Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1888 (31. évfolyam, 1-53. szám)

1888-01-22 / 4. szám

Harmincegyedik évfolyam. 4. sz. Budapest, 1888, január 22, PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP SZERKESZTŐ-és KIADÓ-HIVATAL: IX, ker. íinizsy-ufca 29. SÍ. I, sm, Előfizetési dij: Helyben házhozhordással s vidékre postai küldéssel félévre 4 frt 50 kr., egész évre 9 frt. Előfizethetni minden kir. postahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban. Hirdetések dija: 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásáért 5 kr., egyszeriért 7 kr. sorja. — Bélyegdij külön 30 kr. Teljes számú példányokkal mindig szolgálhatunk. ""HÜ Egyházi irodalmunk fejlődésének akadályai. Régi panasz, mely e Lap hasábjain is többször elhangzott már, hogy egyházi irodalmunk mezeje meglehetős parlagon hever s a mi rajta itt-ott tenyész, abban is sok a gyom. Gyakran elmondatott, hogy theologiai irodalmunk egyoldalúkig a napi (mondhatnám: heti) fogyasztásnak termel, hogy tudományos vállalataink mindegyre elbuknak, hogy népies építő irodalmunk sehogy sem tud lábra kapni, s hogy időszaki sajtónk, noha külterjileg feltűnően gyarapodott, extensive mégis nagy részben a fejlődés kezdetleges fokán vánszorog. E panaszok jogosultságát általában véve kénytelen beismerni minden figyelmes szemlélője egyházirodalmi viszonyainknak, mert elvitázhatlan tény, hogy e tekinteten nagyon el vagyunk maradva még a velünk egyenlő számerejű külföldi testvéregyházaktól is, ha pedig párhuzam nélkül csak magukban tekintjük irodalmi viszonyainkat, a legszelídebb bíráló is kénytelen beismerni, hogy míg a tudományos theologiai irodalom feltűnően meddő, addig az egyházi lapirodalom terén talán túltengés is mutatkozik. Ennélfogva azt hiszem, elég méltó és érdekes e tárgy arra, hogy most, midőn irodalmi társulás útján ismételt kísérlet van keletkezőben egyházirodalmi viszonyaink javítására, egy kis cikk keretében rámutassak azon gyökeres okok némelyikére, melyek nálunk az egyházi szakirodalom fejlődésének állandóan visszatérő akadályai. Midőn ezt a nt. szerkesztőség becses engedelmével megkísértem, örömmel veszem, sőt kérem a nálam tapasztaltabbak kritikáját; mert igaz, hogy két évtizedes tapasztalás is támogatja elmondandó nézetemet, de mások többet is tapasztalhattak, jobban is megfigyelhették a tényeket, melyekre én a magam véleményét bazirozom. Az egészséges irodalmi fejlődéshez szükséges két főtényező, iró és olvasó közönség, nálunk egészben véve is, de különösen protest. egyházi téren számban és erőben mindig kis méretekben mozgott. Az egészséges közszellem vagy ephemer lelkesedés néha ideig óráig fokozta az erőket és tágította ezek működési keretét, de egészben véve jelenben és jövőben mindig szem előtt kellene tartanunk államilag hogv es egyházilag, vagyunk, melynek nem szabad nagy méretekben tervezni, számítani és szervezni. A számbeli erő hiányát a futó lelkesedés csak kis időre és lázas pillanatokban pótolja, ezek pedig egyesnek és közéletnek rendkívüli állapotjai, melyekre mint muló életjelenségekre a bölcs nem épít. xAz én szemem előtt mindig ez lebegett, midőn egyházunk ma már részben veterán, részben még teljesen munkabíró íróit, írói pályájuk kezdetén, egyénenként vagy egyesületben, egykor nemes hévvel láttam a »szent tudomány« műveléséhez kezdeni s azután kedveszegetten, nem egyszer elkeseredetten visszavonulni a gyászos resignatio szavaival: nem lehet itt semmit lendíteni a dolgon ! Hogy esik az7

hogy míg más téren hazánkban is, külföldön az egyházin is, az írók míg erejük bírja, mindig megmaradnak és kedvvel munkálkodnak választott szakjuk mellett: addig a mi egyházi íróink és tudósainknak csaknem kivétel nélkül az a közös sorsuk, hogy egy ideig nagy erővel, nemes hévvel dolgoznak, küzdenek s azután egyszerre csak elhallgatnak, visszavonulnak, elkedvetlenednek ?! Honnan van az, hogy a Ballagiak, Filók, Heiszlerek, Iiahnok, Kovácsok, Szeremleyek stb. hatalmas hangjai a szaktudomány terén egymásután elnémultak s hogy egy Ballagi, Szász Károly, Szilády Áron, Baksay Sándor s több más fényes nevei egyházunknak inkább az irodalom más ágában keresnek és találnak tehetségeiknek megfelelő munkatért és érvényesülést akkor, kis nemzet es ds egyház