Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1888 (31. évfolyam, 1-53. szám)

1888-07-22 / 30. szám

eszményi nagyságát, ha bebizonyul, hogy az új szövetség csodás elbeszélései szintén csak azon kor lelki szükségének kinyomatai valának; nem félti önmagát sem, ha kitűnik róla, hogy ma más, mint volt a Luther s Cálvin korában, a debreceni vagy váradi zsinat idejében, mert a protestantismus egy folytonosan fejlődő életelv, kovász, mely a szellemi tudatlanság elfogultság és önzés tésztáját újra meg újra áterjeszti, hogy belőle a lélek számára az élet kenyerét készíthesse. Én Istenem! be sok téves dolgot összeirtak a vallás letéteményesei a keresztyénségről! be szerencsés ki ezek helyett még ép szemekkel olvashat a legigazabb nyitott könyvben, Isten szép természetében! Pedig itt is vannak, még pedig hatalmas harcok, egész világokat, nemzedékeket állat s növényfajokat elpusztító harcok, de az ellentétek szépen el is simulnak a természet örök életében röviden mondható ezredévek alatt; - a létért való harc földünkön naponkint millió meg millió lény életét oltja ki ; a sivatag oroszlána az elejtett préda fölött az őt csak nem rég fölnevelt anyja szívébe mártja körmeit, hogy magát táplálhassa s az ember, ki munkája árán könnyen megkeresi, mi önfentartására szükséges, hányszor emel fegyvert embertársa ellen csak azért, mert ez talán üresnek vagy csak más világokkal teltnek tartja azon örök kék boltozatot, melyet ő földöntúli csodás szellemek honának tart. A vallás őreinek tisztába kell már jönni valahára azzal, s másokat is tisztába kell hozniok a felől, hogy a vallás a kutatás egyetlen ága felett sem gyakorolhat befolyást s ha ezt talán nem is igényli magának, tisztában kell lenniök azzal, hogy vallásbeli fogalmaink s gyakorlati alkalmazásuk rendszeresítése más és mindenkor is más lesz, mint a világ, a nagy természet tüneményeiről való fogalmaink rendszeresítése. Más szavakkal : a vallás, mely a nagy mindenség s így az ember előállását s ezek célját az Istenre való hivatkozás által igyekszik meglejteni, nem taníthat mást, mint amit a mai reál tudományok kézzelfogható igazságai megengednek, melyekkel szemben a dogmatika hitelvei sajnos ez ideig s legnagyobb valószínűséggel soha sem is fognak maguknak érvényt szerezhetni. Komoly intés foglaltatik ebben reánk protestánsokra nézve. A felvilágosodás a mi kezeinkbe szolgáltatja minden lépésével a leghatalmasabb fegyvereket ama másik nagy fekete sereggel szembe. A csatát az nyeri meg, ki szellemi téren marad győztesnek, s mert mi szellemi fegyvereken kívül egyébbel nem rendelkezhetünk: nagyon itt az ideje, hogy kicsinyes felekezetieskedés helyett fogjunk egymással testvéri kezet s a felvilágosodás szent nevében elsők legyünk azok között, kik a humanismus legfenségesebb apostolának Jézusnak egyszerű, emberi toldozásoktól megtisztított nemes keresztyén vallását egyesülésünk által egy lépéssel közelebb visszük eredeti tisztaságához. Vagy talán az a sorsa az emberiségnek, hogy örökké tévelyegjen? Agricola. ISKOLAÜGY. Nyelvünk iskolai oktatása. Nemcsak a tanítói és tanári kart, hanem a családokat is élénken foglalkoztatja a magyar nyelv iskolai tanításának a kérdése. Forronganak az elmék s többékevésbbé tisztázódnak a nézetek. És nem tagadhatjuk, hogy e jótékony izgatottságot az a birálati nyilatkozat gerjesztette, a melyet az országos közoktatásügyi tanács, a Sebestyén Gyula közoktatásügyi tanácstag munkálata alapján alkotott. E munkálat pedig, mint véleményes jelentés, azon kétszáz írásbeli dolgozat alapján készült, a melyeket az állami tanítónőképezdék fölvételi vizsgálatán a jelentkező, főleg tizenötéves leányok írtak. Nem szükséges ismételnünk ama lesújtó ítéletet, a mely a közoktatásügyi tanács nyilatkozatában kifejezést nyert, valamint azt a jórakésztető rendeletet sem, a melyet közoktatásügyi miniszterünk a szerzett szomorú tapasztalat kapcsolatában a magyar nyelv tanítására vonatkozólag hivatalosan közzétett. Hiszen éppen ezek ;izok a tényezők, a melyek következtében az a lentebb említett jótékony izgatottság még mai nap is forrong bennünk s a segítség különböző módozatainak kutatására késztet. * * * A mint az nálunk közszokás, a védekező és másra hárító fejtegetések zsilipjét azonnal felhúztuk úgy szakgyüléseinkben, mint lapjainkban, mihelyt a nem kedvező, a nem dicsérő jelentés és rendelet napvilágot látott. A népiskola ugyancsak kikapta a magáét, s ha a képezde hibáztatta a polgári, felső nép- és felsőbb leányiskolákat, mi hibáztattuk az elemi iskolát. S mivelhogy ez az eljárás éppen nem helyes és az elemi iskolákkal szemben semmivel sem jogosultabb, mint akármely más tanítóintézettel, attól félhetünk, hogy ez az egész mozgalom előbb elcsendesedik, semhogy valamely állandó jót eredményezett volna. Ezt az állapotot nincs okunk óhajtani egyrészről azért, mert édes anyanyelvünkről van szó; másrészről pedig azért, mivelhogy ez a kezdeményezés, úgyszólva, egyetlen egy bepillantásnak, a felső nép- és polg. iskolák benső életében eszközölt széttekintésnek a műve. Mi mindent lehetne tehát azokban észrevenni s azok alapján javítani, ha a bepillantás hosszabban tartó és mindig szakszerű volna ! Azonban a mily kívánatos, hogy az eddig említett népiskolai intézmények szigorú szakszerű felügyelete alatt álljanak; éppen oly mérvben óhajtandó az is, hogy a tanító- és tanárképző-intézetek a legéberebb szemmeltartásban részesüljenek. S ha mi jelen alkalommal a fővárosi tanítóképezdék közül egy államiba és egy felekezetibe betekintünk, azt bizonyára nem teszszük boszúvágyból, mely megszégyenítő eljárás volna;