Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1888 (31. évfolyam, 1-53. szám)

1888-08-05 / 32. szám

Harmincegyedik évfolyam. 32. sz. Budapest, 1888, augusztus 5, PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. SZERKESZTŐ-és KIADÓ-HIVATAL: IX, ker. Kinizsy-utca 29, sz, 1, em. Előfizetési ára: Helyben házhozhordással s vidékre postai küldéssel félévre 4 frt 50 kr., egész évre 9 frt. Előfizethetni minden kir. postahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban. Hirdetések dija: 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásáért 5 kr., egyszeriért 7 kr. sorja. — Bélyegdij külön 80 kr. ÜT Teljes számú példányokkal mindig szolgálhatunk. Felelet „Anonymus Yádjai"-ra. A lapunk f. é. 26. számában megjelent »Egy kis visszapillantása című vezércikkünkre az »Evang. Egyh. és Iskolacc 27. 28. és 30. számaiban ,, Anonymus vádjai" címmel Dr. Masznyik Endre theol. tanár úr három cikkben felel s a nála már egészen megszokott élességgel veti szemünkre, hogy nem vagyunk se kálvinisták, se lutheránusok; a mi utunk a felekezetenkívüliség, a negatió útja ; hogy mi vagyunk s nem ők az igazi separatisták és particularisták, ^türelmetlen, zsarnok szellemek,« az unió ellenségei, »kik a lutheránus egyház saját benső egységét a nemzetiségi ellentét szítogatása által folytonosan megbontani törekedtünk;« hogy mi a lutheránusok összes dolgai közül mindég »bizonyos titkos örömmek csak a pánszláv kérdést tárgyaltuk ; hogy a midőn a Luthertársaság megalakult, mi »a régi jó szomszédok, de csak egy bátorító szóval sem fordultunk hozzájok.cc Ezek a vádak. Majd üres, semmitmondó kifogásokkal reflectál arra, hogy miért nem támogatta a lutheránus egyház a protestáns irodalmi társaságot. Üres kifogások ezek azért, mert mindazokat, a miket Masznyik úr elmond, csak posteventum láthatta meg mindenki s Önök mégis előre már húzódoztak tőle, a mikor még mi mindannyian teljes reménységgel voltunk; pedig nem hiszem, hogy különösebb kegyelem Önöknek a jövőbe belátó prófétai lelket adott volna ! Végül jónak látja a cikkező az uniót magyarázgatni, felmutatni annak szükségtelenségét, kivihetetlenségét, sőt egyenesen »egvházgyilkoIó« hatását és kijelenti, hogy nem kell az unió, »annak nagy akadálya van, mert Pozsony nem fér el se Debrecenben, se Budapesten. « »Ne érzékenykedjünk hát<c — végzi épületes cikkeit — »krokodil könnyeket ontván, hanem lásson ki-ki a maga dolgához. Budapest A munkában legyen első s ne a névtelen vádaSfcadásban.cc Ez Dr'. Masznyik Endre úr cikkeinek gondolatmenete. Ha a két első cikk merő s minden alapot nélkülöző vádaskodásai és gorombáskodásai mellett maradt volna csak meg a szerző, — a nélkül, hogy csak egy pillanatra is eszembe jutott volna vádjai alaptalanságát kimutatni, s kötözködéseit visszautasítani, mert hiszen erre semmi szükség sincs — legfeljebb csak a »Különfélékcc rovatában egy kis rövid reflexióval annyit jegyeztem volna meg, hogy lehívjuk olvasóink figyelmét Dr. Masznyik E. úr ez s ez cikkeire, igen érdekesen jellemzik azok írójukat ; különben pedig nem nekünk ír, hanem a türelmes papir közvetítésével tulajdonképen haza beszél; nem kívánjuk hát circulusait zavarni és csak arra vagyunk bátrak figyelmeztetni, hogy máskor legyen nagyobb politikus, mert van ám abban valami kicsiny igaz, a mit Talleyrand mondott, hogy a szavak arra valók, hogy gondolatainkat velők elleplezzük. De miután a III. cikkben bizonyos elvi, vagy ha úgy tetszik, eszmei magaslatra emelkedik, — bálidé is felviszi magával azt a bizonyos »mogyorófa vesszőt,« melylyel ő azokat, a kik vele egy véleményen nincsenek szeretné »kidomborítanicc — és az uniót magyarázza s több fontos nyilatkozatot tesz: ezért jónak látom e helyen felelni a t. tanár úrnak, »krokodil könynyeimtőlcc megszáradott szemmel igyekezvén mögéje pillantani a szabadon hagyott repedéseken azoknak a cifra festésű kulissáknak, melyekre az ág. hitvalláshoz való ragaszkodás és a lutheránus egyház minden intézményeinek hú fenntartása van látszólag felpingálva, de a melyek a szelídebb színezetű nemzetiségi törekvések dédelgetését s illetve e törekvések jogosultságának elismerését rejtegetik hátuk mögött.