Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1888 (31. évfolyam, 1-53. szám)

1888-09-02 / 36. szám

Alkotmányos egyházi társadalom az ev. ref. egyház, melynek minden őrállomása hivatva van : vigyázni arra, hogy az egyház legyen a jó erkölcsök veteményes kertje, hogy a hit, vallás boldogságot tenyésztő melege fényes sugarait tisztán lövelje a szivekbe, hogy a gyarlóságok által bilincselt akarat megszenteltessék, az erény, igazság törvénytisztelet ösvényére vezéreltessék. Á magyar ref. egyháznak, míg öntudatosan halad kötelessége útján : soha összeütközése nem leend, nem lehet a szinte saját célja felé öntudatosan haladó állammal. Nálunk az egyh. az állammal úgynevezett közmívelődési cultur-harcot vívni nem fog, mert egyházunk uralomra nem vágy, boldognak érzi magát, ha cél felé haladásában nem gátoltatik. A magyar állam ereje egyik támoszlopa az erős ref. egyház; és a ref. egyháznak erős gyámola az alkotmányos magyar állam. Az espresi hivatal a magyar ref. egyházban arra rendelt őrszem, hogy az egyház célja felé törekvésére éber szemekkel vigyázzon, hogy a cél felé törekvő nagy tábor minden egyes pontjain, az egyházakban s ennek iskoláiban vallásos, erkölcsös egyháztagok és így törvénytisztelő honpolgárok nevekedjenek. Mivel pedig a gyakorlati élet ez örök igazságra tanította az embereket, hogy a példa a legjobb tanító : nem lehet elvonni figyelmét a nagyok és kicsinyek tanítóiról, kiknek vallás-erkölcsös élete az egyház cél elérésének sikerét már félig biztosítja. Kedves társaim a munka mezején! lelkészek és tanítók! kezetekbe van letéve egyházunk s hazánk jövője, tőletek függ Isten földi országának boldogsága; ti vagytok a földnek sava; sokszorozzátok meg csekély erőmet, hogy az én Uramtól reám bizott egy talentom közvetlen a belső-somogyi ev. ref. egyházmegyénk, közvetve szeretett hazámnak gazdagon jövedelmezzen. Mint egyetemes egyházunk uralomra az őt keblén melengető állammal szemben nem vágy, mert hivatásával ellenkeznék; ép úgy én is csak egyik szerény harcos társatok leendek: „küzdeni fogok a krisztusban való hivatal mennyei jutalmának elvételére Tudom, hogy emberektől is megítéltetem; mert a közpálya férfiai ez elől el nem rejtőzhetnek, csak arra kérem szeretett egyházmegyém minden tagját, hogy a szeretet mértéke szerint ítéljen meg. Ha erőm és tehetségem jóakaratommal egyenlő fokú volna : nem kellett volna sokáig tusakodni; egyszerre kész lett volna Uram hívó szavára a felelet: „ lm hol van Uram a te szolgád1" így azonban sokszoros elnézésre s a nálamnál több talentomos szolgatársaim seoélvére kell számítanom. O j Elsőben is segélyedet kérem szeretve tisztelt elnöktársam! a belső-somogyi ev. reform, egyházmegye érdemteljes gondnoka; itt a közgyűlés színe előtt hangzik ajkaimról azon ígéret, hogy e kormánynak örömeiben, bajaiban szíves osztozó társ leendek, szívemet kész vagyok feltárni, őszinte szeretettel, odaadó bizalommal közlékeny leendek, melyeknek viszonzásáért esedezem; mert ikerelnökség testvériség és szeretet nélkül nem kormányozhat. Mélyen tisztelt tanácsbirái szeretet egyházmegyénknek ! Együtt működő szolgák maradunk továbbra is, mint voltunk eddig is; csakhogy rám egyik legerőtelenebb társatokra az eddiginél nagyobb teher tétetett; ha roskadozni láttok a nem bírt teher alatt: segítsétek emelni s ha mégis vitelére képtelen leendek, mondjátok