Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1888 (31. évfolyam, 1-53. szám)
1888-10-21 / 43. szám
Harmincegyedik évfolyam. 43. sz. Budapest, 1888. október 21. PROTESTÁNS SZERKESZTŐ-és KIADÓ-HIVATAL: IX. ker. Kinizsv-ufca 29. sz. 1. em, Előfizetési ára: Helyben házhozhordással s vidékre postai küldéssel félévre 4 frt 50 kr., egész évre 9 frt. Előfizethetni minden kir. postahivatalnál; helyben akiadóhivatalban. Hirdetések dija: 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásáért 5 kr., egyszeriért 7 kr. sorja. — Bélyegdíj külön 30 kr. Teljes számú példányokkal mindig szolgálhatunk. Liberalismnst a theologiábal Parlamentünknek egyik fiatal jeles szónoka, ki kath. pap létére sem híve »a® szűkkeblű felekezeti exclusivitásnakjíc a közoktatásügyi budget tárgyalásakor mondott tartalmas szűz beszédében többek között így nvilatk ozott: ..A liberahsmus az az igazi világosság, mely az egészséges alapon fejlődő kultúra tenyészetére ép oly nélkülözhetlenül szükséges, mint a nap a növényi életre nézve. Ez a ható életerő, az igazi vis vitális, mely fejlődésre késztet s míg a mnltból a hasznosat konzerválja, addig a haladásban a jövő biztos alapját akarja megvetniKiemelte egyszersmind azt is, hogy a ^felekezeti tolerantiacc a »merev felekezeti féltékenység szűkkeblűségévek szemben a műveltség kifolyása és bizonyítéka, miáltal tényleg a theol. és felekezeti kérdések megítélése terén is a józan egészséges liberalismus híveinek mutatta be magát. E liberalismusra, ha valahol, úgy főleg a theologiai kérdésekben van nagy szükségünk, a mit különben a theologiának tudományos jellege és történeti fejtődése is megkövetel. Sajnos azonban, hogy e téren még protestáns körökben is igen eltérők a felfogások, s hogy a hazai legújabb theologiai mozgalom oly nehezen halad, annak okát részemről abban találom, hogy a vállást a dogmával, a felekezetiséget az egyéni vallásossággal, a keresztyénséget a theologiával, a kijelentést az Írással, az evangy. üdvigazságokat vagy a kegyes vallásos érzületet valamely hittani rendszerrel vagy dogmatikus kifejezéssel azonosítjuk, a mi pedig a legújabb theol. fejlődés hathatós eredményeinek egyenes félreismerését sőt megtagadását jelenti. Pedig e fogalmaknak, e prot. sarkigazságoknak tisztázására már saját jól felfogott érdekénél fogva is szüksége van a theologiának, mert a theologia, mint tudomány méltó helyet csak akkor foglalhat a többi tudományok organismusában, ha tárgyával céltudatosan fog* lalkozhatik, ahoz bírálattal közeledhetik, s annak tartalmát tudományos elvekre fekteti. Annak, ki a theologia történeti keletkezését és fejlődését ismeri, be kell vallania, hogy a theol. tudománynál a vallásos érdek mellett nagy fontosságú annak tudományos érdeke is, s azon túlsúly szerint, a melyet egyik érdek a másik felett nyer, különböző theol. gondolkozásmód áll elő, mely gondolkozásmódnak különféleségével különböző elnevezések és irányok alatt a ker. theologia történeti fejlődéseinek összes korszakaiban találkozunk. Az egyik hangsúlyozza a törvényszerűt és hagyományosat, mely aztán dogmatismusra s merev élettelen orthodoxiára vezet; míg a másik irány a szabadelvűt, észszerűt emeli ki, s tovább fejlődésében rationalismussal végződik. Mindkét irányban van egy kis része az igazságnak. Az evangyélium valláserkölcsi alapigazságai isteni eredetűek, supranaturális jellegűek és isteni kijelentésen alapulnak ; de a mint a theologiában a tudományos vizsgálódás tárgyává tétetnek, rationalis, észszerű jellegűekké válnak, mert a theologiának tudományos feladata épen azt kívánja, hogy a kijelentés adta isteni igazságok az ész és szív emberi igazságaivá tétessenek. Megköveteli ezt főleg a protestáns theologia, mely a szellemi és lelkiismereti szabadság, a személyes vallásos meggyőződés szent nevében a ker. vallásos igazságoknak szabadabb, elevenebb felfogását, a theologiának a vallásos egyén autonom teremtő erejéből kiinduló fejlődését és fejlesztését túzte ki feladatául, a mint az a hit által való megigazulás sarkalatos alapelvében is kifejezést nyert.*) *) Ezt szem előtt tartva igazat kell adnunk a berlini »Prot. K. Z.« egyik jeles Írójának, a midőn a mai modern theol. gondolkozásmódok jellemzésénél a Stöcker-féle katholizáló törekvések ismertetése alkalmából kérdi: íllaben die verschiedenen theol. Scliulen nicht einen gemeinsamen evang. Boden? Gehen sie nicht alle von der AnerkenDung Christi als des Tragers der höchsten göttl! Offenbarung ans und von der Voraus-