaiban gyökerezik, melyek a protestáns szabad vizsgálódás természetes fejleményei. Nagy tévedés és rendkívüli naivság volna azt hinni, hogy lehetséges valahol oly tudományos s pláne prot. tudományos társulatot találni, melynek nem mondom minden tagja, hanem csak minden dolgozó tagja is tökéletesen egyetértsen a fölmerülő tudományos kérdések mindenikében. Ki ilyet keres, az menjen a római egyház uniformis világába, hol egy ember szabja meg a csalatkozhatlan kész igazságot. Mindezeknél fogva én magam részéről készséggel belenyugszom abba, hogy az aggodalmasabb természetűek megnyugtatása végett tétessék be az alapszabályokba az, hogy az Irodalmi Társaság evangeliumi positiv protestáns alapon nyugszik, minthogy az egészen természetes és magától érthető conditio sine qua non. Másként áll azonban a dolog a felekezeti hittudatot legélesebben kifejező disciplinával, a Hittannal. Itt a confessionális érdek s a magát ezzel azonosító vallásos meggyőződés, talán sértve érezhetné magát akkor, ha pl. egy református dogmatika a Társaság firmája alatt kiadatnék, de más nem. Ez eshetőleges sérelem két úton volna kikerülhető. Vagy úgy, hogy a dogmatikai' művek kiadása a társaság programmjából előre kizáratnék, a mi megbocsáthatlan vétség volna a társulat egyetemességének elve ellen, és kiáltó bizonyítéka annak, hogy a Hittant egy evangel. protestáns tudományos intézet maga sem tartja tudományos művelésre érdemesnek. Vagy úgy, hogy tekintetbe véve a társaság tagjainak confessionális számarányát és munkaerejét, egyenesen kimondassék, hogy adunk speciális hittant is, mihelyt a tagok egy tekintélyes része ezt világosan kívánja. Ez utóbbi módozat bármily szokatlannak tűnik is föl első tekintetre, a tár-9*