Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1888 (31. évfolyam, 1-53. szám)
1888-07-15 / 29. szám
Harmincegyedik évfolyam. 29. sz. Budapest, 1888. julius 15. PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. SZERKESZTŐ-és KIADÓ-HIVATAL: IX. ker. Kinizsy-uica 29. sz. 1. em, Előfizetési ára; Helyben házhozhordással s vidékre postai küldéssel félévre 4 frt 50 kr., egész évre 9 frt. Előfizethetni minden kir. postahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban. Hirdetések dija: 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásáért 5 kr., egyszeriért 7 kr. sorja. — Bélyegdíj külön 30 kr. Teljes számú példányokkal mindig szolgálhatunk. ~f3S Az eke mellől. Megjött az aranykalászos nyár; mint hangyaboly nyüzsög-mozog a rét, a mező ; az aratók vidám danájába sarlók, kaszák csengése vegyül, s ha az alkony szétbontja szürke fátyolát, olykor egy-egy hálaének is felzendül a természet nagy templomában s a faluból elhalló esti harangszó önkéntelen imára kulcsolja össze a munkában elkérgesült dolgos kezeket. Olyan szép, olyan felemelő a természet arca a munkás nyár napjaiban, az élet ere ilyenkor lüktet legerősebben ; maga az áldott föld is beszámol mint egy tanítvány eddigi munkájával, a föld népe, a szegény földmíves betakarja hosszas reménykedésének, aggódásainak, fáradozásainak zsenge gyümölcsét, megrövidíti az éjt, hogy hosszabbá tegye a munka nehéz napját megemlékezve az irás ama szavairól: ^Munkálkodjatok míg nappal vagyon, mert majd eljövend az éjszaka midőn senki sem munkálkodhatik.« Míg künn a természetben, igy pezseg, forr az élet, a tudomány napszámosa megbúvik hűs szobájában, vagy a lombok sátora alá menekül, felkeresi a források vidékét, a patak mentén lengedező hűs szellők tanyáját, pihen, eszmélődik, mereng; ő pihenve is fárad, hallgatva is beszélget, önmagával gondolatival, melyekkel neki is ép úgy el kell látnia az élet lakoma-asztalát, mint az áldásokban kifogyhatatlan föld méhének. Én is megloptam — bár tudós nem vagyok — külső munkám nehéz pillanatát s házam régi barátjával — e becses lapokkal — kezemben elbeszélgetek önmagammal s mert érzem, hogy enemű hangokra is szükség van olykor-olykor, bátorságot veszek magamnak nyíltan elmondani gondolataimat, hogy ha más nem venné is hasznát, legalább én jobban megértsem önmagamat mit sem törődve a komoly tudóssal, ki könyvein kívül, theoriái határán túl mindent semmisnek tart, mert hát nem futottam meg vele együtt az intelligentia fejlesztésének tüskés-bozótos útjait. Am olvassák fejemre az iskolák tudós férfiai Moliére azon szavait hogy: »okos ember mindig úr legyen a viszketegjén, amely írni készti, s ha ír szeszélye kis szülöttét ne adja mindjárt a világ elé, mert a móhoság, melylyel mutogatja idétlenét: kacajt költ elleneccnem bánom, eltűröm a megrovást, mert bár tudom, hogy a mély tudomány.arany pénz, melylyel az ember messze juthat, de azt is megtanultam a tapasztalatból, hogy azért az aprópénz többet kereng a mindennapi életben amannál, s egyik ép oly szükséges mint a másik, ha élni akarunk. Hadd legyen az én laicus szavam aprópénz, talán kívülem mások is hasznát fogják venm. „Egy kis visszapillantás" a címe annak a cikknek, mely e becses lapok egy közelebbi számában megjelenvén, sokkal mélyebb nyomokat hagyott lelkemben semhogy szó nélkül tudnám hagyni. Fájó csalódás panasz hangjai hallatszanak ki első feléből, harmincegy évi munka eredménytelensége feletti kesergés zokog belőle, mert a protestantismus szelleme szerinte csak a megoszlás, pártokra elkülönzés munkájában lett erősbbé, s inkább felosztá az ősi szellemi hagyatékot, elaprózta a csak egészében hatásos szellemi örökséget, semhogy egy tagban hagyva azt a felvilágosodás, humanismus s józan keresztyén bölcseség bástyáival körülvenni igyekezett volna. Az örökség igy természetesen közös prédává levén bárki által könnyebben hozzáférhető lett, s mint nagy gazdaságban a kis botlás kevésbé szembetűnő és kártékony, de kicsinyben végzetes lehet s mindenkinek szemetszúró : úgy a protestantismus megosztott hagyatéka is itt és ott egyik-másik vele sáfárkodónál megfogyatkozott, meggyengült, ki lett