Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1888 (31. évfolyam, 1-53. szám)

1888-01-15 / 3. szám

Ezen felül gyermekek gyűjtenek a 2, madridi és barcelonai prot. kórházra ; árváink kézi munkáikkal keresnek (utolsó utazásunk alatt Németországban, kézi munkáikat elárusítva, szép összeget nyertünk ezekből); vasárnapi iskoláink gyűjtenek Betlehem ev. templomara, Brussa örmény árvaházára, vagy a mexikói iskolák javára. Egy lyeányka felajánlja nekünk fülbevalóit s ezekkel szaporítja karácsoni bazárunk tárgyait. A gazdag Isten pedig több mind százezer márka adományt juttat nekünk árváink élelmezésére, bibliaárusaink díjazására, az új spanyol biblia nyomatására, elemi és gymnaziumi iskoláink fentartására, kápolnáink és templomaink építésére, kórházaink és könyvkereskedéseink, spanyol papjaink, evangélistáink és tanítóink datálására csupán számos evangelista és tanító az, kiknek hiányát érezzük és kik nélkül ügyünk nagyobb kiterjedést nem vehet. Bizonyos az is, hogy az evangelizátió körüli szolgalat felette nehéz. Ily állásban többször sokkal elhagyatottabb helyzetben van a munkás, mint a pogány világban, holott kiindulásakor tűrhetőbbnek képzelte ez állást. De Isten erőt adhat ily magányban folyó munkához is. De most térjünk vissza a mult közleményünkben magára hagyott vitorlás hajónkhoz, melyet a nagy Canária fővárosa, Las Palmas előtt hagytunk, s mely hajó neve ,,A fiatal Márton". Teljes szélcsendben ott hintázódtunk a tengeren, úgy hogy majdnem lehetetlen volt írnom. Útitársaim mind tengeri betegségben szenvedtek s így nem volt semmi társalgás. Felhasznaltam tehát ezen önkénytelen szünetet arra, hogy a legszebb angol tengerészdalt lefordítsam spanyolra. En ezt, mely így kezdődik »Eternal father, strong to save« »Orök Isten, hatalmas megtartóm« — egyszerű, de megható dallamáért is már rég megkedveltem volt. Ezt azután lenyomattuk kótákkal együtt a mi »Gyermek-barátunkban«. Mennyire gyönyörködtem én azután, mikor néhány hóval később Carthagenaban hallottam, hogy ev. tengerészeink annyira megkedvelték e dalt, hogy azt saját költségükön utánnyomatták és az állami arzenálban munka közben éneklik. Kértek tőlem még nagyobb számú hangjegyes példányt s én annak ölöméből, hogy ama három nap még sem mult el hiába, teljesítettem is kívánságukat. A szélcsend elmultával vitorláztunk Santa Cruz-ba, melyet Humboldt a világtenger karaván-szeraljának nevezett el. Ez talalhozója az Afrika nyugoti pártja és Brazília felől jövő hajóknak ; a Liszabonból Buenos Ajresbe ,a Bordeauxból Mexikóba és a Londonból Chilébe húzódó gőzhajók vonalai itt bírnak megálló helyekkel és a kikötő hemzseg minden világrész teremtéseitől. A város körülbelől 20,000 lakost számlál s úgy kezdik tekinteni, mint a tüdő betegek gyógyhelyét. Mi azonban postakocsin indultunk Orotava városába, hol reánk vasárnapi munka és vasárnapi öröm várt. Az út egy hegyháton vitt át az annak másik oldalán fekvő Orotavaba. Útközben nagyszerű látványt nyújt a Pik de Tenerifa hegye, melynek havas feje a legszebb napfényben ragyogott, míg nyakát és derekát felhők vették körül; alakja pyramisszerű. Esti 9 órakor értünk célt, de nekem meg látogatásokat kellett tennem és a holnapi istentiszteleteket előkészítenem. Van Orotavában a legkülönbözőbb országokból sok tüdőbeteg; mert az orvosok eddig még legjobb ilyenemű gyógyhelynek