Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1888 (31. évfolyam, 1-53. szám)

1888-09-02 / 36. szám

a wmagyar társaság«-ban s karoltunk fel minden hazafias eszmét, hogy most is bizonyos áhítattal, szent érzéssel gondolok vissza azokra a szép órákra, melyekhez ifjúkorom e dicső emlékei fűződnek. Sentimentalis leszek. Nem csoda. Jubileumi találkozásunk közvetlen hatása alatt állok. Megjelenitettük a multat, a rég eltűnt szép időket visszavarázsolta néhány órára a barátság hatalma. E hó 23-án találkoztak egymással a régi jó társak s az évek terhe alatt megőszült férfiak megújították azt a régi barátságot, melynek alapját megvetette három évtizeddel ezelőtt az ifjúi lelkesedés. Valódi ünnep volt ez. Ismét a lyceum vizsgatermében gyülekeztünk össze. Volt kedves tanáraink közül hárman jelentek meg, egy Budapesten van, kinek a távíró vitte meg meleg üdvözletünket, a többi alussza örök álmát. Jelen volt a dunántuli egyházkerület nagyérdemű főpásztora is, mint a lyceumi tanhatóság legfőbb képviselője. Imádkoztunk s kezet szorítva tanárainkkal köszöneteit mondtunk nekik fáradozásaikért; áldoztunk — kiki tehetségéhez képest a tanári nyugdijalap javára s azután karöltve indultunk a soproni kaszinó épületébe, hol társas vacsora várt. Feledhetlen órák voltak azok: a szívből fakadt kölcsönös üdvözlés, az együtt töltött diákélet éleményeinek emlékezetünkben való felfrisítése, az élőkről és holtakról való kegyeletes megemlékezés — tette feledhetlenné. Kik voltak a jubilánsok ? ne kerdezd nyájas olvasó, de hidd el, egytől-egyig férfiak, kik még tudnak lelkesülni az eszményért. Fokozta örömüket, hogy köztük »élő halottá nincs. Annyit azonban elárulok, hogy a 28 iskolatárs közül 5-ön rég alusznak a sír mélyében; 5-ön nem jelentkeztek, 4-en levélben, illetőleg sürgönyben igazolták távoliétöket. Voltunk tehát 14-en, kik jubiláltunk, még pedig : 1 országgyűlési képviselő, 1 földbirtokos, 1 törvényszéki biró, 2 tanár, 3 ügyvéd s 5 lelkész. Isten veletek, kedves barátim, a viszontlátásig — ha Isten úgy akarja — 10 év múlva! X. RÉGISÉGEK. Sibolti Demeter. (Folytatás.) Végre a »VázIatok« irója azon elvétést, hogy a fölszentelési cselekményt Oberdorfer által jegyezteti be, nagyon könnyen elkerülheti vala, ha meggondolja, hogy komoly ember magát „úr"-nak címezni beszédjében sem szokta, nemhogy századokra fenmaradó följegyzésében tenne ilyet. De ha már erre nem figyelt, tudhatta, s föltételezem, tudta és ismerhette a gyakorlatot, mely szerint az indexbe, mit Klanicza : »liber ecclesiasticus Wittenbergensis« néven is említ, a fölszentelt egyének mindenkor sajátkezűleg jegyezték be rövid élet-folyam leírásával neveiket,1

5

) s így mi abban Siboltiról irva van: az tőle magától származik. Tudhatta, ismerhette ama köztudomásu dolgot, hogy a magyarhoni ágost. hitv. ev. egyház lelkészei, a reformátiótól kezdve sok ideig szent hivatalukra fölavatást igen érthető okon, elébb csak Wittenbergben kerestek és nyertek — mi azon korban dívó eszme szerint, egyedül adhatta s adta meg a valódi tekintélyt — későbben pedig a külföld más egyetemein is. Buzgó patronusok nagy lelkű adománya fedezte az ordinatio céljából külföldre utazó ifjú Timotheusok útiköltségét. Légió a patronusok és különösen a patrocináltak száma, kiket mint ilyenket idézett művében Klanicza fölemlít. Es e gyakorlat csaknem egy teljes századig fenállott. Tudtommal 1613-ban alkottattak és fogadtattak el az ágost. hitv. ev. egyházban a papszentclés módozata s szabályai.1

