Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1888 (31. évfolyam, 1-53. szám)

1888-01-15 / 3. szám

(melyen most, vagy 1714-ben, jobbágy lakik) és a mellette való két ház jobbágy üléseket, melyek elejitől fogva a plébániához tartoztanak.« Bizony ez a két szép darab föld maga is elég lehetett arra, hogy Felső-Orsre mindig kívánkoztak az egyházmegye legtudományosabb papjai, s talán ez volt az oka annak is, hogy prédikátora jobbágyot is tartott; pedig ezenkívül »még a falu is fizetett a lelkésznek annyit, a hogyan vele megegyezhetett : például most 1714-ben fizet: 1) 25 pénzt minden pár ember, félpár 12l

jl

pénzt. 2) Egy szőlőt, mely két holdnak tartatik, megmunkálván a helység egészen s csak a hasznot adják hordóban a prédikátornak. 3) Két hold őszi búzát vetnek. 4) Fát eleget hordanak egy forint büntetés alatt. 5) A malomba tartoznak hordani. 6) Minden keresztelésért 25 pénz. 7) Száz font sót vesznek. 8) Lakásáról, gazdasági épületei jó karban tartásáról gondoskodnak.0

) A falutól adott fizetés ötödik pontjára nézve legyen szabad megjegyeznem a következőket. Ezen Hőbin magának az ekklézsiának két malma volt, az egyiket az ekklézsia építtette prédikátora tartására — fentebb levén már az Ányos uraságnak egy malma — azon a vízen, a hova a más falubeliek szoktak őrleni járni; de hogy a másik malmot kicsoda és hogyan építtette ? megállapítani nem lehet. De ez az ötödik pont nemcsak arra kötelezte a hallgatókat, hogy a prédikátor búzáját vigyék az ekklézsia malmába, hanem arra is, hogy a maguk gabonáját is, mindig az egyház malmában fogják őröltetni, így is akarván annak egy kis jövedelmet biztosítani. Hadd álljon itt erre vonatkozólag azon 1714-ből való közmegegyezéssel hozott határozat, mely így hangzik : »A hol az ekklézsiához való malmok (tehát nem egy malom) vannak, a melyekben a helységbeliek őrletni tartoznak, ha valaki oly vakmerő istentelenségre önnön magát adná, hogy bármi okból (az egy elkerülhetlen szükségen kívül) búzáját más malomba vinné őrleni, tehát először 25 pénzre, azután 50 pénzre, harmadszor 1 forintra, negyedszer nég}^ forintra büntettetik; azután pedig mint szentségtörő tolvaj az ekklézsiából kiátkoztatik. A büntetést pedig öt napon belől a bírák és esküdtek bevegyék. Ha másképpen cselekszik a bíró: az ő esküdt társaival hasonlóképpen az ekklézsiából kivettetnek. Az ily büntetésbeli jövedelmek fele a tanítóé lesz, másik fele pedig az ekklézsia hasznára fordíttatik « Tehát még 1714-ben két maltna volt a felső-örsi relormáta ekklézsiának, melyek közül az alsó magától összedőlt és elpusztult, mivel évek hosszú során keresztül nem akadt senki, a ki bármi olcsó pénzért kivette volna haszonbérbe, vagy csak lakni is bele ment volna; azt hívén róla az akkori együgyűség, hogy éjszakánként kisértet, gonosz lélek jár bele. így azután ez magától semmivé lett! A másikat pedig 1736-ban az egyház többi, más jószágaival együtt Bíró Márton felső-örsi prépost vette el,8

