Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1888 (31. évfolyam, 1-53. szám)

1888-08-19 / 34. szám

4406 darab 4845 frt 9 kr értékben. Egyéb szertár is gyarapodott. Az 1858-ban alapított tanári nyugdíjintézetnek van 28,101 frt 65 kr alaptőkéje; ez évben e célra 303 frt adományoztatott. A tápintézet alaptőkéje az i886

/7

-ik iskolai év végén volt 7114 frt 57 kr. Ez az idén 80 frt 22 krral gyarapodott. A javító- és pótvizsgák már aug. 27—30. napjain megtartatnak. A beiratások szept. 1—6-ig lesznek. (Folyt, köv.) —s.— l. TÁRCA. Zsoliár fordítási kísérletek. *) LXXX. Zsoltár. (Ászáf zsoltára a karmesternek.) 1. Néped hű pásztora, vezérlő csillagja, Kinek jósága a sorsot igazgatja, Hallgasd meg kérésünk! lelenj meg Istenünk, mutasd meg népednek Mutasd meg hatalmát te erős kezednek, Oh légy segítségünk! 2. Isten, óh emelj fel minket valahára, Ragyogjon ránk arcod egyetlen sugára S mi meg vagyunk mentve. Seregeknek ura és erős királya, Meddig haragszol még néped imájára Ha hozzád szól esdve? 3-Keserű kenyerünk könytől van átázva, Síró szemeinknek keserű könyárja Bőven hullik rája; S ajkaink üditő cseppet ha keresnek, Keserű italt adsz : könyeink peregnek A bú poharába. Gúny tárgyai lettünk, ellenség csúfjává, Mi Istennek népe nevetség tárgyává, Megtörve, megvetve! Uram! óh emelj fel minket valahára, Ragyogjon ránk arcod egy, csak sugára S mi meg vagyunk mentve! 5-Egyiptomból hoztál nemes szőllőtőkét, S a földbe, — a honnan a pogányt elüzéd, Elültetted szépen; Útját egyengetted 's erősbült gyökere, Betölté a földet 's lett százak menhelye E szőlő tövében. *) Felhívjuk olvasóink s különösen a »szent költészeti kedvelőinek figyelmét ez új »zsoltárosunk€ kísérleteire, melyekben költői erő, kifejezési könnyedség és vallásos kedély tartanak szép összhangot. Kecskeméthy I. a budapesti theol. akadémiát kitűnően végzett lelkész-jelölt, kitől nem rég egy alapos bibliai tanulmányt is közöltünk. Szerk. : - 6. A magas hegyek is árnyában pihentek S hatalmas cédruson felülemelkedtek Ágai az égbe, Egész a tengerig nyúlt ki lombos ága, És gazdagon növő hatalmas hajtása A folvamot érte. Miért romboltad el ennek kerítését? Mért tépi, szaggatja mindenki növését, Kit erre hoz útja ? A vadkan is túrja, erdők, mezők vadja Szabadon jár bele, sértetlen nem hagyja, Kegyetlenül dúlja. Seregek Istene, térj mihozzánk végre, Te fényességedből, az egekből nézz le, Nézd meg csemetédet! Nézd meg ezt a szőlőt, Te kezed munkáját, És a mit magadnak választál, — hajtását Nézd meg, kérünk téged. Kidőlve, levágva égő lánggal égett, Ha csak fenyegetsz is, minket is megéget Haragodnak lángja ... Add reá áldását a te jobb karodnak Kit megerősítél 's választál magadnak, Az ember fiára ! 10. Nem hagyunk el többé, nem hagyunk el Téged! Éltess minket Uram 's bajainkban Tőled Kérünk segítséget. Uram ! óh emelj fel minket valahára, Ragyogjon ránk arcod egy, csak egy sugára S megszabadúl néped. XC. Zsoltár. (Mózesnek, az Isten emberének imája.) 1. Te voltál óh uram, te voltál minékünk, Eleitől fogva biztos menedékünk ; Mielőtt a hegyek és föld lettek volna : Te voltál nagy Isten, Te öröktől fogva! 2. Te porrá zúzod a halandó nemzetet S mondod: porrá legyen, ki porból született; Mert ezer év, mint egy röppenő nap nálad, Mint egy harmadrésze múló éjszakának. 3-Elsepersz bennünket egy lehelleteddel, Olyanok vagyunk csak, mint az álom reggel, Mint a hervatag fű, mely még reggel éled.... Estére levágják — 's hervadt, semmivé lesz. Mert a te haragod elveszít bennünket, Te nagy, »búsulásod« szörnyűképen büntet;