Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1888 (31. évfolyam, 1-53. szám)

1888-07-15 / 29. szám

hogy bőségesen álljanak tanuló és tanító rendelkezésére az alkalmas példák, mint hogy azoknak hiányát lépten nyomon érezze. Könnyebb a példák bőven mért menynyiségéből kiválasztani a legalkalmasabbakat, mint a kellő mennyiség hiányában pótolni a hiányzókat. A gyakorlatok teljességére nézve, különösen összefüggő olvasmányaival, legközelebb áll ehez az államtantervi utasításaihoz mért Bartal-Malmosi-féle olvasó- és gyakorlókönyv ; de, a mellett, hogy példái megközelítőlég sem oly világosak, könnyük és alkalmasak a gramatikai szabályok tüzetes begyakorlására, gyakorlatainak szerkesztésében sem találjuk az alakoknak ama tanulságos párhuzamát és társítását, mint ebben. — A Schultz Dávid-féle olvasó- és gyakorló könyvben már nem csak a grammatikai szabályok begyakorlására szükséges példák kellő mennyisége hiányzik, hanem sokszor a legnevezetesebb szabályok vagy sehol, vagy elszórtan, nem a kellő helyen fordulnak elő; több gyakorlatában épen az a szabály van legkevésbé feldolgozva, a melyre, címe szerint irva van. A különben sok praktikus tulajdonnal biró Békési-féle alaktan gyakorlati részének különösen a névragozásokra adott gyakorlatai annyira szárazak s minden összefüggést nélkülöző példákból alkotvák, hogy a tanuló érdeklődését felkölteni teljességgel nem alkalmasok ; általán annyira a minimumra szorítkoznak, hogy a sok pótolni való a második osztály túlterhelésére vezet. Szepesi-Budavári olvasókönyve elég gazdag példatárt nyújt a grammatikai szabályokra, de az összefüggő olvasmányok mellőzése miatt igazán lélekölő szárazságban szenved. »A III. szakasz (a magyar kiadásban II. sz.) egy szójegyzéket ad az egyes cikkek sorrendjében. A szók a cikkek keretében grammatikai összetartozásuk szerint rendezvék; a szók azon osztálya, mely az illető cikkben begyakorlandó, mindig elől áll. Etymologiai összetartozásra vonatkozó utalások nincsenek (mint Perthesnél) a szójegyzékbe fölvéve; föltehető, hogy a tanitó tanítás közben erre utalni fog. A szójegyzék alján a gyakorlatokhoz egyes mondattani és stilisztikai megjegyzések és szabályok vannak összeállítva. Ezen berendezés célja az, hogy minden időben könnyen áttekinthető legyen, mi fordult már elő az ilynemű szabályokból és így az ismétlés megkönnyíttessék.« Az e pontban felsoroltak önmagukat tolmácsolják. A fordító méltán osztozik a könyv érdemében. A fordítni valókat helyesen értelmezte, jó magyarsággal fogalmazta, néhol egyszerűsítette, megfelelőbb alakba öntette ; a berendezésen is tett egy pár előnyös változtatást pl. a magyar gyakorlatokat a Bartal-Malmosi-féle Gyakorló-könyv mintájára keresztvonal- alatt megfelelő számokkal jelölve, a latin gyakorlatok alá tette stb., a könyvet, az eredeti ellenére, betűsoros latin-magyar és magyar-latin szótárral látta el; erre a kezdő tanulóknak kétségtelenül nagy szükségük van s akárhányszor a nagyobbakra is ráfér. Ezenkívül a szójegyzékben és szótárakban a szótagok időmennyiségét jelezte, kivéve azokat, melyekre nézve a tanulónak az egyszerű utasítás is elég; erre e helyes olvasás végett ugyancsak nagy szükség van. Ezeknek alapján bátran kimondhatom, hogy a Holzweiszig-Székely-féle latin gyakorlókönyv ikertestvérével, a nyelvtannal együtt biztosabban kalauzol, maradandóbb eredményre vezet a latin nyelv tanításában és tanulásában, mint bármely régebben