) a mely malom egész 1808. esztendeig, abban az állapotban volt és maradt, a melyben a a reformátusok bírták és felállították, míg nem Fuxhoffer József, a már mondott 1808. esztendőben, mint akkori prépost, a régi malomtól felfelé, mintegy négy méternyire egészen új malmot építtetett, és akkor a régiből az őrlő eszközöket, s a malom felszereléséhez tartozó s használható szerszámokat, az új épületbe által vitetvén, a régit kocsi színné fordíttatta. így teljesedett be Ugyanott írja ugyanaz. 7) Ugyanazon anyakönyv utolsóelőtti — 175. — lapjára maga Deáki jegyeae fel. 8) Róla alább majd még löbbet is olvadhatsz. a felső-örsieken az írás szava : »Akinek sok van, elvétetik tőle és annak adatik, akinek semmije sincsen«; mert ekkor csakugyan nagyon kevés vagyona volt a felsőörsi prépostságnak. A felső-örsi reform, egyház anyakönyvének tanúsítása szerint a reformációtól fogva békességes használatában voltak a reformátusok a nagy templomnak, parókhiajuknak, iskolájuknak, és az ezekhez tartozandó mindazon javaknak, valamelyekről a fentebb megírt díjlevélben szó van, és a melyeket az Ányós familia reformáltatásakor adott örökül az ekklézsiának, nem levén a róm. kath. atyafiaknak — ezen préposti lakóhelyen sem templomuk, sem iskolájuk, sem csak egy házból álló hitsorsosuk is. A prépost maga is, itt csak bizonyos szőlőknek (és nem az egész szőlőhegynek) s leginkább a helységen alól, vagyis annak délfelől levő telekjén volt néhány tized alá kiadott földnek birtokosa, melyeknek beszedésére három ház jöhető, mehető (tehát nem örökös) jobbágyai voltak, kik egyebet sem nem szolgáltak, sem nem adtak senkinek, mint ezt a többek között a szentkirály-szabadjai, vörös-berényi, alsó-örsi és lovasi lakosok hitük letételével 1736-ban törvényesen be is bizonyították.0

) (Folyt, köv.) Thúry Etele. KÜLFÖLD. A spanyolországi misszió köréből. Remélem, nem fogjak e lap olvasói csekélyleni az én közleményeimet, akár az olaszországi, akár a spanyolországi misszió köréből, még pedig azért, mivelhogy az evangyéliom terjedését e két legkatholikusabb orszagban mindenkor örömmel kell üdvözölnünk és mivelhogy e két misszió körül követett eljárás typikus, a mennyiben saját missziójukra nézve van mit tanulnunk ezek példáján. Közlöm most a mult évet végző spanyol missziói tudósítást Fliedner »Blátter aus Spanien«-je nyomán. Epen 25 esztendeje, hogy Matamosos, Alhama, Garrasco és társaik Gianadaban és Malagában kilenc évi fegyházi büntetésre ítéltettek nem másért, mint — mivelhogy titokban, kisebb körökben olvasgatták Isten igéjét. Csupán Erzsébet, akkori porosz királynénak Izabella spanyol királynéhoz intézett levele folytán lrtt büntetésök kilenc évi száműzetéssé valtoztatva, de Izabella menekülésével visszatérhettek hazájukba. Ez tehát jubileumi év, mely feltünteti a jelen és a mult közötti nagy különbséget. Huszonöt év előtt börtön és száműzetés volt az ev. spanyolok sorsa, most 12,000 spanyol protestáns gyülekezik Isten igéje köré Spanyolországban. A spanyolországi protestáns iratok, kivaltképen a vasárnapi iskola lapja, ezernyi példányban kel át az atlanti tengeren és elkel Mexikóban, Buenos Airesben, Chilében és a még nem rég légmentesen elzárt Bolívia, Peru, Quito és Columbia államaiban. Az ottani ev. testvéreknek nagy szolgálatokat tesz ezen irodalmi segítség, miután a New-Yorkban kiadott vallásos iratok oda be nem bocsáttatnak, de a Madridból kelt könyveknek meg van a hitelök. A mult és jelen közti örvendetes különbség különösen abban is nyilvánul, hogy szegénységük dacára spanyol testvéreink már a misszióra fordított költség egy nyolcadát, 12—15 eze

r

márkát, maguk rakják össze. 9) Ezt is lásd alább.