Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1888 (31. évfolyam, 1-53. szám)

1888-08-12 / 33. szám

KÜLFÖLD. Külföldi szemle. i. Vatikáni kiállítás. Beyschlag tanár aDeutsch-Ev. Blattéra című folyóiratának jelen évfolyama _ juliusi füzetében aSincero vangelico« álnév alatt a pápai jubileummal összekötött vatikáni kiállításról érdekes eredeti bírálati közlemény jelent meg, mely éles világot vet a pápa egyházára szemben Krisztus országával. Bírálati megjegyzései, főleg annak megítélésére szorítkoznak : mennyiben nevezhető a Leo által magasztalt pápaság aaz üdv világító fényének az egyes népek között«, illetőleg mennyiben mondható az »a keresztyénség ama geníusának, mely a maga (!) evangyéliomának varázsával diadalmaskodik az egyház s az emberiség ellenségei fölött.« Gyakrabban hangsúlyozta azt a klerikális sajtó, hogy a pápa jubileuma kevésbé vallási, mint inkább politikai jelentőséggel bír, sőt ily értelemben a kúriának udvari organuma, az Osservatore Romano is nyilatkozott (1888. junius 5.). A ki ama téves nézetben van, hogy a pápaság tisztári csak egyházi érdekeket követ, azt elég figyelmeztetnünk a közelmúlt egyházpolitikai eseményekre, így névszerint a karolini szigetek s a septemviratus kérdésére, mi mellett csak az a baj, hogy e kérdéssel még némely prot. körök sincsenek tisztában. A vatikáni világkiállítás céljára vonatkozólag is kijelentette f. i. pápai udvari lap, a melyszerint az adimostrazione mondiale,« tehát világi érdeke szolgálatában _ áll. A kiállítás közelebbi jellemzésére áttérve, a jezsuiták aa hit s a szeretet diadalmát,« sőt aa hit s a vallás csodás jelenségét« szemlélték benne, s a vatikáni sajtó hónapokon keresztül vezércikkezett e szép, s mindenesetre érdekes és jövedelmező themáról. S a brasiliai kolibrik collectiója, a francia-magyar borok, a török dohánynemek, a persa szőnyegek, s a bel- és külföldi fejedelmek aranytól és ezüsttől ragyogó számtalan ajándékai az állítólagos avatikáni fogolycc részére, mindez számos néző közönséget toborzott a kiállításnak. Azt mondja a vatikáni sajtó, hogy aaz egész világ« hódolt a pápának, s tette le ajándékait lábai elé. E tételt is erősen bírálja nevezett közleményünk. Többi között megemlíti, hogy egyes hívők kivételével az egyháznak összes méltóságai, bíborosai, diöcesisei, semináriumai, szerzetei, testületei, egyesületei stb. voltak épen azok, a melyektől legtöbb ajándék került a kiállításba. Szóval a nagy hierarchiai apparatusnak összes tagjai, az u. n. a angyaloka voltak azok, kik körlevelek, pásztori levelek s klerikális lapok által támogatva a vatikáni kiállítás érdekében serényen működtek. A kiállítás tárgyainak értéke 40—60 millió között váltakozik, nem kis megvilágítására az u. n. péterfilléreknek. E mellett figyelembe veendő, hogy a liberális, a pápaiak által u. n. a ellenségesei olasz kormány vámmentesen engedte az összes jubileumi ajándékoknak bevitelét! A közlemény azután áttér az egyes országokból Rómába a Vatikánba özönlött ünnepi ajándékoknak beható jellemzésére. Nevezetesen kiemeli, hogy azokon, főleg az egyházi ruhákon sok keresztyén ellenes symbolika volt szemlélhető, sőt egyes tárgyak határozottan a keresztyénség eszméjével és szellemével ellenkeznek, s a mellett tesznek bizonyságot, hogy a római egyházban a Krisztus tisztelete helyére a pápa és Mária tisztelete lépett. Volt ott jubileumi könyvtár is, természetesen a freiburgi Herder-cégtől, a hol az új romanismusnak eme csodavirágai napvilágot látnak. Mindez végül — jegyzi meg helyesen az i. közlemény csak amellett bizonyít, mily könnyű szerrel gyűjt a pápa kincseket és gazdagságot, a mi azonban korántsem enged a római egyház egészséges ker. benső vallásoserkölcsi viszonyaira következtetni. 