Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1888 (31. évfolyam, 1-53. szám)

1888-08-19 / 34. szám

Bűneink előtted mind ki vannak tárva, Szivünk álnokságát bölcs szemed jól látja. 5-Búsulásod előtt napjaink eltűnnek, Mint a röppenő hang, napjaink repülnek; Hetven, ha több, nyolcvan éveinknek száma, Annak is nyomor, baj a dísze, virága. 6. Ki tudhatja vájjon erős haragodat, Méltóképpen félni elbúsulásodat ? Évünket számlálni taníts Uram, kérünk. S nyerjen bölcseséget a mi lelkünk, szívünk! Meddig haragszol még? Térj hozzánk Istenünk, Gyarló szolgáidnak kegyelmezz minékünk! Tölts be kegyelmeddel minket minden reggel, Hadd dicsérjünk téged 's örvendezzünk kedvvel. Hozz örömet kérünk bánatunkra végre, Hozz vidámságot a sok ínséges évre. Mutasd meg erődet, kik szolgálnak néked, S azok fiainak a te dicsőséged! Szent Jehovah Isten, kérünk esedezve, Méltóztass bennünket te nagy kegyelmedre, S kezeid munkáját erősítsd meg rajtunk, Erősítsd meg kezünk munkáit mi rajtunk ! XXIX. Zsoltár. (Dávid éneke.) 1. Adjatok az Úr Istennek Dicsőséget szent nevének, Adjatok ti fejedelmek, Zengjen minden ajkon ének ! 2. Boruljatok le a földre, Boruljatok le elébe, Nagy a Jehovah Istennek, Nagy az ő szent ékessége. 3-Fent a számos vizek felett Meg-megzendül erős hangja. A dicsőség Istenének Meg-megdördül nagy haragja. 4-A Libánon cédrusfáját Összezúzza dörgő hangja, Libanon hegykoszorúját Szerte tépi, szétszaggatja. 5-És elfúja, mint a pelyhet, És el-tova repül vele ... A Libánont és a Sírjont Megmozdítja lehellete. Dördül hangja nagy erősen S ki villan az ég villáma.. Reszket bele a sík puszta, Reszket a Kádes pusztája. Idő előtt szüli fiát Az erdők megrettent vadja, És az erdők koronája Leveleit leh Hatja. Bár pusztít az Úr haragja, Hanem azért szent nevének O szentséges templomában Dicséretet zeng az ének. Fennt az Úr a vizek felett, Néki zengjen a dicséret, Ki megáldja az ő népét, Ád erőt és békességet. Kecskeméthy István. KÖNYVISMERTETÉS. Halotti beszédek és imák. Irta Kupai Dénes, ruuyai ev. reform, lelkész. Miskolc, Ferenczi B. kiadása. Ára i frt 20 kr. A fentebbi cím alatt megjelent munka tartalmilag három csoportba sorozott dolgozatokat foglal magában. Az első csoportba tartozik 30 halotti beszéd imákkal; a II-ikba 5—5 halotti ima, részint a gyászudvaron, részint a templomban mondandó és végül a III-ikba két síri beszéd. A mi e dolgozatok általános, összbenyomását illeti, erre nézve azt mondhatjuk, hogy szerző szépen, könynyen, világosan tud irni; van elég érzéke a szónoki hatás iránt; több helyütt igazi mély érzés szólal meg beszédeiben és bizonyos nem mindennapi készséggel tudja alkalmazni a találó bibliai lokusokat az oraciók menetében, bár az anyag, a melyet felhasznál, nem nagy s úgy az idézetekben, mint ezeknek szónoki alkalmazásában gyakori az ismétlés. Általában úgy a külső beosztásban, mint magukban a gondolatokban alig van valami változatosság. Chablonszerűek a beszédek és az imák, mely utóbbiak igen csekély kivétellel nem egyebek, mint az oraciók tartalmának rekapitulációi. Ennek dacára mégis azt kell mondanom, hogy szerző sokkal jobban tud imádkozni, mint parentálni. Az imák hangját, tartalmát, szerkezetét sokkal inkább eltalálta, mint az oraciókét; a mennyiben részemről mindég nagyon tapintatlannak tartottam amaz eljárást, hogy oracióinkban pusztán csak a gyászesetnek tárgyalására szorítkozzunk s annak élénk festésével, sőt a hatás kedvéért sokszor kiszínezésével még jobban felszaggassuk az amugyis fájó sebeket és azután alig adunk néhány általános frázisnál egyébb vigasztalást. Különben is minden psychologiai tapasztalattal ellenkezik, hogy azokat a felkorbácsolt érzéseket aztán imára tudjuk birni s az imában tudjuk lecsendesíteni. Ahoz, hogy a szenvedő sziv már imában legyen képes érzéseinek kifejezét adni, ez érzéseknek bizonyos megcsendülésére, nyugodtságára van szükség,