Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1888 (31. évfolyam, 1-53. szám)

1888-07-22 / 30. szám

ezen utóbbi kötelesség inkább az egész, az egyetemes emberiség ügye lett és lesz mindinkább, addig a vallás maga úgyszólván kinekkinek magán ügyévé leend, s mint számtalan példa igazolja, a modern államok annyiban teszik magukévá a vallás ügyét — eltekintek e helyen mindennemű politikai visszaélésektől s usurpátióktól, pusztán csak mint elvről beszélek — amennyiben általa a jó rend, erkölcsösélet, türelem és szeretet ügye szolgáltatik, a nélkül azonban, hogy a minden ország alapja és talpköve a tiszta erkölcs stb. jogos elvben az erkölcs szó helyére a vallás szót hajlandók volnának odatenni, mert ma napság mind erősebben hangsúlyozott igazság gyanánt kezd terjedni azon nézet, hogy vallás és erkölcs bár egymással szoros összefüggésben állanak, de azért egymásnak nem mulhatlan előföltételei. Százerekre megy azon magas műveltségű emberek száma ma, kiket vallás tekintetében egyetlen felekezethez sem lehetne beosztanunk, s ha számon kérhetnők hitöket illetőleg, meggyőződhetnénk, hogy ily valamivel vagy egyáltalán nem rendelkeznek, vagy hogy az legtisztább krisztusi mivoltában nem áll többől nálok, mint hogy : egy Isten van, s hogy ez az Isten csupa szeretet, nem egy haragos bosszúálló Jehova, hanem minden ember szerető atyja, s nekünk is mint embereknek szeretnünk kell egymást mint önnön magunkat. A jövő életről ! már nem merném állítani, hogy ily rövid formula mellett is csoportosítani lehetne valami nagyszámú művelt tömeget. Hogy a fenti hitvallástétel mennyiben igazán krisztusi, keresztyéni, ám ítéljék meg a theologus urak, de nekem még engedjék meg talán naivul kinyilatkoztatnom, hogy ezen vallásnak nincs semmi köze az önök dogmatikájához, mely azt tanítja, hogv Jézus a 2-ik Ádám, az emberiség eszményi fogalmának megvalósulása; sem az nincs vele összefüggésben, hogy hogy sajátítható el az üdvösség a szent lélek működése folytán ; sem arra nem vállalkozik, hogy »Jézusnak Isten emberségét az ember eszményének és az Isten hasonmásának megtestesülésében ez értelmetlen szózagyvalékban lássa. Más szavakkal : az embereknek vallásra és nem dogmaticai szőrszálhasogatásokra van szükségök fent és alant egy aránt; ha egységes hitéletet nem látunk sehol, annak a dogmák kovácsai egyedüli okai, kik a vallás által nyitott földi mennyországban élettelen talán csak nagy régen szükséges hittételek hurokjaiból készítettek elválasztó törvényeket, gondoskodva itt-ott nyílásokról rajtok, melyeket olykor-olykor össze horkolhassanak. Á keresztyénség egész történeti múltja kezdettől máig folytonos tévelygések szándékos vagy szándéktalan ferdítések láncolata s igazi Isten áldása az emberiségen, hogy dicső alapítója oly egyszerű félreérthetlen, világos szavakba íoglalá össze vallása lényegét, hogy azokat közel két ezredév sokszor vér után ásítozó szó és ökölharcai sem tudták elcsűrni csavarni, bár a szeretetlenség és vérboszú pecséteivel sokszor elékteleníték. Mint protestáns s vallásomat hőn szerető ember örökös szégyenbélyegnek tartom a Krisztus egyszerű, boldogító vallását elrűtitó, kapzsisága kielégítése végett anyagi eszközzé alásülyesztő katholikus egyház ellen hatalmasan fellépő protestantismusra nézve azt, hogy még ma is hat, vagy Isten tudja hány felé húznak a helyett, hogy megértve egymást, a Krisztus vallásának kézzellogható igazságait, eltekintve a dogmák, confessiok sirból feljáró szellemeitől, visszaadnák a világnak az ész és szív csendes békéjét s összetartva emelnék fel hatalmas hangjokataz emberiség lelkiismeretével ma is gonoszul sáfárkodó lelketlen ámítás ellen. Mindenki tudja ma, hogy mi hozta létre a reformatiót, mi ellen protestál a protestáns világ azaz... talán ép az a íő baj, hogy ez utóbbit kevesen talán senkisem tudja?! Mi magunk vagyunk első sorban az okai úgy hazánkban, mint külföldön. Más időket élünk ma, mint éltek a Luther és Cálvin korában. A protestantismus igazi jelentését nem nehéz meghatározni, a nélkül, hogy nagyhangú frázisok, vagy benső tartalom nélküli logicai fogalomcsavaráshoz kellene folyamodnunk. Á protestantismus olynemű szereppel bír a keresztyén vallás terén, mint a minővel a természettudományok a magia, alchymia s általán a csodák történetével szemben bírtak s bírnak; mindkettő a szabad vizsgálódás alapján áll, mindeneket az értelem szemével vizsgál, elvet minden tekintélyt, mikor magát a tekintélyt kell fürkésznie, kinek nevében ezredéven át hurcolták vérpadra egyesek s ezrek tiszta lelkiismeretét és meggyőződését. Ez a protestantismus ép úgy tiltakozik a Luther és Cálvin egyes tanai istenítése ellen, mint a kath. egyház csodatevő szentjei, a pápa csalhatatlansága, a modern theologusok mesterségesen kicikornyázott hitrendszere ellen. E protestantismus nem ismer katholikus, református, evangélikus, unitárius, zsidó stb. embert, hanem csak embert, embereket, Isten fiait, kiknek egymást szeretniök kell. Ez a protestantismus nem félti vallását, ha a Mózes naiv teremtés története a zsidó nép gyermeteg meséjének bizonyul be s helyébe a Darwin evolutio elmélete lép, mert tudja, hogy vallásra bármely esetben szüksége lesz az emberiségnek; nem félti Jézus