2. Luther a berlini censura előtt. A politikai sajtóból is értesültünk arról, hogy a Puttkammer-féle censura akadályt gördített Triimpclmann „Luther"-ének előadása elé, mely eljárás mély megütközést keltett széles prot. körökben. Az aevangy. szövetség«-nek berlini fiókja ez alkalommal következő resolutió: adott ki: „Az evangy. szövetségnek berlini tagjai kijelentik, hogy amaz akadályok, a melyek e Luther ünnepi-játék előadhatása ellen emeltettek, mélyen sértik a prot. érzületet és lelkiismereteié' Beyschlag lapjának i. füzete éles bírálat alá veszi e Puttkammer-féle eljárást, névszerint hangsúlyozza, hogy a legnagyobb prot. államnak évek óta nincs fegyvere vagy szava Luthernek s a reformátiónak római részről való példátlan megtámadtat ás ával szemben, ellenben Tetzelnek s az általa űzött bűnbocsánattal való kereskedésnek történet-dramatikus jelenítését megtiltja a kath. vallásos érzületnek állítólagos megsértése szempontjából. Helyesen emeli ki nevezett füzet „Kirchl. Chronik" rovata, hogy a Tetzel jelenetek törlésének amaz indokolása, hogy általuk a búcsújárás a mai római egyházi közfelfogást teljesen eltorzító alakban van feltüntetve, arra vezetne, hogy a reformátió története általában véve megtiltandó. Ez pedig jelentené az egyháztörténetnek meghazudtolását s a reformátió igazolhatásának absolut lehetetlenségét. Hogy mily benyomással volt a berlini eset a Poroszországon kívül lakó protestánsokra, mutatja egyik adélnémetországi lap«-nak következő megjegyzése: »Unnepi színdarab Berlinben egyetlen felvonásban. Dr. Luther lép föl, hogy 95. tételét fölszegezze. A rendőrbiztos megjelen: a A paritás nevében! Elfogom önt a reformátiónak elferdítéseért.a A közönséghez pedig így szólott: a A reformátió nem adatik elő, mert hallgatni a protestánsoknak legelső kötelessége." A közönség haza távozzék amaz ének közben: aHeil dir ím Siegeskranz.... Üdv Leónak ! Függöny legördül.« Ez a berlini udvari főpapi protestantismusnak gyümölcse, erről lehet ezt megismerni! 3. Egyházi közgyűlések. Az „evangy. szövetségxí kongressszusa f. hó 12—14. napjain Duisburgban, az egyetemes Gusztáv-Adolf-egy let szept. 4—7. napjain Halléban, a 9-ik ó-kath. kongresszus szept. 1—3. napjain Heiielbergben, végül pedig a belmisszió (25.) kongreszszusa szept. 10—13. napjain Kasselben tartja rendes évi közgyűlését. Az aevangy. szövetség« közgyűlésének szónokai : Triimpelmann torgaui lelkész, Beyschlag hallei tanár ki, „a valódi és hamis türelemről" fog értekezni, továbbá Weber gladbachi lelkész, ki aa római katholicismus német társadalmi szervezetéről«, végül pedig Queken giesseni tanár, ki a Luther az államban s a népéletbena című érdekekes themáról fog értekezni. Az aevangy. szövetség« elnöksége gróf Wintzingerode, Barívinkel erfurti lelkészből, Beyschlag hallei tanárból, Fricke lipcsei tanárból, Göbel hallei konsist. tanácsoslelkészből, Leuschner merseburgi supetintendensből, Lip~ sius és Nippold jénai egyetemi tanárokból, Warneck rothenschirmbachi lelkészből s végül Wite schulpfortai tanárból áll. A gyűlés lefolyására alkalmilag visszatérünk. 4. Rövid hírek. A német prot. egyházi lapok Kahnis lipcsei, és Schweizer zürichi egyet, theol. tanár halálát jelentik. Előbbi a szűkebb orthodox felekezeti, utóbbi a szabad modern theol. iránynak volt híve. Úgy az egyik, mint a másik a hittani irodalom terén tűnt ki, s