Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1888 (31. évfolyam, 1-53. szám)

1888-08-12 / 33. szám

főleg Schzveizer hittana az, mely a modern hittani irodalomnak egyik legremekebb alkotása. Mindkettő mélyreható nyomokat hágy az evangy. protestantismus szellemi életében. A modern konfessionalismusnak legjelesebb rendszeres theologusa, az erlangeni Frank, a bajorországi 18. egyetemes lelkészi értekezleten Erlangenben figyelemreméltó előadást tartott „Ritschl theologiájának egyházi jelentőségéről" Kiindul a bűn s a kegyelem tapasztalatának Luther- és Ritschl-féle eltérő felfogásából elég kritikai érzékkel méltatja a Ritschl theologiájában foglalt igaz mozzanatokat. Thesiseiben azonban kiemeli, hogy helytelen e theologia észjárása, a midőn a természetes theologiát s philosophiát a hittanból kizárja, kimutatja annak gyengéjét az istenországáról szóló tanban, az egyes ember s az Isten közvetlen vallásos viszonyának hiányos hangsúlyozásában, főleg pedig Ritschl hiányos felfogását Krisztus személye és művéről s az üdvelsajátításról. Végül a theologiának az egyházi gyakorlati életre való alkalmazásánál Frank az egyházi múlttal, sőt némileg a ker. egyház egyet, hitvallásával való szakítást lát. Mi pedig azt hiszszük, hogy ez hiányos felfogása a nagy göttingai hittudós theologiájának! — Zahn erlangeni tanár a lipcsei, Wite schulpfortai tanár pedig a greifswaldi egyetemre hivatott meg. Ügy hallom, hogy a greifswaldi Haupt a hallei egyetemre fog meghivatni, mely főiskola a közel múltban 3 nevezetes hittudóst vesztett el. A göttingai ó-szövetségi tudásnak és orientalistának a legközelebb elhunyt Bertheau tanárnak eddig nincs még utódja. — Jun. 11 —13. napjain — mint a hazai napi sajtóból is értesültünk — ülte meg a bolognai egyetem 800 évi fennállásának jubileumát, a melyen féltett kincsünk fővárosi egyetemünk is volt képviselve-Luthardt »Allg. Evang.-Luth. K. Z.«-ja szerint tán a legrégibb egyetem a világon, a mennyiben még II. Theodosius császár jogi iskolájából keletkezett 425-ben. Volt idő, a midőn 10 ezer hallgatója volt Európa összes tartományaiból. Az egyetemnek egyik sajátszerűsége abban állott, hogy még a 18. század elején is női hallgatói és tanárai voltak. Az újabb jogi tudománynak' és pedig úgy polgári, mint kánonjogi részének fejlődése a bolognai egyetemből indult ki, s jogtanárainak befolyása úgy tudományos, mint társadalmi-politikai tekintetben mindenütt volt érezhető. Híresek voltak intézményei is. 20 ezer kötetből álló könyvtára s 1000 ritka becses kézirata van, s oly annyira büszkeségét képezte a városnak, a honnan nevét is kölcsönözte, hogy »Bononia docet« jellegével biró emlékérmeket veretett. Az akad. tanszabadságon alapuló egyetemi műveltségnek vagyunk mi magyarok is tántoríthatatlan hívei, csak az a kérdés, vájjon ifjúságunk elég érett-e e szabadságra, a mi a sikeres egyetemi tanításnak sine qua non-ját képezi! Dr. Szlávik Mátyás. IRODALOM. Lapszemle. Több felől jött felhívásnak engedve s tett igéretünket is beváltandók, megkezdjük szemlénket az időszaki sajtó termékei fölött, előre kijelentve, hogy célunk nem csupán regisztrálni, hanem idő és alkalom szerint olykor-olykor kritizálni is. A regisztrálás vagy helyesebben tarlózás által olvasóink azon túlnyomó többségének érdekeit kívánjuk szolgálni, kiknek nem áll módjában sok vagy épen minden egyházi lapot járatni és olvasni. Kritikával azért akarjuk e szemléket kisérni, mert ez úton sok kisebb rendű oly kérdésben is eszmét cserélhetünk, melyek pl. egy vezércikk tárgyául nem