Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1888 (31. évfolyam, 1-53. szám)

1888-09-02 / 36. szám

rendes, Sárközy Dénes egyházmegyei gondnok, Bélaváry István lelkész, Szabó Kálmán vil. tanácsbiró póttagokul. A megválasztott egyházmegyei pénztárnok Német Zsigmond, úgy szintén számvevő Szabó János urak a gyűlés előtt az esküt letették. Id. Csorba Ede vil. tanácsbiró és kerületi képviselő lemondásával s Begedy István urnák esperessé lett előléptetésével megürült két kerületi képviselői székre Máthis Ferenc világi tanácsbiró és Barakonyi Kristóf lelkész s aljegyző választattak. Vil. tanácsbiró választásra nt. esperes úr, egyházi tanácsbiró választásra pedig tek. egyházmegyei gondnok úr fogja rövid időn felhívni a belső-somogyi ev. ref. egyházmegye egyházait. Csurgói gymnasiumi pénztárnokul szavazattöbbséggel e gyűlésben megválasztatott Mosonyi Sándor kadarkúti lelkész. - -Tanügyi bizottsági elnökül szavazattöbbséggel Peti Lőrinc bürüs-váradi lelkész választatott, de azon okból, mert már ezelőtt két évvel ugyanezen hivatalt viselte nem fogadta el; ideiglenesen a volt t. ü. b. elnök Szikszay udön viszi tovább a tanügyi teendőket a spartanusok segítségével. Egyházmegyei hivatalnokok díjazására nézve a bizottság munkálata felolvastatván: az egyházmegye elvileg magáévá teszi, hogy ezen túl ne csak az egyházi, de a világi hivatalnokok is kapjanak napidíjat. Begedy István esperessé levén a gymn. igazgató tanács tagságáról is lemondván : helyébe szavazattöbbséggel Körmendy Sándor lelkész választatott. Egy gyűlés alkotó tag. Begedy István esperesi beköszöntő beszéde. Nt. és Tek. egyházmegyei közgyűlés l Az Isten anya- j szentegyháza gyülekezetei — s az Úr szolgáinak .hívó ; szava zengett hozzám az esperesi szavazatokban. Igen ! a munkára hívó szó kiáltotta nevemet, melyet pusztában elhangzó szóként meghallás és megérzés nélkül elbocsátani, csak hűtelen szolgának lehet szokása. Szerénytelenség volna azt mondanom, hogy méltó vagyok az Úr szavát halló próféta mellé sorakozni, és csak azért, mert haliám e szót, nem tartom és senki altal nem kívánom magamat tekintetni Urunk leghívebb szolgájául, sőt határozottan bevallom : „nem hogy elértem volna a célt, hogy immár tökei tes volnék, hanem igyekezem, hogy ha i térhetném. Afiai! nem 'állítom, hogy én a célt még elértem volna ; egy dolog van pedig: azokat, melyek hátam megett vannak elfelejtvén, azokra pedig igyekezvén, melyek elöl vannak : futok a cél felé" (Pál apostol), mely nem más, mint „az Istennek a Jézus Krisztusban való menny ti hivatala jutalmának elvételére." Ha a mai világ tetsző nyelvén akarnék szólni, ezt kellene mondanom : köszönöm a bizalmat mindazoknak, kik az esperesi hivatalra segítének szavazataikkal; ha korunk legtöbb emberének szokásos kifejezéseit akarnám használni, így kellene nyilatkoznom : igyekezem bizalmukra magamat méltóvá tenni, tanúsítani fogom, hogy jóindulatukat s bizalmukat méltatlanra nem pazaroltak stb. Engedje meg azonban a Nt. s Tek. közgyűlés, hogy e helyett így szóljak: „Uram ! miért hívtál engenietmiért állitasz engem az őrhelyre r hol vegyen a te szolgád annyi erőt, hogy megállhasson te előtted r" Nem kicsinylem a belső-somogyi ev. ref. egyházmegye bizalmát, .mely oly megtisztelőleg nyilatkozott esperessé lett megválasztatásomban, de