Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1888 (31. évfolyam, 1-53. szám)
1888-10-14 / 42. szám
gátat vetni a netaláni túlkapásoknak. Pártolja az ig.-tanács javaslatát. Szilágyi Gyula szerint n.-enyedi tanár a mostani pótrendeletben a kormány túlmegy a törvényadta jogán és többet kíván, mint az eredeti utasításban, mely 1884-ben még csak »bizalmas« értekezletről beszélt, s ezt fogadta el konvent is. Javasolja, hogy álljon ez álláspontra és kérje a közgyűlés a »pótutasítás« viszavonását. — Dr. Török István kolozsvári igazgató-tanár a konvent túlengedékenységéből származtatva a mostani bajt, orvoslásául elégnek találja a tanárkaroknak szabatos utasításokkal való ellátását; a gondnok vagy egyházi biztos kiküldésétől nem sokat vár. Pártolja a Szilagyi indítványát. — Dr. Kovács Ödön bár nem félti a magyar kormánytól a reform, iskolákat, de fél, hogy az iskolai közegek adnak alkalmat konfliktusokra. A közös jegyzőkönyvben is, az egyházi biztos kiküldésében is ilyeket lát. A közös jegyzőkönyveknek ellensége, a gondnokok kiküldéséhez kevés bizalma. A tanároknak adandó pontos utasítástól legtöbb jót remél. Ezeket konventileg egyetemesen kell kidolgoztatni. Pártolja a Szilágyi javaslatát. — Gyarmathy Miklós az igazgató-tanács javaslata mellett foglal állást, mert az iskolai kurátorok tapintatában megbízik. — Szabó Samu rámutaván azon tényre, hogy a többi ref. kerületek is a konventre appelláltak, s hogy a zsinat is nyilván kommentálta, hogy csak a nyilvános vizsgálatokon való felügyeletet és ellenőrzést fogadja el : terjeszszék fel az ügyet a konventhez, a Szilágyi indítványa értelmében. Elnök a vitát befejezettnek nyilvánítván, az indítvány tevők még egyszeri nyilatkozata után szavazásra bocsátja a dolgot és a közgyűlés többszöri szavazás után, elfogadta az igazgató-tanács javaslatát, kibővítve a Váró F. pótindítványával. A nagy érdeklődéssel folyt vita után bejelentettek a tanárválasztások, melyeknek eredményét a mult számban már közöltük, továbbá az enyedi theol. akadémia jelentése Józsa Zsigmond theol. magántanárrá történt képesítése tárgyában, mit a közgyűlés tudomásul vett és megerősített. A theologiai és lelkészképesítő vizsgálatok tárgyában készített szabályrendeleti javaslat, mely a konventi szabályzatnak az erdélyi viszonyokhoz való alkalmazása, Szász Domokos püspök felvilágosító megjegyzései után vita nélkül elfogadtatott és érvényre emeltetett. Jegyzőkönyvi köszönetnyilvánítás és lelkes éljenzés kíséretében vétetett örvendetes tudomásul azon buzgó Névtelen 41,600 frtos alapítványának bejelentése, kiről lapunk egyik közelebbi számában mi is megemlékeztünk. Az alapító, míg életben lesz, alapítványa jövedelmét maga kívánja élvezni s csak halála után adja át a kijelölt célokra. A negyedik napi ülés, melyen Lészay Ferenc fejgondnok elnökölt csekélyebb fontosságú tárgyakat intézett el. Az igazgató-tanács javaslata a nagy-sajói egyházmegye újabb beosztására vonatkozólag egy az érdeklettekből álló bizottság közbenjöttével akként fogadtatott el, hogy a dézsi és széki egyházmegyék jogos kívánságainak figyelembevétele is kimondatott. Elfogadtatott a gróf Kun Kocsárd 40 ezer frtos alapítványa felhasználására vonatkozó javaslat. — Elfogadtatott az igazgató-tanács javaslata a boros-bocsárdi desolata egyház fekvőségeinek a püspöki birtokhoz csatolása tárgyában. — A jövő gyűlés 1889-ben szintén Kolozsvárit fog tartatni az őszi hónapokban. A látogatott és érdekes gyűlés Lészay elnök rövid beszédével és Szász Domokos püspöknek az elnökhöz intézett meleg