szeretettel: „Az úrnak kegyelme nem övedzett körüli tovább ne gyengélkedjél." Az irántatok nyilvánuló bizalmat — kérlek — bizalommal viszonozzatok. Tisztelt egyházmegyei jegyzők! közgyűléseink igen lényes tényezői, ha hivatalos elődöm bölcsesége nem szól ajkaimról; ha a megszokott könnyen átgondoló ész nem nyilatkozik kifejezéseimben: legyetek segélyérc erőtökkel az erőtlenségnek, odaadó munkásságtokkal a gyengeségnek. Fogadjátok a közgyűlések egyik elnökét kisegítő jó indulattal. Fogadjátok szeretettel nyújtott jobbomat. A belső-somogyi egyházmegye mindennemű hivatalnokai, kedves társaim! Argusi szemekkel nem dicsekedhetem; egyházi közigazgatásunk minden ágazatának kellő áttekintéséhez segítségtekre van szükségem. Tenni készséget, jótanácsot, elfogadni kész indulatot bő mértékben hozok tehetségeim hiányainak pótlására, de mindezeket csak úgy használhatom, ha ti jóakaratotokat nem vonjátok meg tőlem. Legyetek segítő társaim közügyeink jól vezetésében, mert egy erőt felülmúl annak terhe. Esperesi elődöm, kedves lelkésztársam! sokak bizalma kisér el e helyről, hova utánad az Úr hívott engemet. Hosszú — mert a terhes pálya röviden is hosszú — • hivatalos állásodban szerzett tapasztalataidat ne zárd el fösvényen az abból tanúságot meríteni akaró utód elől; értelmed világát lobogtasd a ne talán tévedező előtt, jó tanácsoddal légy segélyére a tiednél kevesebb kormányzati bölcseséggel rendelkező utódodnak. Az örvényeket és kőszirteket (Scylla és Charvbdis) mutasd meg az észre nem vevőnek, hogy egyházmegyénk hajója békéssen futhasson pályáján. Ajándékul hagyd jó indulatodat. Egyházmegyénk gyülekezeteiből e közgyűlésen jelenlevő gondnokok és képviselők! ha az egyesek nem szenvednek, akkor boldog az egész. Legyetek jóakaratú kormányosai az Úr szolgáival, lelkészek- és tanítókkal együtt s gondjaitokra bizott egyházaknak. Kérlek a mily jóakaró szolgát találtok bennem Krisztus egyháza iránt, vajha én is oly társakat találnék minden egyház elöljáróságában. Fogadjatok szeretettel. Nt. s Tek. egyházmegyei közgyűlés! Szeretett egyházmegyénk egész közönsége ! „Ha valami keresztyén intésnek helye vari bernietek ; ha a szeretetnek valami gyönyörűsége, ha a szentléleknek valami társasága vannak bennetek : teljesítsétek be az én örömömet, hogy egyenlő indulattal legyetek . . . egy értelemmel és egy akarattal legyetek ; semmit ne cselekedjetek versenygés, vagy hiábavaló dicsőség által" Uram! részesítsd kegyelmedben erőtlen szolgádat. Áraszd kegyelmedet hazánkra, egyházunkra minden híveidre. Egy kis jubileum. Régen volt, 1858-ban, midőn — szám szerint 28-án — a soproni lyceum dísztermében izzadtunk. Érettségit tettünk, egytől-egyig meg is állottuk, pedig az akkori cs. kir. inspector, Szilágyi Ferenc uram nem értett tréfát. Meleg napok voltak azok, de midőn a »Kakas«-ban szeretve tisztelt tanáraink társaságában búcsupohárra gyültünk össze, csak egy érzés nyert kifejezést, az az öröm, melyre csak egy, a »testimonium maturitatis«-t zsebében hordozó 17—18 éves ifjú képes. Derék egy osztály volt ez a mi osztályunk. Szerettük tanárainkat, szerettük egymást, ritka jó egyetértés uralkodott köztünk. Aztán meg tanultunk is s tudtunk lelkesedni mindenért, mi jó és szép. Oly áhítattal énekeltük a csütörtöki reggeli exhortatió alkalmával az »Atyám ismét új élettel«-t, oly lelkesedéssel szavaltunk