legyenek meggyőződve arról, hogy oly elhatározást keltő erővel e nagyrabecsült bizalom se bírt volna, hogy előálljak s ezt mondjam: „ímhol van uram a te szolgád; hanem az Úrnak ama titkos szava érintette lelkemet, mely elől többször elrejtőzni igyekeztem, mely azt mondá, hogy az „egy talentomos szolgának se szabad a rábízottat hűtlenül elásni E körülmény bírt arra, hogy a terhes igát felvegyem és megkisértsem úgy emelni, hogy „az Istennek a Jézus Krisztusban való mennyei hivatala jutalmának elvételére eljuthassak Ezzel be is végezhetném beszédemet, mert a fentebbi indokolásban ki van fejezve, félreérthetés nélkül az, hogy nem embereknek, hanem Istennek kívánok szolgálni; mivel azonban az emberi társadalom követelményei iránt se lehet a társadalom tagja érzéketlen, és mivel a „szólj — hadd ismerjelek" elvnek alkalmazása, csak jótékonyan hathat egyház társadalmunk ziláltságának megszüntetésére : bővebben körvonalozom a főelvet, a közgyűlés kegyes engedelmével. Az emberiség nevelését régen egy intézet — az egyház — végezte ; ma kettő versenyez e téren t. i. az egyház és állam. Mindegyik törekszik a hivatottságot illetőleg előnyét a másik felett igazolni; ép ezért sokszor kellemetlen súrlódás származik közöttük. Az egyház Illés mennyei bő palástjába burkolózva az állam fölött állónak tartja magát, kötelességei után illetékes jogait isteni származásúaknak nyilvánítja. Az állam közvetlen jogot követel embereivel szemben s annak meghatározását, hogy milyen nevelésre van szüksége az emberiségnek: kizárólagos jogául tekinti. Vannak államok, hol nyíltan és titkon foly e két intézmény között a harc, de alig van olyan, hol e nagy kérdés rezgésbe ne hozta volna a szív húrjait, s ne foglalkoztatta volna a gondolkodó elmét. Hát csakugyan elkerülhetlen a harc, egyház és állam között ? Különös, de úgy van, hogy e harcnak, mely az egyház és állam közt foly, mint tudjuk a hírlapokból, közművelődési, kultur-harc a neve. Mig gyermekéveit élte e két nevelő : addig béke, szeretet, tisztelettel párosult félelem kötötte egybe őket; az öntudatra ébredés korszakában ellenséges tábort képeznek, testvér harcot vívnak állam és egyház. Miért? mert az egyház elsőségi jogait makacsul védi és az állam második helyre szoríttatását lealázónak kezdi érezni. Mindegyik intézmény célja: az emberiség nevelése. Az állam törvények segélyével küzd e cél felé. Az egyház erkölcsök ápolásával vezeti e cél felé az emberiséget. Öntözzétek bár az ég harmatjánál tisztább vízzel gyenge csemetéteket s használjátok fel a kertészet minden eszközeit s munkáját: nap melege és fénye nélkül jól fejlődni, hasznosan növekedni nem fog. Az öntözés, gyomlálás, nyesegetés munkáját teljesíti az emberiségre nézve az állam, midőn célszerű törvények alkotása által teljesíti nevelői tisztét; fényt és meleget áraszt a hit sugáraiban s az erkölcs melege altal az egyház. Ha az egyház és állam más célt nem tűz maga elé s ha mindegyik hivatása szerint lelkiismeretesen munkálkodik : egymás mellett ragyogó égi testekként futhatják pályájukat anélkül, hogy helyökből kimozdíttatnának. Csakhogy mindegyik híven teljesítse kötelmét; mert bármelyik érdem nélkül akar első lenni, erőszakkal vagy csalással jograblóvá levén: csak a felizgatott szenvedélyek lecsendesedéseig tarthatja uralmát.