köszönő szavaival a tagok zajos éljenzése közben okt. 2-án déli fél 12 órakor véget ért. A Bányakerület közgyűlése. (Folytatás és vége.) Az okt. 5—ki ülés kimagasló pontját Szontágh Pál indítványa képezte, melyet már előre jeleztünk és a mely nagyszámú és előkelő közönséget vonzott a terembe. Általános figyelem közt terjesztetett elő az indítvány, mely így hangzik : Szontágh Pál: Mielőtt teendőinkben tovább haladnánk, bátor vagyok előadásommal a mélyen t. egyházkerületi közgyűlést untatni. (Halljuk! Halljuk!) Tudva van, hogy ezen év folyamán Muszkaország egyik városában, nevezetesen Kievben ünnepély tartatott, ünnepély, a melynek kettős irányzata volt, egyházi és politikai irányzata. (Igaz! Úgy Van !) Egyházi irányzata volt annyiban, a mennyiben ezen ünnepély annak kilencszázados évfordulója emlékére tartatott meg, hogy azon országba a keresztség behozatott. De alig tévednek azok, a kik azt hiszik, hogy ezen ünnepélynek volt s pedig nem kis mértékben, politikai irányzata ; nevezetesen annak emlékét is dicsőitette ez az ünnepély, hogy az úgynevezett kis oroszokat a mindent elnyelő hatalmasabb állam lenyűgözte. (Igaz! Úgy van!) Tehát mondom, kettős irányzata volt ez ünnepélynek: egyházi és politikai. De akár úgy, mint egyházi, akár úgy mint politikai ünnepélyt tekintsük a jubilaeumot, a magyar ágostai hitvallású evangelikus egyház, vagy a mint én s.zeretem nevezni, a magyar lutheránus egyház hivatalnokainak azon a jubileumon, mint ünneplőknek, semmi keresni valójuk nem volt. (Általános, zajos helyeslés.) uk még azt se mondhatják, a mit egy sokat emlegetett egyházi functfonarius, ki csak Írásban vett ugyan részt a kievi ünnepélyeken, legközelebb magáról azt mondotta, hogy t. i. ő a catholicismus propagálásának eszméjével foglalkozik s reméli és hiszi, eredményt érhet el és azért buzgólkodik, hogy abban az orthodox egyház az egyedül üdvözítő carholicus egyház kebelébe visszatérjen. Én nem hiszem, hogy a magyar lutheránus egyház hivatalos tagjainak ilyesmi jöhetne eszébe egyházi tekintetből; nem hiszem, hogy ők talán remélnék, hogy az orthodox, úgynevezett ó-hitű, vagyis, mint most már nyíltan nevezhetjük, muszka egyház tagjait a mi protestáns, vagy éppen a mi lutheránus egyházunkba hódíthatnók be. (Tetszés és. helyeslés). Ebből kitűnik, hogy tehát egyházi tekintetből nekik azon az ünnepélyen semmi keresni valójuk nem volt. (Általános helyeslés.). Hogy pedig politikai tekintetben találhassák meg s vallhassák be az ünnepélyben való részvétük indokolását, alig hiszem; mert az a magyar állam ellen nyilt árulást involválna. (Élénk tetszés és zajos helyeslés.). Tegnap a conferentián Geduly Ferenc kerületi küldött-társam felemlítette, hogy a bányakerületi superintendentiából is jelen lett volna azon az ünnepélyen egy egyházi hivatalnok, egy lelkész. (Közbeszólások: Nem volt jelen !) A lapok hoztak, onnan tudom. (Nem volt!) Ha nem volt, akkor természetesen, teendő indítványomnak célzata reá nézve elesik. A másikra nézve azonban, aki tényleg jelen volt, indítványom a következő : utasítsa a bányakerületi superentendentia képviseletében a conventbe kiküldendő tagjait, tegyék meg a szükséges lépéseket arra, hogy a convent első sorban kifejezze, mennyire perhorreskálja ezt az egész irányzatot, s mennyire consternálva van a történtek fölött, egyúttal kijelentvén, hogy akár egyházi, akár politikai tüntetés szempontjából történt e zarándoklás, azt nemcsak . nem. helyesli, hanem határozottan elítéli, kárhoztátja és büntetendő cselekménynek tartja. (Általános élénk helyeslés.).