elegendő fontosak, de rövidebb eszmeváltásra érdemesek és alkalmasok. Reméljük, hogy lapunk érdekességét és változatosságát, minek fokozására teljes erőnkből igyekszünk, némileg ezáltal is emeljük. Szemléink tárgyát leginkább az egyházi lapok képezendik, de hébekorba áttekintünk a világi időszaki sajtó-termékek mezejére is, mivel a vallás-erkölcsi, egyházi és iskolaügyi kérdések szellőztetése mai napság már a napi lapok hasábjain sem ritka dolog. Kezdjük hát el a »Protestáns közlöny«-ön, lapunk a legidősebb testvérén, melyet 18 évvel ezelőtt Szász Domokos mostani erdélyi püspök alapított az erdélyi különleges egyházi érdekek támogatására s most Szász Gerő egyh. ker. főjegyző szerkeszt. Hittani álláspontja liberális, de az unitáriusokra nagyon haragszik; egyházpolitikája separatistikus, mely a többi kerületek dolgaival keveset törődik, de az egyházi egységet velők in necessariis buzgón ápolja; tárca rovatában sok becsese gyháztörténelmi adatot közöl, legtöbbet Koncz József marosvásárhelyi tanár buvárlata alapján; interconfessionalis kérdéseket előszeretettel fejteget, polemikus éllel írva a romanismus ellen. Kiválóbb cikkírói Szász Béla egyet, tanár, Szász Gerő és Bitai Béla fiatal s. lelkész, ki néhány cikkével már is jól készült és szép tollú írónak bizonyítá magát. Tanügyi kérdésekben Felméri Lajos, Dózsa Dénes és Váró Ferenc ismert tanférfiak írják a Közlöny legjobb cikkeit. Legközelebbi számaiban (29—31.) a hírhedt pápai encyclicát taglalja három magvas vezércikkben Szász Béla, ki találó gúnynyal »De servitute humana« nevet ad a »De libertate humana« cimű köriratnak. Meggyőzőleg mutatja ki cikkíró, hogy az encyclica midőn »első felében egész elragadtatással, az ékesenszólás áradozásával állítja oda és dicsőíti a szabadságot, mint az ember legistenibb tulajdonságát, jogát és valódi lényegét, az erkölcsiség alapját és biztosítékát, melynek Isten akarata szerint való érvényesítése üdvösségre vezet: mindezt csak azért teszi, hogy továbbat, szemfényvesztő mesterséggel Isten akarata helyébe az egyház akaratát és tekintélyét csempéssze s a szabadság sajtját magának foglalva le, az engedelmesség száraz kenyerét nagy kegyesen a fejedelmeknek, államoknak és népeknek, mint az ő isteni helytartósága alá rendeltetett embereknek nyujtsa.« Természetes aztán, hogy az államban és az emberek között minden olyan szabadságot, melyet nem az egyház engedélyez, bűnösnek, az ördögtől származottnak és örök kárhozatra méltónak bélyegez ; természetes, hogy a liberalismus, ez a bűnös és istentelen szabadságok után törekvő szabados irányzat, anathemával sujtatik, mert a mi a naturalizmus és racionalizmus a filozófiában, az a liberalizmus a politikában, legkivált pedig a »liberalizmus azon legveszedelmesebb fajtája : Isten uralmát megtagadni. Ez elveszi az egyháztól a tökéletes társaság jogait és természetét s az állam hatáskörét annyira kitágítja, hogy mint bármely társaságot az Isten egyházát is az államnak rendeli alá.« Pedig ha szabad is az állam ügyeivel törődni, és foglalkozni; ha szabad a szólás és véleménynyilvánítás »azon dolgokról, melyeket Isten (== egyház) kutathatóknak és megvitathatóknak engedett; szabad adót vetni, katonát tartani s az embereket elítélni: de nem szabad saját lelkiismeretünk szerint választanunk és követnünk vallásunkat; nem szabad a tökéleles társaság (= egyház) szavait és tanításait bírálat alá vetnünk vagy épen azok ellenére cselekednünk; nem szabad belátásunk és meggyőződésünk szerint szólanunk és tanítanunk; szóval nem szabad semmit ten-