Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1888 (31. évfolyam, 1-53. szám)

1888-07-22 / 30. szám

rancsoló módba teendők ! Röpködnek a lepkék stb. Kidolgozás : Röpködjenek a lepkék stb.... 16. feladat: Ragozd előbb a jelentő, azután az óhajtó, végre a foglaló módnak minden idejében a következő 2 mondat igéit: Amint nyilik az ibolya, te távozol, én pedig szomorkodom. Miért gyanakodol, hogy én árulkodom rád ? Kidolgozás. .. 17. feladat: Javítsd ki a következő mesében előforduló igeragozási hibákat! Egyszer a sánta uszkár talalkoz a város kapuja előtt a béna kandúrral. »Rendkívül örvendeg, mondd a kandúr, hogy pajtásra találog stb.« Kidolgozás... 18. feladat: Javíttassanak ki a következő mondatokban előforduló igeragozási hibák ! Gyakren emlékezz meg a halálról és nem vétkezesz. Ki tilos helyen láttatna és szándékos törvényszegőnek látszatna, bármily jámbornak lás is különben, méltó, hogy bűnhődjön, stb. Kidolgozás... 19. feladat: Kijavítandók az alábbi adomában előforduló nyelvezeti és helyesírási hibák s kiteendők a hiányzó pontok, kérdő és felkiáltójelek ! Sóér meg paprikáér kütték a kis fijút, de csak edj tánjért attak hozzá mekmadjarászfán neki, hogj egyik felében tegye a sott, a másikban a paprikad »adj garasárra sótt szóly a gyerek a szadótsnáll és beleméredi a tánjérban. stb. Kidolgozás... 20. feladat: Tétessenek ki a következő körmondatokba a kellő írásjelek!« A 21. és 22. feladatnak mondatelemzés a célja. Ez volt az első évi tanfolyam írásbeli termelése. Pillantsunk bele még a második évi dolgozatokba is. »i. gyakorlat: Kijavítandó az alabb következő levélnek nyelvezeti hibái! Mélyen tiszteltt Nadjbáttyám! Véktelen nagy volt szomorusággom és bánadom, midőn vettem leverő azon hírt, hogy mélyen tiszteltt Nagy bátyjámat a mostoha zsors nehéz betegséggel meglátogata. Kétszeresen fájt nekem e tudad« stb. Kidolgozás. Eme hosszú levél után következik a másik kijavítandó levél, a mely így kezdődik: »Drága Nagynéném 1 Három hetek elutazása óta innen multak, és mi nem a legkisebb hírt sem vettük, hogy kegyed szerencsésen Pozsonyba meg-e érkezett és hogy találja magát. Mi hordunk gondot, hogy Kegyedet a messze úton talán egy szerencsétlenség találta. Jó anyám kérdez minden napokon a postán, hogy semmi levél Pozsonyból nem futott-e be.« stb. Kidolgozás. A harmadik gyakorlat szintén kijavítandó levél s így kezdődik: »Tekintetes Uram ! Ha egy tulajdon könnyelműsége által szerencsétlenné lett ifjú valamely emberszerető kegyes szívnek gyengéd szánakozására s enyhe részvétére még számlálhat, Önnek nagyrabecsült pártfogóságában és emberbaráti segítségében bizonyos vagyok.« stb. Ezt a mondatot a kidolgozás következőleg adja vissza : »Ha egy könnyelműsége által szerencsétlenné lett ifjú száriakozásra még számíthat, Önnek pártfogásában bizonyos vagyok.« stb. A 4., 5., 6., 7. és 8. gyakorlat leveleket, szerződést meg folyamodványt elemeztet fő- és mellékmondatok szerint. A többi, mintegy 8 dolgozat már az írálytani ismereteket példázza, azokra tehát már nem kívánok kiterjeszkedni. * * * Be van mutatva két tanítónőképző-intézet, s ha az írásbeli dolgozatok' után ítéletet mondani jogosult dolog, az esetben a maga véleményét kiki megalkothatja. Az feltűnik az első tekintetre is, hogy a magyar nyelv tanítására vonatkozó törvényes utasításokat emez intézetek