6

) Kérdésbe tehetjük: mi szülte e gyakorlatot? A nagy reformátor Luther és az ő nem kisebb nevű munkatársa Melanchton iránti tiszteleten kívül, bizonyosan ama biztosíték keresése, hogy a magyarországi ág. hitv. ev. egyházak élén oly szilárd meggyőződésű, oly hithű és az ev. egyház érdekeért olykép lelkesült férfiak álljanak, kik ágost. hitvallással egyező tudományukról a nevezett reformátorok előtt tettek — ordinatiót megelőző vizsgájok alkalmával — minden kétséget kizáró bizonyságot; lelkesültségükre nézve pedig annak viselkedése s resignatiójából vegyenek példát, ki azt mondotta : »ha e világ mind ördög volna« stb. s így necsak képesek legyenek az ágost. vaílástétel alapján állva hirdetni a megtisztított tudományt, de egyszersmind készek és elhatározottak az egyház kőfalait döngető hatalom s a félelmes ragadozó farkasok ellenében, az egyház híveit megvédeni és megoltalmazni. Ezért tartották föltétlenül szükségesnek Wittenbergben ejteni meg az ordinatiót; ezért megy oda Sibolti is. És ép e biztosíték keresésben találjuk indokát annak, hogy a magyarországi ágost. hitv. ev. egyházak, ezen és a későbbi korban is, nem ritkán külföldről, Németországból, hívtak meg egyházaik s iskoláik élére 0I37 kiismert, hitszilárd férfiakat, kik az ev. egyház iránti hűségüknek, már elébb, kétségbevonhatatlan bizonyítékát adták.1

") Sibolti élettörténete s működésének második korszakára az adatokat Klaniczától s ezek helyesbítése, s kiegészítésére Onody úrtól veszem. E korszakban, az első szerint Nagy-Szombatban, Szenczen és Pataházán, az utóbbi szerint pedig Nagy-Szombatban és Semptén szolgált volt Sibolti. Klanicza, Hornyánszkival ellentétben, Jókáról viteti Siboltit Nagy-Szombatba, mondván: Vicina Jóka possessione Demetríum Sibolti inducebant — tyrnavienses — docentem, atque eundem anno 1576. die 11. jul. Wittebergae ordi-15

) Klanicza i. m. 107. lap. 16

) Aera religionaria protestantium in Hungaria Tom, III. a nemzeti muzeumban — Fabó : »Codex ev. ulriusque conf. in Hűiig. et Transylvania diplomaticus* — 78—84. 1, 17

) M-erle! d'Aubignénél Bauhoffer 95. 1. Klaniczának wvocor a tyrnaviensibusa variansa is nagyon kívánatossá teszi az index hű másolatát. Sibolti ugyanis ordináltatása idején, sőt már elébb, azon év február havában, Nagy-Szombatban volt. Én elfogadom, a legjobb forrásokból dolgozó Névtelennek azon állítását : ím Február des Jahres 1576 trat híer Demetrius Sibolti, ztt Wittenberg mit der Vollmacht, die geheiligten Amtspfiichten eines rechtmássigen Religionslehrers verrichten zu dürfen, ausgerüstet, die Stelle eines Predigers an, und ein allgemeiner Beifall begleitete seine muthigen Schritte.'4

) Tehát ha már elébb, már februárban Nagy-Szombatban volt, nem Írhatta julius 11-kén: »vocor.« S ez idézet nemcsak itteni működése kezdőpontjáról, de egyszersmind arról is tanúskodik, hogy addig is, míg fölszenteltetnék, minden lelkészi kötelességek teljesítésére Wittenbergből nyert felhatalmazást. 14

) Die wichtigsten Schicksale der evang. Kirche, augsburg. Bekentnisses in Ungarn. stb. 205. 1, E mű szerzőjeül Szeberinyi János »Corpus maximé memor. Synodorum evangelicarum* stb. című munkája élőbeszédének XVIII. lakján Doleschal Mihály Dénes, előbb vág-ujhelyi később modori lelkészt nevezi meg.]