tartjak, jóllehet Las Palmas talán még ennél is alkalmasabb. Kijutott tehát ott nekem a betegek látogatásából is. Vasárnapra két istenitisztelet lett rendezve: egy német nyelvű n órakor egy kedves svájci családnál, hol nevelő-intézet is volt és egy angol az alkonzulságnal, hol máskor a skót Reid úr szokta a liturgiát olvasni. Egy pár protestáns francia, amerikai, és angol hölgy vett ebben részt. Egy brémai fiatal ember is feküdt betegen a szállóban; Madeirából jött oda, mivel hogy amott nem állhatta a nedves levegőt s néhány nap alatt örömmel láthattam, mennyire használ neki Orotava levegője. Engem nem hagytak a szállóban, de elvittek a kedves svájci tanárhoz, ki eleinte csak egy télre jött ide, de régóta várja felgyógyulását. Nem sokára otthonos lettem ; s Emmi, Mari, Ilona és a hét éves Miksa azonnal megbarátkoztak velem és estve édes anyjukkal és tanítónéjukkal szinte versenyt daloltunk. És ha eső esett elbeszélgettem a tanárnak, hogy ő ne beszéljen sokat és olyankor a Pik de Tenerifa az ablakon tekintett be, mintha mondotta volna: Emeljétek fel szemeiteket a hegyekre, honnan jön a ti segítségtek. Másnap csendes úrvacsorálás volt, melyben egy volt katholikus leány is részt vett. Szívesen tennék minden esztendőben ily utazó lelkészi szolgálatokat; de hiszen Isten mindenre rendel időt és embert. Angol és német barátaink ott nagy részvétet mutattak Spanyolország evangelizátiója iránt és biztattak, hogy kezdjük azt el e szigeteken is. Könyvkereskedési munkám a napokban fényesen sikerült, egész teher könyvem végeladatott és megrendelések is jegyeztettek; ha ügyes ember kerülne, fiókkönyvkereskedést nyithatnánk ott. Puerto de Orotava egy régi láva folyamon all, mely még az őslakók, a guanchok idejében, a tizenötödik században, a tengerbe omlott. A környék rendkívül festői kilátású. Ugy látszik, mintha a kanári szigetek számára nagyszámú növény különösen lenne teremtve. Ott terem a hatalmas ernyőjü sárkányfa; az örökké kék virágok, melyeket bőröndömben hazavittem s melyek Madridban épen oly csillogók, mint Orotavában; a kanári pálma, mely nekem minden pálmafaj közt legjobban tetszik, mivelhogy levelei legfrisebb zöld színűek és hűvösebbek; a tengeri örök-zöld a maga pompás világos virágaival. Ezek is mind a teremtő munkaját dicsérik. Következett a búcsú egészségesektől és betegektől és utoljára a kedves tanártól, ki nekem útra emlékűi adta Richter Lajos önéletrajzát. Elválás előtt olvastuk a 91-ik zsoltárt és énekeltük: »Menj el békén utadra;« és most következett az eső után, nehán}' legdicsőbb, legnaposabb órája életemnek. A tanárné és fia Miska társaságaban, lóháton mentünk a gyorskocsi állomáshoz vissza. Ott találkoztam a német konzullal, ki 20 évi ottléte alatt protestáns istentiszteletben nem vehetett részt. — Azt tartom, fiaimat utazó lelkészekké kell képeztetnem. Láng Adolf. KÜ LÖNFÉLÉK. * Személyi hírek. Sándor János szászvárosi főgymn. tanár a vajdahunvad-zarándi egyházmegye világi, és Szőts Sándor dévai lelkész ugyanazon egyházmegye papi tanácsbirájává választattak. * Három legnépesebb ref. egyházunk, u. mint Debrecen, H.-M.-Vásárhely és Budapest az 1887-ik évről a következő népmozgalmi adatokat tünteti föl. Debrecenben (40 ezer lélek) született 782 fiú, 744 leány, öszszesen 1354 egyén; H-M-Vasárhclytt (35 ezer lélek) született 600 fiú, 579 leány, összesen 1079 gyermek ;