nem jól értelmezik. S habár elismerjük, hogy körükben szorgalomban hiány talán nincs, másrészről tagadhatatlan az, hogy az anyanyelv oktatása tekintetében megállapodott irányelveik nincsenek. Ügylátszik, egyedüli törekvésük némi nyelvtani ismeretek nyújtásában határozódik. Ez náluk a cél. S távolról sem érzik azt a nemzeti feladatot, a melyet az édes hazai nyelvismertetése által el kell érnünk és el lehet érnünk. Ha a mi nyelvtanításunk ilyen, úgv unalmasabb, gyötrőbb, tehát szellemtelenebb foglalkozást annál nem képzelhetünk. Itt minden fáradság kárba vész, mivelhogy annak hasznát sem az egyéni, sem a gyakorlati élet nem veheti. Emez eljárások alkalmával tárgyat a növendék soha sem keres, sem magán kivűl, sem magában belül. S az a számtalan mozzanat, a melylyel az ifjúi lélek tele van, rá és ránk nézve mindig nyomtalanul elvesz. Azokra vonatkozás sohasem történvén, az egyén a maga kedélye és érzelme kincseit nem ismeri; azokat sem nem élvezheti, sem nem gyarapíthatja. Az ő erkölcsi élete, az ő élénk fantáziája, az ő érzése az Isten, a haza, a család, a természet, az emberiség iránt, az ő talalékonysága mind hiába való őserők, mert hiszen eme rendszeres rendszertelenségek szerint a szavak és kifejezések szörnyszüleményeit neki nyugodtan le kell masolnia, s azután egy más alkalomra azokat józan észjárás szerint ismételni. Ugyan miben áll itt a nevelő hatás ? Miben nyilvánul itt a szakiskola? A mi elemi iskoláink mihez fűzhetnek e képző eljárás folyama alatt nyelvoktatási szempontból reményöket ? Vájjon mi fogja az ő eljárásukban a mi kis gyermekeinket érdekelni, mulattatni, meghatni, megnyerni? Mi gazdagítja szókincsüket, mi izgatja őket a kitartásra, miben fog nyilvánulni az ő szerkesztésbeli ügyességük? Miben keressük azt a biztosítékot, a mely, mint szülőt, megnyugtat bennünket arra nézve, hogy ha gyermekeink az iskolából kikerülnek, könnyen fognak bánni a tollal, azaz beszédben érzelmesen, írásban értelmesen ki fogják tudni magokat fejezni ? Pedig a cél ez s minden más csupán ennek az eszköze. Á maga érzelem-, képzelem- és gondolatvilágává! azért all előttem a tanuló, hogy rávezessem arra, miként jehet azokat kifejezett gondolatokká szerkesztenünk. És a midőn azt a szerkesztést végzi, azzal kapcsolatban önkényt nyerheti a nyelvi, az alaktani ismereteket. Minő rendszer tehát az, avagy a lélektan melyik törvényén alapszik az az eljárás, a melyet a felmutatott példák elénkbe tárnak ?! Éliszen eme füzetekben nincs a növendéknek egyetlen szava, egyetlen kifejezése sem. Ugyanazért mi maradhat meg azokból az ifjú lelkületében ? Megdönthetetlen igazság, hogy a mihez könnyen jutunk, annak nem nagy a becse előttünk. Ez az igazság különösen nagy érvényű a nevelésben. Ámde ezekben a dolgozatokban mi az, a mihez némi fáradsággal jutott a tanuló ? Mi izgatta őt a türelmes fáradozásra, s mi jutalmazhatta volna meg fáradozásaiért ?! Mindazokat leírták a növendékek, mert lediktálták nekik, s a mennyiben ki kellett dolgozniok, azt ki is dolgozták, mivel muszáj volt. Es aligha úgy nem lesz, hogy ezen methodus szerint majdan tanítani is fogják a magyar nyelvet azért, mivelhogy az kötelességükké van téve. És milyen lesz az eredmény! Olyan, a minő most. Joggal -fogjuk-e tehát az elemi iskolát hibáztatni ? De vájjon igazságosan vádoljuk-e a polgári és felső népiskolákat ?