használt vagy jelenleg használatban levő nyelvtan- és gyakorló-könyv, s e mellett kiválóan alkalmas a magántanulásra, vagy olyan intézetekbe, melyekben a módszer világossága és könnyűsége által kell pótolni az idő rövidségét. Vajha minél hamarább teljessé tenné munkáját a szerző a II-dik III. és IV-dik osztály gyakorlókönyvével. Nagy-Enyed Fogarasi Albert. BELFÖLD. A munkácsi misszió. Itt, a Galíciával szomszédos Beregmegye legszélső határán, hol egy országos hírű főember szájába adott adomaszerű szavak szerint »a magyarok oroszokká lettek.« Itt egy tőlünk el, az északi kolosszális birodalom felé gravitáló, s más nyelvet beszélő népfaj közepette a vallásukhoz, őseik hitéhez melegen ragaszkodó hitrokonainkra nézve, mily szokatlanul szívet megindító magyar papot látni s zengzetes édes hazai nyelvünkön végzett istenitiszteletben vehetni részt; de egyszersmind a hit malasztjával kielégített kebleket jóleső remény töltheti be afelől, hogy nemcsak megmutatva lett számukra az igéret földe, hanem azon lakozást, éhező és szomjúhozó leiküknek táplálkozást is vehetnek, s vájjon nem dobogna-e sebesebben minden igaz magyar honfiúi szíve, maga elé állítván — képzeletben — a távol jövőt, a melyben imádott hazánk helyzete s képe akként fog megváltozni, hogy ezen vidéket is az adoma megfordított értelme és jelentősége jellemzi majd hűen : majd itt, a hol az oroszok magyarokká lettek! Ily érzelmek és gondolatok keletkeztek nálam, midőn a »Munkács« című lap folyó évi 22-dik számában megjelent közleményből, később a beregi ev. ref. papság egyetemes értekezletén élőszóval történt előadás útján értesültem arról, hogy a »munkácsi missziói körben« legközelebb is minő lélekemelő események mentek végbe, értvén ez alatt, hogy úgy a misszió lelki szolgái, mint annak szétszórva élő tagjai minő igaz szívvel és vágyakozással töltik be a mi urunk Jézus Krisztusnak akaratát, mely szerint az Isten igéjének hirdetésében s a kegyelmi eszközök kiszolgáltatásában mindenek részesíttessenek és részesüljenek. Mint magyar embernek és mint hitfelekezetünk egyik igénytelen szolgájának kettős öröm járja át keblemet s oly édesen elmerengek azon a még most csak délibábszerű ábrándképen, midőn majd a szakadékos és sziklás Kárpát hegység ormairól magyar ajkakon felzendült énekek és imádságok visszhangjának egyik része át csap az idegen ország határain, más része visszaverődik a sík alföld rónasága felé biztos zálogául annak, mit a leglángolóbb szivű magyar ember prófétai lélekkel állított : »Magyarország nem volt, hanem lesz.« Ámde az öröm csak úgy lehet tartós és az ábránd — hacsak részben is — egyedül úgy közeleghet a megvalósulás révpartjához, ha a hit és haza drága kincseit magával hordozó missziói hajónak útját s kincsei lerakásának s haszonnal leendő elhelyezésének lehetőségét, az országunk ügyeinek élén álló lelkes vezérférfiak és igazgatók, a rendelkezésük alatt álló eszközök és módok átengedésével, illetőleg alkalmazásával előkészíteni, egyengetni és istápolni fogják, vagy más szavakkal az erkölcsiség és a magyar nemzet szentér dekeinek minél szélesebb körben való terjesztését elősegíteni egyik legszebb és legfontosabb kötelességük gyanánt ismerendik fel, s erre irányuló hazafiúi pártfogásukat s jóindulatukat érvényesítendik, a mikor aztán nem kellend oly panaszokat hallanunk, minők mostanában a »munkácsi missziói kör« kebeléből a nagy közönséghez is elhangzanak, keresvén