Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1888 (31. évfolyam, 1-53. szám)

1888-10-21 / 43. szám

Meggyőződésem szerint minden életképes theol. iránynak megvan a maga psychologiai és históriai létjogosultsága: lélektanilag a theol. tudás vallási vagy tudományos érdeke kielégítésében, történetileg pedig abban, hogy a kor szükségletének igyekszik megfelelni és a tudományos theol. kérdések egynémelyikének tisztázását célozza. Az egyoldalú felekezetiséget hangsúlyozó orthodoxiának igaza van abban, hogy a hitvallásoknak s az ó-prot. hittani tanrendszereknek tanulmányozására hívja föl a theol. közgondolkozást; a göttingai tudós, Ritschl legújabb iskolája jogosan hangsúlyozza a többi tanfogalmak mellett a gyülekezet fogalmát s a törteneti érdeket; s végül a modern szabadelvű irány képviselői nézetem szerint jogosan kívánják, hogy az üdv igazságok tudományos rendszerezése a modern műveltséggel összhangzólag történjék, s így a theologiai tudomány a többi tudományok organismusába beillesztessék. A vallásos és a tudományos érdek harmonikus kielégítése első rendű kalauz a theol. kérdések megítélésénél. A tudományos szempont természetszerűleg magában foglalja a bírálatnak jogosultságát is, a melyet saját kára nélkül a theologia sem nélkülözhet. Ezen alapszik a theologia józan liberalismusa. A vallásos érdek meg azt követeli a theol. tudománytól, hogy az evangyélium örökérvényű üdvigazságai emberi és időszerű tekinteteknek áldozatul ne essenek, sőt inkább az egyéni és társadalmi élet és haladás az evangyélium eszményei szerint irányzódjék. Ez alkotja a ker. theologia és egyház józan conservativismusát. Ez alapon különbséget kell tennünk a theologiának örök vallásos tartalma s a szabad fejlődésnek és vizsgálódásnak alávetett tudományos jellege között. A külsőleg adottakkal, a hitvallásokkal és hitcikkekkel bensőleg is számolnunk kell, a vallásos eszmék örök tartalmát meg kell különböztetnünk azoknak hittani formulázásától, időszerű megjelenési alakjától, a történetet s annak okiratait előítélet nélkül józan bírálat alá kell vetnünk, a keresztyénséget a modern műveltség igényeivel kiengesztelnünk. Általában véve pedig nem szabad s nem lehet az egyéni vallásos meggyőződés s a theol. tudomány szabad fejlődése érdekeinek megsértése nélkül a keresztyénséget függővé tennünk valamely dogmatikai formulától vagy hittani rendszernek elfogadásától. A fejlődést gátló szűkkeblű fele-setzung, dass in Christo alléin das Ziel der Welt begriindet Jiegt ? Stehen sie nicht zusammen im Kampfe gegen den Materialismus, Ultramontanismus und das Sectirertum? Ist ihnen niclit gemeinsam die Ehrfurcht voiden Grundsatzen der Reformation und des Urcliristentums, der Glaube an das Evangélium J. Christi?Sie mögen sich in ungezalten Einzelfragen trennen, im religiösen Princip sind sie einig.« IVerner, kezetiségtől eltérő ilyen gondolkozásmód korántsem azonosítható a jogosult s történeti alappal bíró egyház-felekezeti érdekeket s ellentéteket O j eltusoló közönyösséggel, a felekezeti érdekek iránti »bizalmatlansággal,« vagy pláne az evangy. protestantismus sarkalatos alapelveinek és igazságainak s a hitvallásokban foglalt örök vallásos tartalomnak megtagadásával, sőt inkább ez »ama ható életerő, az igazi vis vitális, mely fejlődésre késztet, s míg a múltból a hasznosat konzerválja, addig a haladásban a jövő biztos alapját akarja megvetni.ee „A felekezeliséggel a vallásosság még nem azonosítható, s a felekezetiség nem is az egyedüli alap, a melyre a theol. tudományosságnak s a tudományos theol jellemképzésnek helyezkednie kell." Az evangyéliumi keresztyénség az a közös alap, a melyre a prot. theologiának támaszkodni, s az az örök forrás, a melyből a józan tudományos haladás eszközeivel folyton meríteni kell. Ennélfogva elvi tévedésben van a modern konfesszionalis irány, s általában a szűkkeblű felekezetiség kizárólagosságát hirdető bármely árnyalat, a mely az igazi benső vallásossághoz a dogmatikai egyformaságot is szükségesnek vallja, s a theologia fejlődését valamely hittani rendszernek az irás s a hitvallások betűimádásán alapuló békóiba szorítja. Mert eltekintve attól, hogy a keresztyén, pláne protestáns theologia történeti fejlődése nem tud oly századot vagy korszakot fölmutatni, a melyben a dogmatikai felfogások egyformasága létezett volna, ehelyütt csakis annak megjegyzésére szorítkozunk, hogy a hittani egyformaság megállapodási jelent, a megállapodás pedig a theologia mint tudomány fejlődésében a hallálal azonos, a minek beigazolása céljából elég hivatkoznunk a görög keleti egyház merev, élettelen orthodoxiájára, mely Damascusi János napjai óta örök álmait aluszsza, s a melyet a XVI. századbeli hitjavítás is csaknem egészen érintetlenül hagyott. Különben is a személyes vallásos meggyőződésnek kritériuma soha sem lehet az irás vagy a hitvallás betűje, hanem azoknak örök vallásos szellemi tartalma, a melynek minél teljesebb és tökéletesebb megismerése épen a theol. tudomány feladatát képezi. A személyes vallásos hitbeli meggyőződést soha sem pótolja s pótolhatja a symbolikus szó vagy dogmatikai formula, mely annak az ismeret segítségével való koronkénti kifejezése. S általában a hitvallások csakis vallásos tartalmuknál s az írástól, mint norma normanstól való függésöknél fogva lehetnek a vallásos egyénre s a theologia fejlődésére nézve irányadók. Elvi tévedésben vannak tehát a ma már